Aki a "titkosak" közé tartozott

Húsz éve halt meg Endrédy Vendel

1950. október 29. "Az esti szürkületben Budapest határában, a külső Soroksári úton, ahol nincsenek házak és senki se járt arra akkor. Az unokaöcsémtől jöttem be Pestre. Titkárom, Losonczi Timót rendtársam vezette a gépkocsit. Egyszerre csak hatalmas autó siklott elénk, mögénk négy-négy ávós kíséretében. Vezetőjük elfogatási paranccsal lépett elém. Mivel láttam, hogy testületileg vonultak ki, megkérdeztem: Ki vagyok én? Pontosan megmondta. Nevét eltakarva igazolványát is megmutatta. Titkáromtól elköszönhetek? - kérdeztem. Ő is velünk jön, felelte. Így is történt" - jegyezte fel később Endrédy Vendel ciszterci szerzetes, zirci apát.

Az Andrássy út 60-ba vitték, ahol rögtön megkezdődött kínvallatása, amely aztán nyolc hónapig tartott. Az ötvenhat éves apátot rugdosták, verték, válogatott módon és eszközökkel kínozták, injekciókkal fosztották meg akaraterejétől. A vizsgálati idő nyolc hónapja alatt se könyvet, se írószert nem kapott. Ezért, hogy emlékezetének épségét megőrizze, minden reggel, a nap pontos meghatározása után, sorban elmondta az érettségit tett diákok névsorát. "Minden lelki és idegerőmmel azon dolgoztam, hogy lefoglaljam magamat pozitív irányban. Minden, ami jó és szép volt az életemben, azt többszörösen átéltem. Így duplázódott meg bennem az Isten kegyelme, amely állandóan erősített a rabéletben."

Amikor a fizikai és pszichikai kínzások enyhültek, számolni kezdett. A kenyér héjában található faszéndarabkákkal a körmére írt képleteket. "Csodálatosan szép a világ, és csodálatosan szép a matematika, mert az Isten adta, de a legcsodálatosabb az értelmes emberi lélek, ha Isten benne él."

Miután kegyetlen módszereikkel "felkészítették" a tárgyalásra, 1951. június 22-28. között megrendezték a Budapesti Népbíróság Olti Vilmos vezette külön tanácsa előtt Grősz József és társainak koncepciós perét. Endrédy Vendel a hatodrendű vádlott volt, a vád pedig így hangzott: hazaárulás, kémkedés, szervezkedés, valutázás. Az ítélet tizennégy esztendei börtön.

A tárgyalás után a zirci apát fejére zsákot húztak, beültették egy sötét autóba, és két órán keresztül vitték nagy sebességgel a Markótól tíz percnyire lévő Konti utcai börtönbe, ahol három évet töltött. Innen 1954. május 14-én átszállították a váci fegyházba. A hideg, nyirkos cellában, ahol már a vezetékek is régen tönkrementek, és csak a poloskák tanyáztak, elfagyott a bal füle, az ujjai a kezén és a lábán. Súlyosan megromlott egészségi állapota miatt 1956 márciusában visszakerült Budapestre, a Gyűjtőfogházba. Itt érte el őt is - többi rabtársával együtt - 1956 forradalma.

November 1-jén a Forradalmi Felszabadító Bizottság a Gyűjtőfogház zárkáit is megnyitotta. Ám a szabaduló foglyok között nem volt ott Endrédy Vendel. Mivel "titkos" volt, ezért neve nem szerepelt a nyilvántartásban. Csak a "véletlennek" köszönhette, hogy rátaláltak és kiengedték. Csonttá soványodva, a súlyos vitaminhiánytól kihullott fogakkal, farkasvaksággal és szívelégtelenséggel lépett ki a börtön ajtaján az ideiglenes szabadságba.

Endrédy Vendel zirci apátot mint titkos rabot, a rendszer legelvetemültebb ellenségét hat éven keresztül a legszigorúbban őrizték. Elzárva mindenkitől, magányosan, embertelen körülmények között.

"Nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit semmi földi kincsért. Valami óriási értéktöbbletet kaptam. Nem tudok haragudni senkire bántóim, kínzóim közül. Szeretek értük imádkozni, úgy szívből, igazán. Ott is találkoztam igazán jó emberekkel."

Őrfi Mária

A Sopron megyei Fertőendréden született 1895. január 19-én, mélyen vallásos családban. A keresztségben a Kálmán nevet kapta. A falusi elemi iskola után Sopronban, majd a győri bencés gimnáziumban tanult, itt érlelődött meg papi hivatása. A Pázmány Péter Tudományegyetemen a hittudománnyal párhuzamosan matematikát és fizikát tanult. Pap és tanár szeretett volna lenni, ezért püspöke engedélyével felvételét kérte a ciszterci rendbe. 1917. augusztus 14-én öltötte magára a novíciusok fehér ruháját, a rendben a Vendel nevet kapta. 1919. december 28-án szentelték pappá, 1922-ben tett ünnepélyes fogadalmat. 1922-ben a rend budai gimnáziumának matematika-fizika szakos tanára, 1938-ban igazgatója lett, 1939-ben zirci apáttá választották. 1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásakor ötszáz szerzetesnővért fogadott be a zirci kolostorba. Úgy gondoskodott róluk, mint saját rendtársairól.

A börtönből 1957-ben súlyos betegen ideiglenesen szabadlábra helyezték, és Pannonhalmára, az idős szerzetesek szociális otthonába internálták, ahol huszonnégy évet töltött. 1981. december 29-én halt meg. A zirci apátsági templomban nyugszik, Szent Bernát oltára alatt.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu