A papi hivatás vértanúja

Hetven éve született Brenner János

Az 1956-os forradalom és szabadságharc véres elfojtása után nemcsak azok szenvedtek megtorlást, akik részt vettek a forradalom történéseiben, hanem azok is, akik világnézetük és ebből fakadó életvitelük alapján szembekerültek a párttal és az állammal. 1948 nyarán az egyházi iskolák államosításával elkezdődött a katolikus egyház üldözése, a szerzetesrendek szétverése, a papok és világiak bántalmazása, börtönbe vetése és meggyilkolása.

A szülők három későbbi pap fiukkal. (baloldalt Brenner János)

Ebben a történelmi időszakban élt Brenner János, aki gimnazista diák volt az egyházi iskolák államosításakor, majd 1950 nyarán Zircen érte a szerzetesrendek szétkergetése, 1952-ben pedig Szombathelyen élte át az egyházmegyei szeminárium feloszlatását. Papszentelését követően Szentgotthárd-Rábakethelyre került káplánnak a magyar-osztrák határ közelébe, ahol mindössze két és fél évig működött, mert 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjel, máig tisztázatlan körülmények között, kegyetlen brutalitással, harminckét késszúrással megölték.

János atya

Brenner János 1931. december 27-én, Szent János apostol ünnepén született Szombathelyen, a család második gyermekeként. A legnehezebb időkben, az ötvenes évek elején mindhárom testvér a papi hivatást választotta. Brenner János tanulmányait 1938 őszén a szombathelyi püspöki elemi iskolában kezdte. Miután a család Pécsre költözött, az ottani Püspöki Tanítóképző gyakorló iskolájában, majd a ciszterciek Nagy Lajos Gimnáziumában folytatta és a premontrei rend szombathelyi Szent Norbert Gimnáziumban fejezte be tanulmányait. A pécsi ciszterci gimnázium szelleme és a tanárokkal való bensőséges kapcsolata érlelte meg Brenner János döntését, hogy bátyját követve a ciszterci rendbe lépjen. A novíciusok fehér ruháját magára öltve az Anasztáz rendi nevet választotta. A szerzetesrendeket azonban föloszlatták, a rendtagokat elhurcolták, internálták, szétszórták. Brenner János Anasztáz az 1950/51-es tanévet a Budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatójaként végezte. A tanév befejeztével Kovács Sándor szombathelyi püspöknél felvételét kérte, aki örömmel fogadta. Az egyházmegyei szeminárium feloszlatása után a győri papnevelde falai között fejezte be tanulmányait. Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én, a szombathelyi székesegyházban. Papi életére választott jelmondata: "Az Istent szeretőknek minden a javukra válik." Lelki naplójából is eleven kiviláglik hivatástudata: "Szívem legnagyobb hálájával köszönöm meg neked azt az igen-igen nagy kegyelmet, hogy szolgálatodra rendeltél. Add, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy szent lehessek, mert én mindent egyszerre és fenntartás nélkül akarok neked adni."

Az újmisés 1955 őszén foglalta el első és egyben utolsó kápláni helyét Rábakethelyen. A kommunista hatalom rossz szemmel nézte, ha egy pap a fiatalokkal foglalkozik. János atyának is ez volt az egyik bűne. Hittanosai, ministránsai elmondták, milyen aktív munkát végzett körükben: nemcsak hittanórát tartott számukra, hanem játszott és sportolt is velük. Feladataira lelkiismeretesen készült, munkáját szívvel-lélekkel végezte. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztetni az ifjú papot, a káplán azonban - főpásztora egyetértésével - szívesen maradt állomáshelyén. János atya tisztában volt azzal, hogy a papi hivatás gyakorlása ebben az időben embert próbáló vállalkozás. Amikor a szerzetesrendeket szétverték, lelki naplójában ezt írta: "Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem... Tudom azt, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől, mert mérhetetlen hasznuk van belőle."

Az egyik legsötétebb téli éjszakán, december 14-éről 15-ére virradóra betegellátás címén csalták ki a rábakethelyi plébániáról. Magához vette az oltáriszentséget, és a dombtetőn keresztül vezető úton megindult kísérőjével a beteghez. Az erdő szélén már várták gyilkosai, akik rátámadtak, és kegyetlen brutalitással harminckét késszúrással megölték. A faluban kiáltásokat hallottak: "Vigyázzatok, arra fut...!" "Ne bántsatok!", "Istenem, segíts!"

Hivatása teljesítése közben érte a gyilkosság. Brenner János atya halálával is prédikált. Úgy halt meg, hogy kezével takarta-védte az oltáriszentséget.

A rorátéra hívó harangszó Brenner János káplán lélekharangja volt a rábakethelyi templomtoronyban.

A nyomozás csak fél nap múlva indult meg, s nem vett figyelembe nyilvánvaló bizonyítékokat. A vizsgálatot azok az ÁVH-sok végezték, akik hírhedtté tették magukat a Szombathelyi Egyházmegye papjainak éjszakai zaklatásaival. A nyomozás során több embert meghurcoltak, megfélemlítettek. A gyilkosok személyét máig titok fedi. Brenner János vértanúságáról nem volt szabad beszélni, képeit elkobozták, és levetették a győri szeminárium faláról. A hivatása teljesítése közben meghalt papot főpásztora, Kovács Sándor püspök temette el 1957. december 18-án a szaléziek szombathelyi Szent Quirin-templomának kriptájában.

1992. december 12-én emlékkeresztet állítottak halálának helyén. Konkoly István püspök 1996. augusztus 24-én szentelte fel az emlékkápolnát a vértanú szenvedésének útján, ahol azóta az Istent, az egyházat és hazánkat szerető keresztény családokért, valamint új papi és szerzetesi hivatásokért imádkoznak. Az emlékkápolna az egyházmegye papjainak és híveinek zarándokhelyévé vált. 1999. október 3-án Konkoly István püspök az emlékkápolnánál tartott szentmisében bejelentette, hogy Brenner János boldoggá avatási eljárása megkezdődött. December 27-én lett volna hetvenéves.

Perger Gyula

Brenner János édesanyja - aki három papot nevelt az egyház, a hívek szolgálatára - éppen tíz éve, 1991. december 24-én, Szenteste halt meg. Fia vértanúhalálát Isten kifürkészhetetlen akaratát elfogadva vette tudomásul. Haláláig hű maradt hitéhez, napi áldozó volt, és két pap fiát szolgálva maga is Isten szolgálója volt. És nemcsak pap fiai fölött "anyáskodott", hanem minden odalátogató pap és ismerős élvezhette szíves vendéglátását.

Az édesanya fia halála után harmincegy karácsonyt töltött sírva és imádkozva egy szál gyertya mellett, amelyet karácsonyfaággal díszített.

Bukits Miklósné

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu