"Hiteles liturgiát" (3)

Liturgikus műfajok

A fordításokról szóló új római instrukció egyenként tárgyalja az evangélium, más bibliai olvasmányok, a zsoltárok, az orációk, a rubrikák fordításának eltérő feltételeit és követelményeit.

Addig, amíg az elmúlt harminc év során legfőbb célnak az látszott, hogy "mondjunk valami szépet a mai embernek a mai ember nyelvén", s kevésbé törekedtünk arra, hogy azt mondjuk, amit a "hiteles liturgia" mond, ezek a különbségek elhanyagolhatónak tűntek. Nagyjából ugyanazon eszközökkel, ugyanazon nyelvtannal, ritmussal, szókészlettel, stílusban fordították a kánont, az Exsultetet, az olvasmányközi zsoltárt, az evangéliumot, stb.

Az instrukció gondosan ügyel arra, hogy ezeknek a szövegfajtáknak eltérőek a sajátságai, s ha "meg akarjuk őrizni a római liturgia identitását" (amit Róma fogalmaz!), ha pontosan és hűségesen akarjuk közvetíteni ezt a liturgiát, akkor tekintettel kell lennünk a műfajok különbségére, mert a műfajok váltakozása is fontos része a római liturgia identitásának.

És nemcsak stílusról van itt szó. Ezeknek a nyelvtani, szókészleti, ritmikai különbségeknek rendszerint tartalmi jelentősége van. Mást és mást akar közölni, másra akar emlékeztetni egy antifóna, mint egy oráció, másra egy zsoltár, mint egy patrisztikus szöveg. A liturgia úgy jön létre, hogy ezek egymást kiegészítik. Lélektani hatása is van ennek a különbségnek. Az embert "megfogja" egy szövegtípus, egy műfaj hangulata, stílusa, és éberebbé teszi a tartalomra, amikor ez megváltozik.

A műfajoknak sokféle liturgikus jelentőségéből most egyet emelek ki. Másféle szöveget kívánhat egy szöveg attól is függően, hogy kinek és hogyan kell azt előadnia. Az oráció stílusa csak az egyszemélyes recitatív előadásban érvényesül. S ez különbözik például a nép által énekelt himnusz vagy zsoltár stílusától. Az olvasmányok, evangéliumok egy nagy térben hangzanak el a lektor szájából, s befogadásukhoz egy bizonyos lassúság kelletik. Így lényegesen különböznie kell egy evangélium-szövegnek mondjuk egy novella alkatától, mely utóbbit szemmel, némán, egyedül olvassuk otthon a karosszékben ülve.

Ezért sem igaz, hogy a fordítás normája az: hogyan beszél a mai ember. Mert a mai ember is másképpen beszél másféle szituációban. A liturgikus műfajok: liturgikus szituációk. Mindegyiknek megvan a hozzá illő, neki megfelelő stílusa, előadásmódja.

A következő néhány cikkben egy-egy ilyen műfajról szeretnénk szólni.

Dobszay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu