Zarándokút az élet

Beszélgetés Barna Gábor néprajzkutatóval

Búcsújárók címmel jelent meg legutóbbi könyve a Lucidus Kiadónál a Kisebbségkutatás könyvek sorozatban. A kötet a kölcsönhatásokat vizsgálja a magyar és más európai vallási kultúrákban. Tanulságos művelődéstörténet, sok újdonsággal. A szerző kunszentmártoni születésű, felsőfokú tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte. 1989-től kandidátus, 1998-ban habilitált a vallási néprajz tárgyköréből. 1993-tól docens a szegedi tudományegyetemen, ahol nagy elődje, Bálint Sándor szellemében szolgálja a tudományt.

Könyvének egyik bensőséges élménnyel átjárt fejezete szoros pátriájának búcsújárása Radnára. Kunszentmárton hagyományvilága mintha meghatározó lenne életében...

- Az ötvenes-hatvanas években ott telt el a fiatalságom. Akkor, amikor a magyar vidék átalakult. Gondoljunk csak a téeszek szervezésére. Szüleim beszélgetését hallgatva tudtam meg, hogy a településről elűzték a gazdacsaládokat, s ezzel évszázados hagyományt hamvasztottak el. Közülük kerültek ki a községi vezetők s az egyház fenntartói, az első orvosok, tanárnők és így tovább. Tehát afféle parasztpolgári középosztályról van szó, pár száz holdas gazdálkodókról. Ez volt az egyik "élményem", negatív értelemben, hiszen az átalakulásnak főleg a szenvedőiről kellett tudnom, köztük a családomat is így láttam. A másik tragédia az internálás: kétszáz családot hurcoltak ide Budapestről segédmunkásnak, napszámosnak. Például Lahner Gusztáv, a 424-es sorozatszámú világhíres gőzmozdony tervezője is erre a sorsa jutott. Aztán többen itt maradtak. Gyerekfejjel egy átalakuló világot láttam magam körül, ez indíthatott a közel- és régmúlt harmónia keresésére. Kunszentmártonban jártam általános iskolába. Sohasem felejtem el Baldaszti József magyartanáromat: tőle tanultam magyarságot, tiszta történelemszemléletet, az ő hatására írtam meg hatodikos koromban az első néprajzi dolgozatomat paraszti házunkról, a benne folyó életmódról. Ettől kezdve elsődleges érdeklődésemmé a néprajz vált. A karmelitákhoz jártunk templomba, a kedves Juvenál atya (éppen most 80 esztendős) "szárnyai alá vett"; a kármel-légkör mélyítette el a hitemet, s családunk is intenzív vallásos életet élt. A nagyszüleim elbeszéléséből ismertem meg Kunszentmárton gazdag vallási múltját; például a társulatok, az iparosság, a kereskedők mind megtartották élőtársulati miséiket. Mint ministráns mindig hallottam ezeket hirdetni. Nem a sivárság uralta szülőhelyemet, hanem a lélekvilág, a megtartó hagyomány, amely mindig történelmi értékű és az Istenhez erősebben köt. Érdeklődésem bővült: az ünnepi szokásokra, hiedelmekre is kezdtem jobban figyelni, a hetvenes évektől pedig a vallási rítusokra, a szimbólumokra, azokra a mélyszerkezeti elemekre, amelyek az ünneplő ember megtartói. Az ünneplő ember érdekelt tehát, az ünneppel megszerzett többlet, amellyel könnyebben megéli a hétköznapokat. Napok és ünnepnapok - születéstől a halálig az átfogó, transzcendens élmények...

A karácsony?

- Szüleim tudtak ünnepelni. Gyermekkoromban nagyon nehéz anyagi körülmények között éltünk, de édesanyámék mégis gyönyörű rítussal vették körül a szenteste asztalát: mi halat nem tudtunk venni, s mivel tejre telt, habos kávét kaptunk. A legszebb karácsonyfa a miénk volt, szüleim tudták a módját a díszítésnek is. A gyerekeim is ezt mondják: a mi karácsonyfánk a legszebb, mert azt a fényt jelenti, amit én a titokzatos Születéskor gyermekként megkaptam. Öten vagyunk testvérek, de az ajándékozásból sosem maradt el a könyv. Mindig ez a nagy ajándék - ma is! Tetőpont az éjféli mise, a ministrálás volt, a folytonosság "fényfoka".

További iskolái?

- Kunszentmártonban érettségiztem, akkorra már végleg elhatároztam: néprajzos leszek. Gunda Béla tanítványaként "vágtam neki az útnak", a latinban pedig Borszák István volt a mesterem. Mélylelkű református ember, igazi nevelő is.

Fő területe a vallásos néprajz, ez az évtizedekig mostohán kezelt tudomány, amelyről pedig még Ortutay Gyula is így nyilatkozott a Vigilia 1935-ös húsvéti számában: "Az eddigi magyar néprajzi irodalom pár elszórt és jelentéktelen adatközlésen, cikken és Kálmány Lajos érdemes gyűjtésén kívül alig gondolt a magyar parasztság vallásos életének vizsgálatára". A katolikus parasztság "jelentős vallási életrendjéről", a protestáns parasztság egészen sajátságos élet- és társadalomstílusáról" beszél.

- Egyetemi diplomadolgozatomat Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén címmel írtam meg, ezt bővítettem doktori értekezéssé, ami aztán az Akadémiai Kiadónál jelent meg 1979-ben. Amíg csak kéziratban volt, senki sem tudott hozzászólni a tanszéken. Ekkor lépett Bálint Sándor az életembe. Elolvasta és levélben gratulált, megkérdezte, van-e kiadóm, mert ha nincs, akkor segít. Aztán már személyesen találkoztunk többször, de életének utolsó két-három évében kerültem egészen közel hozzá. Hatására szántam el magam végérvényesen a szakrális népélet kutatására. Szegedet is neki köszönhetem - immár nyolc éve.

Sándor bácsi tudósi, emberi érdemeit immár nem csupán a "szakma" ismeri. Kellett-e változtatni az ő tudományos módszerén?

- Rendkívül modern gondolkodású volt, de az idő halad, így aztán van új teendő, szempont. A vallási néprajz (is) olyan terület, amely több tudományág eredményeit tartalmazza, például a valláslélektanét, egyháztörténetét, a liturgiáét és így tovább. Az idő haladtával sok kutatás-módszertani, ismeretelméleti kérdés merült fel, s manapság sokkal érzékenyebben kezeljük a módszereinket, mint az elődeink. Jómagam az egyetemen megszerveztem egy speciális néprajzi képzést, 1998 óta. Addig is volt, de nem alapos. Mi kis kutatóműhelyeket alakítottunk, amelynek kutatási eredménye az említett radnai anyag vagy a szegedi alsóvárosi elemzés. A tápéi temetőkápolna (a csíksomlyói Salvator ikertestvére) "bemutatása" rövidesen megtörténik - könyv formájában. A vallásos néprajz asztalára tettük tanítványom, Frauhammer Krisztina kétnyelvű kötetét, a Levelek Máriához című dokumentumkiadványt. A címlapján a hit a remény és a szeretet jelképei, és kézzel írott sorok: "Édes Szűz Anyám, Légy velem mindig. Segíts meg a tanulásba. És más munkámban. Szerető gyermeked. DE." A máriakálnoki kegykápolna története, vendégkönyve áll az elemzés középpontjában - európai párhuzamokkal... Szerkesztésemben angol nyelven jelent meg a Vallási mozgalmak és közösségek, a Politika és a népi vallásosság. A tanszék szervezi a vallásos néprajzi kutatásokat, jelenleg a Jászság szakrális tárgyait gyűjtjük képekben, kápolnákat, korpuszokat.

Legújabb könyvének címe akár jelképes lehet: Búcsújárók - avagy: zarándokút az élet...

- Az elmúlt 10-12 esztendőben írt tanulmányaimat gyűjtöttem össze - válogatva, kiadói fölkérésre. Részben már megjelent írásokról van szó, azonban több téma most kerül először könyvlapra: ezekkel vagy nem foglalkoztak eddig, vagy csupán érintették. Ilyen a zarándokútlevelek kérdése, a remeték (mint szenthelyek őrzői) vagy a búcsúkeresztség sajátságos szokása. Arról is szólok, hogy a búcsújárás átalakulóban van.

Könyve segít megismerni az európai kultuszkapcsolatokat...

- Mi is egy európai vallási gyakorlat részesei voltunk. A zarándokutak a keresztény kontinens egyféle vázai. Meglátogatni a szent helyeket azt jelenti: testvérek vagyunk - különböző népek - a kereszténységben (krisztusiságban). A kegyhelyek, zarándoklatok, a búcsújárás megismerése napjainkban fontos önmagunk megismerése és európai kapcsolataink, de a pedagógia szempontjából is.

Mennyiben más ma egy zarándoklat, mint régebben?

- Szakosodott turistairodák vannak, amelyek szakrális helyekre vezetnek. Kezd visszaállni a régi gyakorlat - mai eszközökkel. Már ezt is elemezzük a tanszéken, amely 2004-ben lesz 75 éves, a legrégibb néprajzi tanszék hazánkban. Ugyanebben az évben lenne Bálint Sándor százesztendős, a "nagy zarándok", aki munkáival megnyitotta látásunkat a nagyvilágra, s mi most háromkötetes könyvét (Ünnepi kalendárium, Karácsony, húsvét, pünkösd) szeretnénk német nyelven (fotókkal) átadni Európának. Számunkra (számomra) ez is egyféle búcsújárást jelent: szellemi értékcserét, tanúságtételt a néplélekről, amely ma is teremt szent helyeket. Tervezek olyan kézikönyvet kiadni, amely országonként foglalja össze egész Európa vallási néprajzi kutatásait, ugyanakkor elkezdjük az ereklyekutatásokat Magyarországon.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu