|
A gyémántfogú idő ellen Csatai Varga László verseskötete, a Kéregre rótt sorok (Hunnia Kiadó) egy katolikus szellemű, magyar elkötelezettségű költő jelentős állomása irodalmi pályáján. A nyitó vers már eleve színt vall: "hiszek benned emberi szó", - holott jelenkorunk éppen ezzel élt vissza leginkább, s vele együtt devalválta a valódi emberi értékek legjavát is. A komor jelenből ez a gyakran fölvillanó optimista látásmód teszi vonzóvá a kötet számos darabját. "Arccal a fény felé - szabad futások íze repítsen új meg új magaslatokra hittel" - üzeni a szilárd alapállású költő a világnak s benne a jobb sorsot áhító embernek. A természet, a hazai vidék romlatlan világának számos megnyilvánulása, eleme ott sűrűsödik ezekben a költeményekben. A "térdig sárban dacosan álló fák", a fodros vízen úszó ködös párák, a rózsaként megjelenő nap kétségtelenül az idill felé mutatnak, ám a kötet jelentős részében ott élnek a viharos XX. század negatív élményei is: a háború okozta sérülések, az ember mindennapos, olykor hiábavalónak tűnő küzdelmei, hiányai és csalódásai. És nem utolsósorban a "gyémántfogú idő" rontása, mellyel szemben csak a keresztény hit bizonyossága adhat kellő védelmet, vigaszt. Csatai Varga mindezt kiérett formaművészettel, a szabad versekben is pontos önfegyelmet tanúsító sorokkal hitelesíti önmaga és a lírát kedvelő olvasó számára. Mert az ember és a felelősséget érző költő törekvése, hogy fogd tolladat - a papírt simítsd el - s mint az Isten - kezdetben ki volt - s kinek szelleme megáldott - legszebb örökét - az Igét kimondd - s alkoss egy világot. Szeghalmi Elemér
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|