|
Levél az Olvasókhoz Búcsú, köszönet, jókívánság A mellékelt levél mindent megmagyaráz: tanári feladataim megváltozása miatt lemondtam az Új Emberben betöltött posztomról, s ezt most, a püspöki konferencia döntése hatályba lépésének küszöbén hozzuk nyilvánosságra. Engedtessék meg röviden beszámolnom erről a három, számomra ajándéknak minősíthető évről, amelyet a magyar egyház joggal kommunikációs zászlóshajójának tekintett lapjánál eltölthettem.
Az első pillanattól fogva látszott, hogy programomat (a nagy múltú hetilap hagyományain építkezve életképesebb kiadvánnyal szolgálni a magyar egyházat) csak akkor lehet véghezvinni, ha egyszerre két fronton küzdünk a megújulásért. Az első régi igazságot takar: ahhoz, hogy racionálisabb és takarékosabb rendszert tudjunk kialakítani, beruházni szükséges. Ezért szinte mindent átalakítottunk munkatársaimmal (akik között Antalóczy Béla gazdasági igazgatót név szerint is illő megemlíteni), s talán ezt Olvasóink is tapasztalják, ha valamilyen ügyben hozzánk fordulnak. Az apróhirdetéstől kezdve az előfizetők számon tartásán át a könyvelésig mindent számítógépre tettünk, nem beszélve az "újságcsináláshoz" szükséges gépekről és tördelőprogramokról. Így jött létre egy áttekinthető, és valóban kevesebb hibával működő gépi háttér. Köszönet mindenkinek, aki odaadással részt vett ennek a kialakításában. Ám eközben hétről hétre iparkodtunk lépéseket tenni a tartalmi megújulás felé. Bizonyos, hogy sok javítani való van még újságunkon, de ha valakinek kezébe kerül egy-egy 1999 előtti példány, azonnal látja a különbséget. Alapelvem volt kezdettől fogva, hogy egy lapnak kiszámíthatónak kell lennie (tehát aki hétről hétre olvassa, előre tudja, hogy bizalmat szavazhat a mértékadó igazságoknak és a mértéktartó hangvételnek), ám aki csak véletlenszerűen veszi kézbe, annak is látnia kell, mik a hangsúlyai a kiadványnak. Arra törekedtünk, hogy ezen prioritások rajzolódjanak ki az alkalmi érdeklődő lelki szeme előtt: világegyház, pápahűség, a Biblia és a liturgia fontossága, a keresztény szellemiségű kultúra ápolása, ökumenikus gondolkodás, a család és az ifjúság lelki-szellemi munícióval való ellátása, közkinccsé tenni a helyi plébániai, szerzetesi és lelkiségi közösségek krisztusi értékeket megélő tapasztalatait, folyton szinten tartani a nemzeti értékeket és a határon kívüli magyarság ügyét, stb. Mindez első ránézésre kiolvasható lapunkból még akkor is, ha egyes elemei néha csak gesztus-szinten valósulnak meg. Az Új Ember küldetése tehát az, hogy támpontot próbál adni a tájékozódásban, s tápláló erőként akar jelen lenni a keresztény tanúságtételben. Köszönet minden munkatársamnak, hogy alaposan kivették részüket a munkából. De a legőszintébben köszönetet mondok az Olvasóknak is. Számtalan levél és telefon hívta föl figyelmünket egy-egy helyi rendezvényre, avagy hibánkra, pontatlanságunkra. Ám ezek többsége is át volt itatva szeretetteljes aggódással: még amikor vitatkoztak cikkeinkkel, akkor is kitapintható volt az újság iránti különleges szeretet. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyien és ilyen hőfokon ragaszkodnak az Új Emberhez. Hogy ily sokan adakoznak felhívásainkra, hogy ennyire magukénak érzik a szerkesztők által képviselt értékvilágot. Hogy rendezvényeinkre (estek és könyvbemutatók vidéken és a fővárosban) ilyen sok érdeklődő jön el. Igen: sok-sok köszönet mindezért minden Olvasónak. Azt kívánom utódomnak, hogy sok hasonló tapasztalatban legyen része. Ő nem más, mint Papp Tamás, aki éppen tíz éve vezeti a Magyar Rádió Katolikus félóra című műsorát (tehát eleve médiaszakember), s ezért szinte minden Új Ember-olvasó személyes ismerőse. Kinevezése azért is külön öröm számomra, mert együtt töltöttünk éveket Strasbourgban speciális teológiai tanulmányok okán, így jól ismervén őt, teljes biztonsággal állíthatom, hogy méltó lesz Olvasóink bizalmára. Mit kívánok neki? Azt, hogy amint én átvettem Elizeusként Illés próféta palástját Rónay Lászlótól, ő is folytassa a nagy múltú hetilap által a prófétálást. A prófétálás elsősorban nem jövendőmondást jelent, hanem az Istentől jövő igazság befogadását és teljes élettel való szolgálatát. Szolgálja hát az új főszerkesztő lapjával a tisztánlátást, az evangéliumi igazság mérhetetlen gazdagságát. Maradjon az Új Ember pap-, hitoktató- és családbarát, mert ez az újság létének alapja. De legyen még hitelesebb és még színvonalasabb, s töltse be még teljesebben alapvető küldetését: egyszerre legyen a magyar egyház tükre és megújulásának kovásza. Hogy minden Olvasója a maga sajátos élethelyzetében megerősödhessék a krisztusi hatékony igazság-kimondásban és igazság-megélésben. Azaz a prófétálásban. Így legyen. Amen. Tarjányi Zoltán
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|