|
Bárány Tamás A legszegényebb koldus Élt Bagdad városában egy koldusoknál is ágrólszakadtabb koldus. Minden igazhívők közt ő volt a legnyomorultabb. Álló nap ott ült rongyos gönceiben a piactér sarkán, szemben a bazárral, és várta-várta a könyörületes szívű adakozókat, szánnák meg nyomorúságát a próféta nevében némi alamizsnával. Mesélik, egy napon, alkonyórán, amikor a nap heve már lohadni indult, és lassanként újból benépesült az utca, egy bölcs ment el a koldus mellett. Igaz és tiszta életű férfiú lehetett, mert Allah kiváltképp nagyra növesztette a szakállát; majd a derekát verdeste. Kádi volt valaha, meszsze földön híres igazságos ítéleteiről; de hajlott évei beköszöntekor felhagyott a bíráskodással, mivel megértette, hogy egyedül Allahnál az ítélet. Azóta életét visszavonultam élte, a Korán szúráit tanulmányozta, és csak nagyritkán hagyta el házát, hogy barátját, a főmecset imámját meglátogassa, és vele épületes dolgokról beszélgessen. Most is hozzá igyekeztében szólította meg a koldus esdeklése: - A bölcsesség vezessen utadon, bölcs és kegyelmes férfiú! A próféta szent nevére kérlek, nézd szenvedésemet, és könyörülj meg nyomorúságomon! A bölcs megállt, és mintha nem is koldussal, hanem dervissel vagy sariffal beszélt volna, homlokához emelte kezét. - Béke veled, testvérem. Mit kívánsz egy véntől, aki már alig látja, amit néz, mert szeme Allah fényességét kutatja? A koldus karját tárta feléje. - Alamizsnát, uram, mert én vagyok a világ legnyomorultabb férge! A bölcs leült melléje a porba, elővette erszényét, de csak egy árva félpiasztert talált benne. Azt átnyújtotta. - Vedd. Most csak ennyim van. De szenzáljaim, szolgáim hadának élén Sírázban, Kairóban és Dzsiddában járnak, bármely nap várom őket, három roskadó karavánnal, melyekben Perzsia, Egyiptom és Hedzsász minden kincsét hozzák. - Legyen áldás tevéid minden léptén - sóhajtotta a koldus. Ekkor a bölcs így szólott: - Üzletet kínálok néked, te szegények közt legszegényebb koldus! Amaz nevetett. - Üzletet, nékem, jó uram? - Hallgass meg - felelte a bölcs. - Van feleséged? - Ő az én szívem vigasza, öröme. Szelíd és engedelmes, szája sem a pletykát, sem a pörlekedést nem ismeri, áldassék érte Allah! - Nos - szólt a bölcs -, karavánom Kairó felől Egyiptom minden kincsét hozza. Add el nekem e karavánért a feleségedet! Csend volt. - Leányod van? - kérdezte aztán a bölcs. - Áldassék érte Allah, a legszebb leány Bagdadban. Ezért is vagyok én a legnyomorultabb! Hogy házasítom ki, ha ideje eljő? A napi falatját alig tudom előkaparni! A bölcs bólintott. - Karavánom Síráz felől Perzsia minden kincsét hozza. Add el nekem érte a leányodat! Megint csak csend volt. - Fiad? - kérdezte aztán a bölcs. - Áldott-é meg fiúval is az ég? - Most lép tizennegyedik esztendejébe - bólintott a koldus. - Nyúlánk, mint a gazella, és eszes, mint az oroszlán. Megáldott véle Allah, csak arról nem gondoskodott, legyen miből ruháznom, etetnem... A bölcs bólintott. - Harmadik karavánom a mesés Hedzsász minden kincsével közelít Dzsidda felől, te koldus. Kössünk hát üzletet: add el nekem a fiadat ezért a karavánért! A koldus a tenyerét nézte, benne az árva félpiasztert. Most sem felelt, csak könnyei patakzottak szegénynek. A bölcs felpattant mellőle, és így kiáltott: - Te voltál a világ legnyomorultabbja? Szégyentelen hazug! Hiszen vagyonod hatalmasabb, mint Perzsia, Hedzsász és Egyiptom minden kincse, másképpp ráállanál az alkura! Mit panaszkodol hát? Ne káromold az Istent!
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|