Elmer István

A negyedik király

A hideg levegőben vastag toronyban áll a füst a város fölött.

- Mit keres itt ez a gazember? - kérdi tőlem a szakállas férfi. - Hitetlen.

Odabenn folyik az előadás: Jézus Krisztus születésére emlékeznek dagadó nagy szavakkal.

- Nem ismerem a hitét, de lelkében láttam a fényt.

- Akkor is a mágikus vallások hirdetője...

- De nem rossz ember.

- Ez mindenkiről elmondható.

- Ember.

- Közhely.

- Ha ezt mondja, ezzel azt is állítja: legalább annyira, mint a krisztusi szeretet.

A férfi megrökönyödve néz rám.

- Hitetlenség.

- Vak vagyok.

- Miket beszél?

- Világtalan vagyok. Kétezer esztendeje elvesztettem a látásomat.

- Ugyan már, ne szédítsen!

- Pedig így volt... kétezer éve a nagy fényesség...

- Az ember nem él kétezer évig. Maga talán beteg?

- Igen, a szemem. Megpillantottam a fényességet, szép volt, íve volt, mint egy dallamnak, és a fehérségre emlékszem... fölnéztem az égre, s minden király elindult a csillag nyomába. Ott volt Gáspár, Menyhért és Boldizsár...

- És maga?

- Annyira vágytam a fényességre, annyira az égre emeltem a tekintetemet, hogy a csillag ....

- Csak nem azt akarja mondani?

- De igen. A súlya szemembe hullott és megvakított. Azóta bolyongok így, vakon, szívemen egy csomóval.

- Talán részeg?

- Azt mondta arra az emberre: hitetlen. Nem gondolja, hogy a maga hite fakó?

- Tudja, ki vagyok én?!

- Mezítelenül minden ember egyforma... S még valamit: hitében ne legyen gőgös.

- Dobják ki ezt az embert, megzavarja az előadást!

Az utcán fekszem, a frissen esett hóban. A járókelők megállnak: nézzék, koronája van! Egyikük közelebbről megvizsgálja, meg is érinti:

Valódi arany - benne a nemesfém jele.

Ugyan, egyszerű üzleti fogás. Reklám.

Mi elő nem fordul manapság! - csóválják többen a fejüket. - Hamisítatlan karácsonyi hangulat.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu