Vannak boldog házasságok is...

Beszélgetés Horváth Gyulával

"Szeretni és szeretve lenni nagy boldogság! Ebben, ugye egyetérthetünk?" Horváth Gyula, a Wekerle-telepi katolikus közösség megbecsült és szeretett tagja jegyesoktatóként tíz-tizenöt éve rendszerint ezekkel a szavakkal fordul az őt felkereső fiatal párokhoz. Csaknem kétszázötven jegyespárt fogadott már így a derűs hangulatú beszélgetéseken. A többszörös dédnagypapa nem híve a csoportos foglalkozásoknak, szigorúan "édes hármasban" jönnek össze, hiszen minden párnak külön története van.

Hite kibontakoztatásában nyilván nagy szerepet játszott családja. Úgy gondolom, többek közt ennek is köszönheti jókedvét és fiatalos lendületét.

- Felsorolni is lehetetlen azt a sok örömet, amit Isten kegyelméből életem nyolcvankét éve alatt kaptam. A szüleim hitben, szeretettel neveltek.

Nagy tisztelettel emlékezem hittantanáromra, Pezenhoffer Antal atyára, aki nemcsak az iskolai években, hanem egészen haláláig lelkiatyám maradt. A Jóisten nagy családdal ajándékozott meg. Feleségem - aki ötvenkét évig mellettem volt - óvónőnek készült, így nagyszerű érzékkel tudott bánni a gyerekekkel. Az embert próbáló időkben is úgy éltünk, mintha nem volna egyházüldözés. Bár féltünk, mégis beírattuk a gyerekeket hittanra. Nem tudtam lemondani arról, hogy átadjam nekik azt, amit egykor én is megkaptam. Hitük erősödésében közrejátszott az is, hogy látták, milyen megpróbáltatásokon megyünk keresztül.

A teológia mindig érdekelte?

- Fiatalkorom óta rendszeresen jártam lelkigyakorlatokra, többek között a régi, zugligeti Manrézába. 1951-ben tagja lettem a domonkosok harmadrendjének. Amint lehetett, 1979-ben jelentkeztem a Hittudományi Akadémia levelező tagozatára. Soha egyetlen lehetőséget sem hagytam ki, hogy képezzem magam.

Pestújhelyről 1960-ban költöztem a Wekerle-telepre, nagyon szoros kapcsolatba kerültem az itteni közösséggel. Közel harminc évig voltam képviselő-testületi tag.

A plébános atyák hamar észrevették ragaszkodásomat a közösséghez. Tudták, hogy nagy családom van, kezdetben kisegítőként, később rendszeresen is megbíztak a jegyespárok felkészítésével. Az alapképzéseim megvoltak, azon kívül olvasok és tanulok, hogy naprakész legyek teológiai kérdéseiben.

Hogyan vezeti be ezeket a beszélgetéseket?

- Sohasem csoportokban beszélgetek velük, hanem mindig "édes hármasban", hiszen mindegyik pár egyedi eset. A velük való ismerkedéskor mindenekelőtt felhívom a figyelmüket arra, amit úgy is jól tudnak, nevezetesen, hogy szeretni és szeretve lenni nagy boldogság. Tudatosítani igyekszem bennük azt, hogy nincs tökéletes házastárs. Továbbá tanúsítom nekik, hogy ismerek boldog házaspárokat. Próbáljanak meg törekedni a keresztény életre, tanuljanak meg imádkozni, szeressék meg a szentmisét, és mindig maradjanak szoros kapcsolatban a közösséggel. A módszerem egyszerű: nem tanítom őket, hanem tanúságot teszek nekik az életemről.

Mi mindenről beszélnek ezeken az összejöveteleken?

- Tulajdonképpen hittanórát tartok, amelynek keretében megismerkedünk a Szentírással. Az első "házi feladat", hogy olvassák el a Hegyi beszédet. A következő alkalommal pedig megbeszéljük, átelmélkedjük az olvasottakat. A szentmise ismertetése keretében többek között a Credót elemezzük. A legismertebb imádságokat és a tárgyalt témákat rendszerint írásban is megkapják, hogy átnézhessék a hallottakat, és kérdezni tudjanak. Érdeklődésük témáit aztán más párok oktatásánál is fel tudom használni.

Mik a tapasztalatai?

- Ismeretes, hogy az utóbbi időben mennyire "divatba jött" az egyházi esküvő. Sokan csak ilyenkor hallanak először Istenről, Jézusról, az egyházról, az imádságról vagy a plébániai közösségről. Fölkészültségüktől függően foglalkozom velük hosszabb vagy rövidebb ideig. Már az első beszélgetéseknél kiderül, hogy kinél fedezhető fel a hit legkisebb jele is. Igyekszem őket úgy vezetgetni, hogy az esküvő előtt lehetőleg végezzenek életgyónást. Akadtak olyan "felekezet nélküliek", akik jóval az esküvő után kérték a keresztség szentségét.

Nyomon tudja követni azok sorsát, akikkel beszélgetett?

- Többen élő hitű keresztények lettek. Közülük sokan felkeresnek, hogy meghívjanak gyermekeik keresztelőjére. "Semmi régi kerékvágás, Gyula bácsi, új életet kezdtünk az ősi rögön!" - utalnak vissza néha a szavaimra. Külön öröm számomra, amikor azok, akik korábban csak templomi esküvőt terveztek, Isten áldásával végül szentségi házasságot kötnek. Reménykedem, hogy az alázattal, hittel, szeretettel elvetett mag a Lélek ereje által bő termést hoz.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu