|
Hírek, remények, gyengeségek Ünnepi hírcsokrunkba azokat a híreket válogattuk, amelyek nemcsak a többnyire napi érvényű eseményekről szólnak, hanem mélyebb elgondolkodásra késztethetnek az ünnep csendjében. Nem mindig a korszellem a hibás
Két fontos igazságra figyelmeztette hallgatóit Gebhard Fürst rottenburg-stuttgarti püspök a stuttgarti katolikus továbbképző intézet fennállásának 25. évfordulóján. Egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy az egyházi közösség nem "ellentársadalom", hanem maga is a társadalom része, és osztozik annak sok erényében és hibájában. Másrészt: ha az egyik egyházközségben százhúsz elkötelezett fiatal dolgozik, a másikban egy sem, aligha lehet ezért a korszellemet okolni. Inkább a lelkipásztor emberi kapcsolatépítő igyekezetében rejlik az ok. (KNA) Mélyek a gyökerek Német evangélikus egyháztörténészek a gyülekezeti irattárakból kigyűjtötték az egyházi életre jellemző történeti adatokat (keresztelők, esküvők, templomba járók száma, stb.), és ezekből összeállították a német vallási földrajz atlaszát. Ebből például az is kiderül, hogy már a XVIII. században is annyi volt helyenként a templomba járók száma, mint ma. Így tehát a német keleti tartományok mai elkereszténytelenedése nem írható csak a kelet-német kommunista rendszer számlájára. Már a II. világháború előtt is nagyon kevesen kötődtek itt a gyülekezetekhez. Jóval nagyobb volt a nem keresztény ideológiákhoz húzó törekvés (nemzetiszocializmus, szocializmus). Az sem mindig bizonyítható, hogy a diaszpórában (szétszórt kisebbségben) élő hívők jobban ragaszkodnak vallásukhoz. Ez csak olyan régiók német evangélikusaira áll, akik évszázadokon át szilárdan kötődnek vallásukhoz, vagy korábban többségben voltak (például Svábföldön, Oberpfalzban). Olyan vidékeken, ahol a protestantizmus csak későn lett elfogadottá, jóval kisebb a templomjáró egyháziasság. (KNA) Írók fordították a Bibliát Szokatlan francia szentírásfordítás készült. Hatévi munka után Párizsban és a kanadai Québecben egyszerre jelent meg az a 3170 oldalas kötet, amelyet a Frankfurter Rundschau "igazi irodalmi és filológiai eseménynek" nevezett. Húsz francia író és 27 szentírástudós együttműködéséből született. A módszer az volt, hogy a szentírástudós átadta az írónak az általa készített szó szerinti fordítást és annak részletes magyarázatát. Ebből indult ki az író, az elkészült szövegrészeket többször is megvitatták. A cél az volt, hogy ne csak helyes és hiteles, de a mai ember számára érthető és élvezhető szöveg szülessék. (La Croix) Kohl éles kritikája Helmut Kohl volt német kancellár egy októberi nyilatkozatában élesen bírálta a német keresztény egyházak magatartását Hitler nemzetiszocialista diktatúrájának 12 éve alatt. Jóllehet nagyon sok kiváló, áldozatkész keresztény vértanú áldozta életét is hitéért, a teljes keresztény társadalom nem jól vizsgázott. Az is tény, hogy a német gazdaság és művészet világa ugyanakkor általában egyenesen támogatta a Hitler-rendszert, tehát hozzájuk képest az egyházak magatartása pozitívnek mondható. (KNA) Vaclav Havel várakozása A cseh köztársasági elnök szerint a keresztényeknek az első keresztény közösségek alapértékei szerint kellene élniük: egyszerűségben, alázatban, szerényen és szolidárisan. Így lehetne hitük a XXI. században ismét vonzóbb - mondta a Vatikáni Rádiónak októberben adott nyilatkozatában. A természetfölötti életre kellene ismét irányulnia a keresztény közösségek életének. A világ jövőjét a lelkiismereti felelősség és a személyes lelkiség alapozhatja meg. (KNA) A keresztény nevelés középpontja A nevelés szíve-lelke Ezekiel próféta könyvében így olvasható: "Ezt mondja az Úr: Kiveszem a kőből való szíveteket, és adok nektek hús-vér szívet." Ez a véleménye Timothy Radcliffe-nek, a domonkos rend kilenc éven át volt angol nemzetiségű legfőbb vezetőjének, aki nemrég vált meg hivatalától. (Publik-Forum) Új irányzatot jósolnak Egy müncheni "trendkutató" Felizitas Romeiss-Stracke szerint elmúlóban van az "élvezetekre beállított társadalom" korszaka, és a következő tíz évben ismét előtérbe kerülnek a szellemi-lelki értékek, az élet értelmének keresése, a hit és a szociális kérdések. Felizitas Romeiss-Stracke mindezek forrására is rámutat, amikor megjegyzi: "A Nyugat keresztény tradícióiban mindaz rendelkezésre áll, amire lelkünknek szüksége van." (KNA) Megbocsátás nélkül nincs béke II. János Pál pápa 2002. január 1-jére, a 35. béke világnapra a következő témát választotta megfontolásra: Megbocsátás nélkül nincs béke. Ez az 1995-ös és 1997-es béke világnapi téma folytatása: "A kiengesztelődés a béke útja" valamint "Ajánld fel a megbocsátást, és békét kapsz." A békéhez vezető feltételekhez tartozik az őszinte és folyamatos párbeszéd, az emberi szabadság elismerése, a történelmi igazság keresése, és főként az emberi méltóság tisztelete. A Szentatya hangsúlyozza: "Az egyház, folytatva az emlékezet megtisztításának bátorsággal és alázattal megkezdett útját, melyet a jövő számára a remény jelének tekint, bizalmát az irgalmas Istenbe helyezi, és arra bátorítja a világot, hogy bízzon az igazság és a szeretet hatalmában. (VR/MK) Összeállította: Rosdy Pál
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|