ÉLET ÉS LITURGIA

Áldd meg családjainkat!

Karácsony örömének fényében ünnepeljük Szent Család vasárnapját. Nagyon sok templomban ezen a napon megszervezik a családok szentmiséjét, meghívják a jubiláló házaspárokat, és köszöntik őket, vagy a fiatal házasokat találkozóra hívják. Ezekkel és más hasonló összejövetelekkel erősítik a családokat, és eléjük állítják tanúságtételük és küldetésük jelentőségét.

Az elmúlt század kiemelkedő eseménye, a II. vatikáni zsinat okmányaiban számos új tanítást fogalmazott meg. Az évszázadok szóhasználatából kimaradt a "családegyház" fogalma. A Katolikus Egyház Katekizmusa - a zsinati dokumentumok alapján - így fogalmazza meg ennek tanítását: Ma egy olyan világban, mely gyakran távol áll a hittől, sőt ellenséges vele szemben, a hívő családok mint a hit élő és sugárzó tűzhelyei rendkívül fontosak. Ezért nevezi a II. vatikáni zsinat a családot ősi kifejezéssel: Ecclesia domestica, `családi egyháznak´ (1656).

A családi otthonban a hit nevelésének a legfontosabb eszköze a családi liturgia. Aranyszájú Szent János (+407) több homíliájában és szentírási magyarázatában részletesen beszél a család vallási életéről. A családfő, amikor hazatér, két asztalt terít meg háza népének: az egyiket az ételek elfogyasztására, a másikat a szent olvasmányok számára. Természetesen legyen a családi otthonban Szentírás, és abból rendszeresen olvassanak is. Sőt, a családfő magyarázza el a hitvestársának és a gyermekeknek is az Írások tanítását. Még ilyen apró figyelmeztetést is elmond, hogy a mise után ne a barátokat keresse fel a családapa, hanem térjen haza, hogy minél előbb meg tudja osztani családjával az evangéliumból hallott magyarázatot. Más helyen azt javasolja, hogy az étkezést a zsoltár vagy más ének hálaadásával fejezzék be. A könyörgés megszenteli az egész házat. Ezáltal lesz a családi otthon valóban egyház.

A keresztény otthon az a hely, ahol a gyermekek az első hithirdetést kapják. Ezért a családi otthont joggal nevezi "családi egyháznak", a kegyelem és imádság közösségének, az emberi erények és a keresztény szeretet iskolájának - olvassuk pár sorral lejjebb a Katolikus Egyház Katekizmusában (1666).

Krisztusnak elkötelezett családi otthonokban kialakultak bizonyos családi liturgikus szokások. Az esti és reggeli közös ima, az adventi koszorúnál végzett közös előkészület, vagy a hibákért, mulasztásokért való bocsánatkérés, stb. De ezen a mai szép ünnepen a szentmisén kívül talán valami családi ünneplés is helyénvaló lenne. Talán azért, mert egészen személyessé lehet tenni egy ilyen ünneplést.

Ilyen lehetne ez az ünneplés: közös énekléssel kezdődjön. Az édesapa - aki a család "papja" - köszöntse a család tagjait, és pár szóval emlékeztesse a jelenlévőket a nap jelentőségére. Tetszés szerint - akár karácsonyi, vagy más - evangéliumi szakasz felolvasása után a családi életük megszenteléséről, keresztény feladatáról, tanúságtételéről szóljon néhány szót. Mély nyomot hagy a gyermekek lelkében ez a hitvallás, de a házastársakat is megerősíti egymás iránti elkötelezettségben. Egy kis csend után a résztvevők - szülők, gyermekek vagy nagyszülők - mondják el személyes kérésüket, amelynek meghallgatását közösen kérjék az Úrtól. A hálaadó imádságban hangozzék el a teremtő Isten magasztalása a családért, az otthon békéjéért, szeretetéért és egymás további támogatásáért kérjék az ő segítségét. Az Úr imádságának elimádkozása után a családfő áldásával és közös énekléssel fejeződjön be ez a kis családi ájtatosság.

Ma valamennyien az egyház könyörgésével forduljunk a Mindenhatóhoz: Istenünk, mindenek Teremtője, te már kezdetben férfit és asszonyt alkottál, hogy házastársakká legyenek. Áldd meg és erősítsd meg családjainkat, hogy Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolata mind tökéletesebben megnyilvánuljon életükben. A Boldogságos Szűzhöz pedig ezzel a fohásszal: Mária, családok királynője, könyörögj értünk!

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu