Uj Ember

2001.12.23
LVII. évf. 51-52. (2786-2787)

Lapunk következő száma
2002. január 6-án
jelenik meg!

Főoldal
Címlap
A karácsony fénye
Igazságosság és megbocsátás
Pápai üzenet a Béke világnapjára
Kegyelemteljes karácsonyt kívánunk
Élő egyház
A Stephaneum átadása Piliscsabán
A püspöki kar téli ülése
Új imakönyv készül - állásfoglalás az örmény "templomfoglalásról"
Először adományoztak lelkészi palástot a honvédségnél
Ima és böjt az áldozatokér
Betlehemi jászolkiállítás
Karácsonyi ajándék az időseknek
Taizé
Élő egyház
A Fekete Madonna bebörtönzése és kiszabadítása
A szentföldi keresztények
Lelkiség
A beteljesedett ígéret
Advent 4. vasárnapja
Mária anyasága
Áldd meg családjainkat!
ÉLET ÉS LITURGIA
Ének
Lelkiség
Családegyház
December 30.: Szent Család vasárnapja
Liturgikus műfajok
"Hiteles liturgiát" (3)
Életfa és fenyőág
A két hét liturgiája
A év
Ünnep
Kispap a fekete kontinensről
A katolikus egyetemek Európában
Kultúrát Európának
Jézus mint támadó - a Mária életét veszélyeztető magzat
Reflexiók egy karácsony előtti beszélgetésre
Székesfehérvári Egyházmegye
A móri példa
"Atya-napok"
Velencei segítség
Diakónus - gyakorlaton
Premontrei nővérek missziója
Ünnep
Az érsek karácsonyai
Márfi Gyula veszprémi érsek karácsonyairól, az igazi ajándékról, a családról, a hazáról, a pap, a püspök életének nehéz
Hírek, remények, gyengeségek
Nem mindig a korszellem a hibás
Ünnep
Az ember természetes igénye
Komoly karácsonyi beszélgetés a játékról Lévai Anikóval
"Európa gyermeke" ma is optimista
Habsburg Ottó a kereszténység jövőjéről és a hazafiság értékéről
2001. karácsony
Ünnep
Ajándék az új esztendőre
Karácsonyaim
Az irgalomról és a kegyelemről
A mozgássérült szemével
A negyedik király
Ünnep
Őszinte, személyes szó
Lelki ismeret
A nagyobb jó
A békítő
Angyaljárás
(ezerötszáz gyors)
Fórum
Vannak boldog házasságok is...
Beszélgetés Horváth Gyulával
Ünnep
Hogyan ünnepli a pápa a karácsonyt?
Otthon lenni és otthont adni
Taizéi találkozó Budapesten
A kis betlehemi csillag
Karácsonyi mese felnőtteknek
Fórum
Karácsony körül a Mura mentén
Az Olvasó írja
Karitászmunka
Ki tud róluk?
Ünnep
Karácsony, 2001.
A Kert
- Vágyak és soha (?) -
A szeretet fénye
Mozaik
Karácsonyeste
Új-zélandi karácsonyfa
Rejtvény
Ünnep
El kell érnünk Betlehembe...
A találkozás pillanata Istennel
Ünnep
Nem dicsekvésből, hanem boldogan...
A nyolcvanéves Remsey Iván festőművésznél, Gödöllőn
A fiú meg az apa
Déli harangszó
Fórum
A keresztények akkor sem értették...
Maróth Miklós az iszlámról
A legszegényebb koldus
Hozz egy játékot!
Katolikus szemmel
A papi hivatás vértanúja
Hetven éve született Brenner János
Aki a "titkosak" közé tartozott
Húsz éve halt meg Endrédy Vendel
Ima Endrédy Vendel boldoggá avatásáért
Ébner Jenő
Erdély vértanú papjai
Ünnep
Lackó meg a többiek...
Vörsi betlehemesek
Egy dal, amely meghódította a világot
Zenés betlehem Kaposváron
Karácsony fényei
Ifjúság
Forró csokoládé
Egyik vagy egyetlen?
Kincset őrző cserépedény
A kis fenyőfa
Krakkói jegyzetek
Tántoríthatatlanul
Rejtvény
Tíz év alattiaknak
Fórum
A Názáreti Jézus - Üzenet és történelem
Kit kerestek?
Keresztutak az ezredforduló Magyarországáról
Operisták - írók és alkotások
Szeghalmi Elemér könyve
A gyémántfogú idő ellen
Egy költő ébresztése
Párbeszéd
Felmutatni Krisztust a világnak
Beszélgetés Ozsvári Csaba ötvösművésszel
Zarándokút az élet
Beszélgetés Barna Gábor néprajzkutatóval
Mozaik
Hűséges az Isten
Papi jelmondatok
Búcsú, köszönet, jókívánság
Levél az Olvasókhoz

 

Hírek, remények, gyengeségek

Ünnepi hírcsokrunkba azokat a híreket válogattuk, amelyek nemcsak a többnyire napi érvényű eseményekről szólnak, hanem mélyebb elgondolkodásra késztethetnek az ünnep csendjében.

Nem mindig a korszellem a hibás

Két fontos igazságra figyelmeztette hallgatóit Gebhard Fürst rottenburg-stuttgarti püspök a stuttgarti katolikus továbbképző intézet fennállásának 25. évfordulóján. Egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy az egyházi közösség nem "ellentársadalom", hanem maga is a társadalom része, és osztozik annak sok erényében és hibájában. Másrészt: ha az egyik egyházközségben százhúsz elkötelezett fiatal dolgozik, a másikban egy sem, aligha lehet ezért a korszellemet okolni. Inkább a lelkipásztor emberi kapcsolatépítő igyekezetében rejlik az ok. (KNA)

Mélyek a gyökerek

Német evangélikus egyháztörténészek a gyülekezeti irattárakból kigyűjtötték az egyházi életre jellemző történeti adatokat (keresztelők, esküvők, templomba járók száma, stb.), és ezekből összeállították a német vallási földrajz atlaszát. Ebből például az is kiderül, hogy már a XVIII. században is annyi volt helyenként a templomba járók száma, mint ma. Így tehát a német keleti tartományok mai elkereszténytelenedése nem írható csak a kelet-német kommunista rendszer számlájára. Már a II. világháború előtt is nagyon kevesen kötődtek itt a gyülekezetekhez. Jóval nagyobb volt a nem keresztény ideológiákhoz húzó törekvés (nemzetiszocializmus, szocializmus). Az sem mindig bizonyítható, hogy a diaszpórában (szétszórt kisebbségben) élő hívők jobban ragaszkodnak vallásukhoz. Ez csak olyan régiók német evangélikusaira áll, akik évszázadokon át szilárdan kötődnek vallásukhoz, vagy korábban többségben voltak (például Svábföldön, Oberpfalzban). Olyan vidékeken, ahol a protestantizmus csak későn lett elfogadottá, jóval kisebb a templomjáró egyháziasság. (KNA)

Írók fordították a Bibliát

Szokatlan francia szentírásfordítás készült. Hatévi munka után Párizsban és a kanadai Québecben egyszerre jelent meg az a 3170 oldalas kötet, amelyet a Frankfurter Rundschau "igazi irodalmi és filológiai eseménynek" nevezett. Húsz francia író és 27 szentírástudós együttműködéséből született. A módszer az volt, hogy a szentírástudós átadta az írónak az általa készített szó szerinti fordítást és annak részletes magyarázatát. Ebből indult ki az író, az elkészült szövegrészeket többször is megvitatták. A cél az volt, hogy ne csak helyes és hiteles, de a mai ember számára érthető és élvezhető szöveg szülessék. (La Croix)

Kohl éles kritikája

Helmut Kohl volt német kancellár egy októberi nyilatkozatában élesen bírálta a német keresztény egyházak magatartását Hitler nemzetiszocialista diktatúrájának 12 éve alatt. Jóllehet nagyon sok kiváló, áldozatkész keresztény vértanú áldozta életét is hitéért, a teljes keresztény társadalom nem jól vizsgázott. Az is tény, hogy a német gazdaság és művészet világa ugyanakkor általában egyenesen támogatta a Hitler-rendszert, tehát hozzájuk képest az egyházak magatartása pozitívnek mondható. (KNA)

Vaclav Havel várakozása

A cseh köztársasági elnök szerint a keresztényeknek az első keresztény közösségek alapértékei szerint kellene élniük: egyszerűségben, alázatban, szerényen és szolidárisan. Így lehetne hitük a XXI. században ismét vonzóbb - mondta a Vatikáni Rádiónak októberben adott nyilatkozatában. A természetfölötti életre kellene ismét irányulnia a keresztény közösségek életének. A világ jövőjét a lelkiismereti felelősség és a személyes lelkiség alapozhatja meg. (KNA)

A keresztény nevelés középpontja

A nevelés szíve-lelke Ezekiel próféta könyvében így olvasható: "Ezt mondja az Úr: Kiveszem a kőből való szíveteket, és adok nektek hús-vér szívet." Ez a véleménye Timothy Radcliffe-nek, a domonkos rend kilenc éven át volt angol nemzetiségű legfőbb vezetőjének, aki nemrég vált meg hivatalától. (Publik-Forum)

Új irányzatot jósolnak

Egy müncheni "trendkutató" Felizitas Romeiss-Stracke szerint elmúlóban van az "élvezetekre beállított társadalom" korszaka, és a következő tíz évben ismét előtérbe kerülnek a szellemi-lelki értékek, az élet értelmének keresése, a hit és a szociális kérdések. Felizitas Romeiss-Stracke mindezek forrására is rámutat, amikor megjegyzi: "A Nyugat keresztény tradícióiban mindaz rendelkezésre áll, amire lelkünknek szüksége van." (KNA)

Megbocsátás nélkül nincs béke

II. János Pál pápa 2002. január 1-jére, a 35. béke világnapra a következő témát választotta megfontolásra: Megbocsátás nélkül nincs béke. Ez az 1995-ös és 1997-es béke világnapi téma folytatása: "A kiengesztelődés a béke útja" valamint "Ajánld fel a megbocsátást, és békét kapsz." A békéhez vezető feltételekhez tartozik az őszinte és folyamatos párbeszéd, az emberi szabadság elismerése, a történelmi igazság keresése, és főként az emberi méltóság tisztelete. A Szentatya hangsúlyozza: "Az egyház, folytatva az emlékezet megtisztításának bátorsággal és alázattal megkezdett útját, melyet a jövő számára a remény jelének tekint, bizalmát az irgalmas Istenbe helyezi, és arra bátorítja a világot, hogy bízzon az igazság és a szeretet hatalmában. (VR/MK)

Összeállította: Rosdy Pál

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu