Lelki ismeret

Őszinte, személyes szó

Nehezen tudom pontosan kiszámítani, kéthetenként jelentkező sorozatom megfelelő darabja mikor jelenik majd meg, így aztán nem is tudok igazán kapcsolódni a keresztény ünnepkörökhöz, de talán nem is baj, hiszen az életkor növekedésével egyre nehezebb újat mondani a világról, melyben élünk, de melyre oly reménytelenül kicsiny hatást gyakorlunk, mi, egyes emberek. Bár néha meglep és örömmel tölt el, hány hívő és gondolkodó emberhez jutnak el ezek a jegyzetek is, ha meggondolom, jóval többhöz, mint mondjuk Szent Pál idején az összes keresztényhez - ez viszont arra sarkall, hogy ne akarjunk pusztán menynyiségben számolni, mert az Írás nem feltétlenül az írástudóké, sőt - minden eddigi korban az írástudatlanok milliói érezték meg szívükben Jézus hívását, vigasztalását és ígéretét. Az őszinte, személyes szó az, melyre szomjazik a világ, s mióta nem kívánok Istenen kívül senkinek tetszeni, békében élek a világgal és önmagammal is, mert nem függök többé senkitől és semmitől, e világi hatalom és kényszer többé nem ingathat meg, senki sem másíthatja meg őszinte, személyes szavaimat, melyeket régóta ismerős vagy ismeretlen olvasóimhoz intézek e hasábokon is.

Ez az idős kor nagy adománya, amikor az ember már az, ami, és azt senki sem veheti el. Hozzátenni még lehet, haj, de mennyit, ám a lényeg már aligha változik: gyarlóságunk szellemi és testi hüvelye csaknem változhatatlan. Elnézem az innen látható nagy lakótelep fényeit, s a fények és árnyak mögött megbúvó személyes sorsok, magyar keresztény családok sorsára gondolok. Bár eljöhetne még életemben az idő, amikor a jóakaratú emberek közössége valóban békében és biztonságban élhetne, gonosz eszméktől és egyénektől való fenyegetés nélkül!

Valamiért Fekete István jut eszembe, drága atyai barátom és írótársam, akinél szebben a magyar karácsonyok hangulatát senki sem jelenítette meg - s aztán eszembe jut mindenki, akit az elmúlt években veszítettem el, s akik nélkül bizony sötétebb lesz ez a karácsony és az újesztendő is. De hát Isten világában ez éppen a legcsodálatosabb: mindennek megvan az ideje és az értelme, a fénye és a hiánya, tanúskodunk Krisztus mellett mindnyájan, vérünkkel, munkánkkal, szenvedésünkkel, örömünkkel, mi emberek, akik legszebb ünnepeinken újjászületünk.

Az örökkévaló Isten akaratában megnyugodva, boldogan és örömteli szívvel kívánok minden kedves olvasómnak, az Új Ember minden olvasójának kegyelemmel és hittel, felelősséggel, munkával és áldással teljes új esztendőt.

Szentmihályi Szabó Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu