Pénzes János szabadkai püspök

A találkozás pillanata Istennel

Rogier van der Weyden - Királyok imádása

Az új évezred kezdetén szükséges elgondolkodnunk annak valódi jelentőségéről, amit Isten kinyilatkoztatott nekünk, és amit tett értünk egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak születése által. Karácsony ünnepe erősen kidomborítja az emberi tényezőt, de egyúttal az idő felfoghatatlan misztériumát is. Ez a kettősség jellemzi elsősorban a keresztény gyökerekből táplálkozó kultúrákat, de minden más kultúrát is, amely valamilyen fokon kapcsolatba került a kereszténységgel, vagy abba beépült. Az emberi személy történeti lény, ezért számára az idő fogalma teljességgel nem felfogható - misztérium. Mi emberek mindig tanácstalanul megtorpanunk bizonytalansága előtt. Minden vég egyúttal valami új kezdete is. Mihelyt az adott pillanatra gondolunk, már elmúlt.

Mióta emberi történelemről beszélünk és felismerjük tudatos létünket, minduntalan felvetődik a változandóság kérdése: hogyan értelmezzük az idő szüntelen múlását, és hogyan tudjuk a végzeteket valami jobb kezdetévé tenni. Éjszaka a nap feljöttében remélünk. Ezért az idő múlását az emberek győzelmükként ünneplik. Az emberi lét lényegére rámutató ünnepek az emberek közösségének kifejezői is. Nem létezik nép, emberi közösség ünnep nélkül. Az ünnepek dátumokhoz, időpontokhoz kötődnek. Ezek az ember időbeliségének állomásai. Az emberek meghatározott időpontokat ünnepelnek. Ezeket szeretnék megtartani emlékezetükben, meg szeretnének állni szellemi létüknek dimenzióiban. Valamikor ez a törekvés hiábavaló fáradozásnak tűnhet. Az öröm pillanatát megállítani csak szimbolikusan tudjuk. Megálljt parancsolni a szépnek és megmaradni annak vonzásában! Mivel nem tudunk megmaradni a szép egyedi pillanatában, ezért reménykedünk a még szebb megjelenésében.

Az ember számára az idő mindig misztikus valóság, és ebbe a valóságba kapcsolódik Isten Fiának születése is. Elhatározta Isten, aki az idő felett áll, aki örökkévalóságában változatlan, és aki számára minden létező jelenvalóként jelenik meg, hogy megjelenik az idő kategóriájában. Velünk akar lenni, akik számára az idő állandó szökésben van, s akiknek ketyeg az elmúlás órája. Megtestesült, megszületett!

Vegyük észre, hogy Jézus születése az idő azon változandóságát használja ki, amely leginkább érdekli és gondba ejti az embereket. Kiolvashatjuk ezt a keleti bölcsek megfogalmazásából, akiket cselekvésre ösztönzött a szokatlan csillag megjelenése, és így vélekedtek erről: bizonyára megszületett a Hatalmas, aki belépve a történelembe valami egészen új kezdet alapjait veti meg. Így szóltak: menjünk, keressük meg, hódoljunk előtte és adjuk át ajándékainkat.

A boldog találkozás pillanatát szeretnénk átélni Istennel. Ez valóban új kezdet. Hol is tudnánk felfedezni az emberiség számára valami újnak kezdetét? Egyedül Istenben. "Istenünk, te csodálatosan megteremtetted a világot, de még csodálatosabban megújítottad Fiad születésével." Az a valaki, aki mindig újra születik, akit minden ember születése megjelenít és hírül ad: ő jeleníti az új kezdetet. Isten egyszülött Fia képmásának pecsétjével megjelöl minden embert, sőt még a természetet is. Egyúttal belénk önti a tökéletesség utáni vágyat, mely tökéletesség oly csodásan felragyog Isten Fiában. Ez a vágy teszi lehetővé, hogy mi, emberek elérjük Istennel való hasonlóságunk teljességét.

Isten lényege az átadás, a teljes és kimeríthetetlen kinyilvánulás. Isten kimondja a Teremtő Igét, amely által minden létrejön és értelmet nyer. Ebben ragadható meg karácsony legbelsőbb lényege - "Az Ige testté lett" (Jn 1,14). Isten teremtő Igéje annyira konkrét módon jelenik meg, hogy emberként születik, emberi alakot ölt. Ezt szeretetből teszi, megalázkodik, hogy emberi módon tudjunk megszólítani minket.

"Kezdetben volt az Ige." Az Ige Istennél volt. Egyedül Isten képes kommunikálni, teremtő módon megnyilatkozni. Igéje hív létre mindent. Itt is meglátszik Istennel való hasonlóságunk, hiszen ki tudjuk magunkat fejezni, és a másiknak megnyílni. Az ember nem rendelkezik Isten kimerítő ismeretével, nem lát a dolgok mélyére, és nem tudja felfogni az összefüggéseket. Ezért meg kell tanulnia saját szavát Isten fényében szemlélni. Az emberi kommunikáció, szavak problémája abban van, hogy sohasem tudja kifejezni oly tökéletesen magát, hogy ezáltal lényegének egészét és igazságát átadhatná a másiknak. Az emberi szó ezért a történelemben az összecsapások állandó forrása. Mi, emberek veszekedünk egymással, vitatkozunk, harcolunk szavakkal és tettekkel. A szó megtestesül, de lehet bűnös tett is. Hányszor használunk fel szavakat, hogy a másikat megalázzuk, hogy megsértsük és legyőzzük. Isten elküldi Igéjét, a szeretet Szavát. Azonosult velünk, amit mi semmiképp nem tudunk megvalósítani. Mintha képtelenek lennénk megérteni, hogy a szónak mindig szeretetünket és figyelmünket kell kifejeznie a hallgató felé. A kimondott szó választ kíván! Sajnos nem sikerül úgy megszólítani a másikat, hogy az valóban figyelmünk kifejezéseként tudja felfogni, hogy úgy érezze, elfogadjuk beszélgetőpartnernek. Amennyiben harciasan és kizárólagosan kezdjük a kommunikációt, akkor a másik nem érzi magát megszólítva, és elzárkózik előlünk.

Íme, Isten megszólítja az embereket, akik őt oly sokszor megbántották. - Hogyan? Magára veszi gyöngeségünket. Mint egy kisgyermek jön közénk. Meg tudjuk érteni Isten beszédét? Most, amikor elárasztanak minket a világ történései? Információ és beszéd tengere! A globalizációról beszélnek, tenyerünkön érezzük az egész világot. Pillanatok alatt tudjuk, hol mi történik, minden hírekkel és beszéddel teli. Mindenki ajánl, javasol valamit. Úgy érezzük, az egész kozmosz megsüketül a sok beszédtől. Hol az igazi Szó? A Szó, mely összeköt, boldoggá tesz, közösséget hoz létre és üdvözít? Itt a Gyermek! Így szól hozzánk az Isten! Emlékezzünk Jézus szavaira, aki született és tanította a népet: "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába." Nem fogtok belépni arra a helyre, ahol csak szeretet, élet és maga a boldogság van. Nem fogtok bemenni, ha nem lesztek gyermekek. Mit jelenthet ez? Őszintéknek kell lennünk, nyitottaknak a másik felé, fellengzősség nélkül, szem előtt tartva, hogy nem magunknak élünk, szükségünk van egymásra. Szükségünk van mindig a másikra. Ezért keressük a beszéd bölcsességét és művészetét, hogy a megszólított személy beszédünkben mindig megérezze a barátság, a jóság és a szeretet hangját. Isten emberré válásának és születésének ez a mondanivalója.

A harmadik évezred elején, a karácsony üzenete legyen a - Szó, Ige. A kölcsönös kommunikáció készsége, amit Istentől, a megtestesülés titkától tanulunk. Mindannyian azonosak vagyunk, testvérek vagyunk. Egyetlen Mennyei Atyánk van, tízezer nyelvet beszélünk, mégis a megváltó Ige csak egy, mégpedig "az Ige testté lett, és köztünk lakott". Ezt az Igét elfogadjuk. Ő fogja halandó bensőnket átalakítani és betölteni Szentlélekkel. Ez a Lélek fog kiáradni, és létrehozza az állandó közösséget. Öröm ez számunkra, ami a Megszületett Krisztusba vetett hit által jön létre, és amely reménnyel és szeretettel párosul. Lépjünk a kis Jézushoz, aki Krisztusunk. Benne van a mi életünk, a mi boldogságunk.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog karácsonyt és áldásos 2002-es új esztendőt.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu