Grétsy László

Ajándék az új esztendőre

Ajándékot adni is, kapni is öröm. Az ajándék, akár tárgy, akár pénz, akár bármilyen más adomány, például örömet szerző cselekedet, már azért is kedves dolog mindenki számára, mert figyelmességet áraszt, az egyik legszebb emberi tulajdonságnak, a szeretetnek a kifejezője. Már az első nagy európai költő, Homérosz is jól tudta ezt. Tőle, az Odüsszeiából származik ez a bölcs megállapítás (Devecseri Gábor fordításában): "Az ajándék kedves, ha kevés is."

Ilyenkor, a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, karácsony, valamint újév táján, különösen nagy szerepe van az ajándéknak, az ajándékozásnak. Igen, újév táján is, hiszen a karácsonyi ajándéknak már ókori előzménye az újévi ajándék, az úgynevezett strena, amelyet Kalendae Januariae (január 1.) alkalmával küldözgettek egymásnak az emberek avégett, hogy a megajándékozottnak már az évkezdése is szerencsés, sikeres legyen. A középkor első időszakában, amikor a karácsony és az újév egy időre esett, a két ajándékozási szokás nem is különült el egymástól élesen. Ekkor ajándékozták meg a feljebbvalók alárendeltjeiket: a pápa a bíborosokat, a feudális urak alattvalóikat, az apátok a szerzeteseket. A magyar király is megajándékozta udvari népeit.

Most, jó pár évszázaddal később, egy olyan ajándékról tájékoztathatom az Új Ember olvasóit, amely megítélésem és reményem szerint minden nemzetét és anyanyelvét szerető magyar szívét-lelkét örömmel, de legalábbis örömteli várakozással tölti el. Több hónapig tartó, olykor indulatoktól és előítéletektől sem mentes vita után 2001 végén az Országgyűlés törvényt alkotott a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről. Ennek lényegét a legtömörebben a Népszabadság ismertette már az elfogadás másnapján. Idézem: "A törvény értelmében 2003 januárjától magyar nyelven is meg kell jeleníteni a gazdasági reklámok szövegét, jelmondatát - a magyar nyelven kiadott sajtótermékekben, rádió- és televízió-műsorokban. 2003-tól az üzletek nevét és a kirakataikban lévő, a vásárlók tájékoztatására szolgáló közlemények szövegét is fel kell tüntetni magyar nyelven. Szintén kötelező lesz magyarul megszövegezni a közterületeken, közlekedési eszközökön elhelyezett közleményeket is. A törvény rendelkezései nem érintik a már meghonosodott idegen nyelvű kifejezéseket. Nem vonatkoznak a kisebbségek által használt nyelven közzétett gazdasági reklámok szövegére, üzletek elnevezésére sem, ha az adott településen kisebbségi önkormányzat működik."

Ennyi. Nem sok, hiszen a törvény, amelyet az Országgyűlés elfogadott, egyáltalán nem valami önálló, általános nyelvtörvény, hanem csupán a nyelvhasználat egy szeletére vonatkozik: a reklámok, üzletfeliratok és bizonyos közérdekű közlemények szövegére, vagyis a nyelvhasználatnak arra a területére, amelyen a legfeltűnőbb s a legzavaróbb az idegen - főleg angol, azazhogy még inkább amerikai angol - szavak, kifejezések, jelmondatok eluralkodása. (Ez a magyarázata annak, hogy a parlamenti vitában többen éppen csekély hatóköre, szűk területre való korlátozódása miatt bírálták a törvényjavaslatot.) De nem is kevés, mert arra elegendő, hogy 2003-tól a Magyar Köztársaság állampolgárainak lehetőségük legyen a nekik szóló, hozzájuk címzett, közérdeklődésre számot tartó közlemények magyar nyelven, anyanyelvükön való megismerésére. Azoknak az állampolgárainknak, akik a magyaron kívül nem beszélnek, nem ismernek más nyelvet, s ezért képtelenek eligazodni az idegen nyelvű feliratok, elnevezések, reklámjelmondatok rengetegében - félreértések elkerülésére: a számuk nem néhány ezer, hanem több millió, közéjük tartozik a magyar lakosság túlnyomó része! -, nem kell majd idegennek érezniük magukat saját hazájukban, mert attól kezdve az addig nem értett szövegek magyarul is olvashatók lesznek a plakátokon, feliratokon, kirakatokban.

Persze, ez nem jelenthet valamiféle bezárkózást. Hazánknak az Európai Unióba való belépésétől már csak néhány év választ el bennünket. Az idegen nyelvi tudás egyre fontosabb lesz mindenki számára, az angolé meg egyenesen nélkülözhetetlen. Éppen ezért ez a most elfogadott s rövidesen hatályba lépő törvény - nagyon helyesen - nem is tiltja az idegen nyelvű feliratokat, reklámokat, csak éppen megkívánja, hogy ugyanott legyen megtalálható magyar megfelelőjük is. Ezt én nagyon ésszerű, végtelenül demokratikus megoldásnak tartom, s megvallom, álmomban sem gondoltam arra, hogy lesznek olyan képviselők, a sajtóban pedig olyan megszólalók, akik ezt a minimális követelményt is soknak, fölöslegesnek, sőt károsnak kiáltják ki.

Mégis akadtak ilyenek is. Igaz, ezek egy része nem is értette meg a törvényjavaslat lényegét, s azt gondolta, hogy az angol feliratokat előbb-utóbb le kell majd szedni. Más részük "hivatalból" bírálta a tervezetet, amit jól mutat, hogy az egyik pártnak a távol levők kivételével minden tagja a törvény ellen voksolt a szavazáskor. Az ellene szólók harmadik része pedig már eleve viszolyog mindentől, ami nemzeti (próbálná csak meg valamelyikük ezt például Franciaországban megtenni!) Az ezek sorába tartozók hangvételének érzékeltetésére csupán egyetlen példa! Egyikük - nevét nem érdemes leírnom - egy nagy példányszámú lapba írt, Kinek kell nyelvtörvény? című cikkét így fejezi be: "A nyelvtörvény arról szól, hogyan talált újból egymásra az, ami mindig is összetartozott: a politika és a nyelvművelés. Az új jogszabály támogatja az emberek nyelvhasználat szerinti diszkriminációját és annak intézményesült terjesztőit, a szellemi alvilág álnyelvész szélhámosait."

Az a törvény támogatja a diszkriminációt, amelyik végre megszünteti azt a hátrányos megkülönböztetést, amely a magyar embereket eddig saját hazájukban érte az "angolkórban" szenvedő reklámok miatt? És azok a szakmailag kiválóan képzett nyelvészek, akik szakvéleményükkel segítették-segítik a törvényalkotókat felelős munkájukban, "a szellemi alvilág álnyelvész szélhámosai"?

Azt ajánlom, ne fecséreljük időnket az ilyen hangvételű és ilyen "gyűlöletfokú" írások - és szerzőik - minősítésére. Aki így ír, óhatatlanul saját magát minősíti. Most, az új esztendő kezdetén inkább örüljünk annak a szép ajándéknak, amelyet a Parlamenttől kaptunk azáltal, hogy a törvényt nagy többséggel elfogadta. Ellene a háromszáztizenhét jelen levő képviselő közül mindöszsze húszan szavaztak, s közülük tizenheten összehangoltan, ugyanabból a pártból. Már csupán egy év, és az olyan, magyar megfelelő nélküli "csalogató" feliratok, mint LEISURE AND PLEASURE, FAST FOOD TASTE GOOD, JUST DO IT, THE FRESH ENERGY, COLOUR YOUR EMOTION, így, önmagukban már nem fogják borzolni az anyanyelvüket (is) szerető magyarok, köztük olvasóink idegeit.

(A szerző nyelvészprofesszor, főiskolai tanár)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu