Kispap a fekete kontinensről

Az elmúlt év végén nigériai kispap érkezett Magyarországra, hogy hazánkban folytassa teológiai tanulmányait. Esiobu Anayo Augustus (Ágoston) jelenleg a váci, Borromei Szent Károlyról nevezett szeminárium lakója. Hazájáról, hitéről és itteni tapasztalatairól beszélgettünk.

Milyen a vallási élet szülőhazájában, e nagy nyugat-afrikai országban?

- Nigéria - ahol muzulmánok és keresztények egyaránt élnek - korábban angol gyarmat volt, és csak 1960-ban nyerte vissza függetlenségét. A hivatalos nyelv viszont az angol maradt. Több mint harminc törzs él az országban. Az én törzsem az ibo, amelynek tagjai ma már teljesen keresztények. A yoruba vegyesen keresztény és mohamedán, a hausa törzs tagjai pedig az iszlám követői. A százhuszonhétmilliós lakosság negyven-ötven százalékát képezik a moszlimok. Köztük akadnak olyanok is, akik erőszakos nézeteket vallanak, és feszültséget próbálnak gerjeszteni a különböző vallási csoportok között.

A keresztények többsége katolikus. A XIX. század végén először portugálok érkeztek az országba, és az ő miszsziós tevékenységük eredményeként terjedt el a katolikus vallás.

Mondana néhány szót a családjáról?

- Hívő, katolikus környezetben nőttem fel. Öt testvérem közül három lány, akik időközben már férjhez mentek. A bátyáim még nőtlenek. Az ibo törzsön belül az a szokás, hogy a fiúk csak akkor nősülnek meg, ha már van saját házuk és némi pénzük a családalapításhoz. Az egyik bátyám külkereskedőként dolgozik, és gyakran jön Magyarországra.

Hogyan született meg Önben a papi hivatás gondolata?

- A közösség, amelyhez tartoztam, 1985-ben megkapta első "állandó" plébánosát, aki egy "Mária-csoportot" alakított. Itt a rózsafüzért imádkoztuk, meséltek nekünk Máriáról, Fatimáról, Lourdes-ról és hasonlókról. Itt kaptam az első meghatározó lelki benyomásokat, melyek később a papság felé tereltek. A plébános nagyon jóban volt a szüleimmel, én pedig rendszeresen jártam hozzá beszélgetésekre, hogy felkészüljek az elsőáldozásra. Nagyon szerettem ezeket a hittanórákat. Felnéztem erre a papra, aki nemcsak "egyszerű" embernek tűnt számomra. Szerettem a "tisztaságát", Nigériában ugyanis a papok fehér reverendát viselnek. Elhatároztam, hogy én is pap szeretnék lenni. Szüleim azt mondták, hogy végezzem el az általános iskolát, a gimnáziumot, és akkor majd kiderül, hogy végleges-e a döntésem. A plébánost időközben elhelyezték, de a szándékom nem változott. Ez már igazi felnőtt elhatározás volt.

A döntés meghozatalát követően hogyan alakult az élete?

- Édesapám 1986-ban meghalt, ezért romlott a családunk anyagi helyzete. Miután jól tanultam, az igazgató tanácsára - a gimnáziumban, majd az érettségi után két évig - angolt tanítottam, hogy pénzt gyűjtsek a továbbtanuláshoz. 1995-ben kezdtem el szemináriumi tanulmányaimat.

Hogyan zajlik Nigériában a teológiai oktatás, illetve a papnövendékek képzése?

- Ahhoz, hogy Nigériában valaki pap lehessen, tizennégy évig kell tanulnia. A kisszeminárium négy éve alatt latint, teológiai és filozófiai bevezetést oktatnak. Eközben kell megszerezni a diplomát latinból. Ezután a szeminarista megkaphatja a reverendát, a papi civilt, valamint a felhatalmazást az igeliturgia végzésére és az áldoztatásra. A filozófia diploma megszerzése után egy év gyakorlási idő áll a kispapok rendelkezésére, amikor a püspök engedélyével egy plébánián vagy iskolában kell tanítaniuk. Ezalatt kell meghozni a végső döntést, hogy igazán akar-e az illető pap lenni.

Mi az oka, hogy ilyen sokáig tart a képzés?

- Nem régóta tizennégy év a szeminárium. A pap nagyon megbecsült személy Nigériában. Ha beszél, mindenki csöndben marad, alkalmasint még a politikusok is odafigyelnek rá. A tudományok ismeretanyaga folyamatosan bővül, ez természetesen a teológiában is így van. A papnak nem szabad lemaradnia többdiplomás kortársaihoz képest, hiszen a világiak között egyre több a tanult, képzett ember. Ezért kell latinból, filozófiából és teológiából is diplomázni. Vagyis az egyház azért írta elő a hosszabb tanulóidőt, hogy a papok tekintélyét emelni tudja.

Hogyan jött a gondolat, hogy Magyarországon folytassa tanulmányait?

- Nigériában sok papnövendék van, ezért a püspökök ajánlják, hogy aki tud - ajánlólevéllel - menjen ki külföldre. Befejeztem a kisszemináriumot, és egy évet végeztem el a nagyszemináriumban. Minden évben van egy hét, amikor a kispapok elmennek a püspökhöz beszélgetésre. Tavaly egy ilyen alkalommal szóba került a dolog. Elmondtam, hogy én is megpróbálok egy másik országba menni. Mondtam, ha sikerül Magyarországon kibontakoztatni a hivatásomat, akkor ott maradok, ha nem, visszajövök. A bátyám segítségével és közreműködésével tavaly ősszel érkeztem ide, és akkor a kalocsai érsekség fogadott be.

Mik voltak első magyarországi benyomásai, tapasztalatai?

- A legelső az időjárás. Nagyon hideg volt, amikor leszálltam a repülőről. Nem sokkal később itt láttam életemben először havat. A másik, ami feltűnt, hogy Magyarországon a templomokban az idősek vannak többségben. Nigériában ez éppen fordítva van: a templomba járók hetven százaléka gyerek, illetve fiatal. Azt is megtapasztaltam, hogy sokszor furcsán néznek rám. Magyarországon még kevés fekete ember van. Nigériában nem lepődtek meg a fehérek jelenlétén, legfeljebb a kisebb településeken. Magyarországon teljesen más az életstílus és a kultúra, ehhez hozzá kell szoknom.

Tervek?

- Nincsenek terveim, mert nem vagyok a magam ura. Ez a különbség a szellemi foglalkozás és a hivatás között. A papnövendékeknek nincsenek tervei, hiszen a püspök mondja meg azt, hogy mi lesz a feladatunk. A legelső fogadalom az engedelmesség. A püspökhöz tartozom. Ha azt mondja, menjek másik szemináriumba, akkor elköszönök, és megyek. Ha azt mondja, Ágoston, maradj Vácon, akkor maradok.

Milyen emlékeket őriz a kinti karácsonyokról?

- Nigériában hasonlóan ünnepeltük a karácsonyt, mint Magyarországon, hiszen a katolikus szertartás rendje ugyanaz, mint a világon bárhol. Karácsonyfának azonban nálunk nem csak egyféle fát használnak, mert ott minden zöld, tehát bármelyik fa díszíthető. A templomot is fával és virágokkal ékesítik. Talán nagyobbnak is éreztem az ünneplést az ittenihez képest, mert advent kezdetén már minden város és minden keresztény hívő az ünnepre készült.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu