December 30.: Szent Család vasárnapja

Családegyház

Manapság sokat hallunk a család válságáról, amely különféle okokra vezethető viszsza. Nyilvánvalóan az egyháznak is mérlegelnie kell azokat a társadalmi, gazdasági és kulturális-antropológiai tényezőket, melyek ebben szerepet játszanak. Ám Bíró László püspök találóan jegyzi meg, hogy a család válsága végső soron az ember válságában gyökerezik. Ezért az egyház legfontosabb feladata, hogy folytonosan a teremtő és megváltó Istenre utaljon, aki az embert a föld megőrzésében és az élet továbbadásában saját munkatársává rendelte. Az ember Isten szándéka szerint nem "én-irányultságú", saját kiteljesedését önző módon kereső individuum, hanem párbeszédre képes személy, aki csakis Istennel és embertársaival való közösségben tudja önmagát megtalálni és kibontakoztatni. Ennek legalapvetőbb formája a család.

A Szent Család ünnepe jó alkalom arra, hogy a kijelölt szentírási szakaszokból kiindulva a keresztény család mibenlétéről elmélkedjünk. Az ószövetségi olvasmány és az evangéliumi részlet a családi élet egy-egy lényeges mozzanatát domborítják ki: egyrészt a gyermekek részéről megkívánt tiszteletet és engedelmességet a szülők iránt (Sir 3,3-7), másrészt - miként ezt a Szent Családdal kapcsolatos konkrét példa (Mt 2,12-15) tanúsítja - a szülők által nyújtandó oltalmat és gondoskodást a gyermekek felé.

A keresztény család jellemvonásainak átfogóbb bemutatását a szentlecke nyújtja, amely a Kolosszei levél erkölcsi tanítást tartalmazó részéből való. Igaz, a Pál apostol által felsorolt erények jelentős része általános érvényű, vagyis a keresztény élet minden területére vonatkozik. Ám tagadhatatlan, hogy ezek gyakorlására és életre váltására a családi közösség - mint családegyház - a legalkalmasabb.

Pál buzdítása alapján a keresztény családi élet az alábbi alappillérekre épül: a békességet munkáló szeretet; kölcsönös intés és tanítás; közös imádság; a krisztusi lelkülettől áthatott mindennapi tevékenység, valamint a családban betöltött sajátos "szerep" lelkiismeretes teljesítése.

Minden erény kiindulópontja és foglalata a szeretet, amely a páli buzdítás szerint "az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet" foglalja magában. Ezek első látásra passzív erényeknek tűnnek, ám egyáltalán nem szűkíthetők le az érzelmek belső világára, hiszen a mindennapi élet különböző helyzeteiben kell megmutatkozniuk: a jóakarat folytonos kinyilvánításában, a sérelmek nagylelkű megbocsátásában, amely a bántalomra is jótettel tud válaszolni.

A családban mindenekelőtt a gyermeknek van szüksége arra, hogy hitbeli oktatást kapjon, s ezáltal a keresztény hit és erkölcs alapigazságait elsajátítsa. Ám a család minden tagja magáénak érezheti a felszólítást: "Krisztus igéje éljen bennetek gazdagon. Tanítsátok és intsétek egymást telve bölcsességgel!" A hitélmények és a lelki tapasztalatok kölcsönös megosztása által nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is egyre mélyebbre hatolhatnak Krisztus igéjének megértésében. Ez olyan légkört teremt, amelyben a jó szándékból fakadó, testvéri figyelmeztetésnek is helye van. A családtagok képessé válnak arra, hogy indulat és harag nélkül megbeszéljék a felmerült nehézségeket, tudatosítsák saját gyengeségeiket, s a szolidaritás szellemében tanácsokkal segítsék egymást. Ezek a közös megbeszélések nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a család alkalmassá váljon a felszabadult, bizalommal teli, istendicsőítést és hálaadást is magában foglaló közös imádságra. A közösségi imádságból közösségi tanúságtétel fakad: "Bármit mondtok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek!" Akiket az ima elmélyült közösségében Isten igéje kapcsol össze, azok a mindennapi elfoglaltságok (munka, szórakozás) közepette sem feledhetik, hogy az Úrhoz tartoznak. S éppen ez az, amely a cselekvésben is közösséggé formálja és közösségben tartja őket.

Csak a buzdítás legvégén szól Pál az egyes családtagok sajátos kötelességeiről. A mai olvasó számára főleg az a felszólítás a szembetűnő, amelylyel Pál az asszonyokat férjük iránti engedelmességre buzdítja. Ezzel kapcsolatban a bibliamagyarázók joggal hivatkoznak arra, hogy az apostol intelme a korabeli patriarkális felfogást tükrözi, amely a férfit tekinti a főnek. Pál célja persze nem egy meghatározott (korhoz kötött) szisztéma szentesítése. Ő mindenkit arra buzdít, hogy az "Úr"-ban, vagyis krisztusi lelkülettel fogadja el a családban betöltött helyét és teljesítse kötelességét. A krisztusi lelkület pedig egyértelműen túllép az alá- és fölérendelésen. Aki az Urat követve fordul hitvestársához (szüleihez vagy gyermekeihez), azt nem a hatalomvágy, hanem a másikért érzett felelősség vezérli. Nem a maga javát keresi, hanem a közösségét, hiszen tudja, hogy csakis ennek a közösségnek a harmóniájában találja meg igazi énjét.

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu