 |
|
Főoldal
|
|
|
Címlap
|
A karácsony fénye
Igazságosság és megbocsátás
Pápai üzenet a Béke világnapjára
Kegyelemteljes karácsonyt kívánunk
|
Élő egyház
|
A Stephaneum átadása Piliscsabán
A püspöki kar téli ülése
Új imakönyv készül - állásfoglalás az örmény "templomfoglalásról"
Először adományoztak lelkészi palástot a honvédségnél
Ima és böjt az áldozatokér
Betlehemi jászolkiállítás
Karácsonyi ajándék az időseknek
Taizé
|
Élő egyház
|
A Fekete Madonna bebörtönzése és kiszabadítása
A szentföldi keresztények
|
Lelkiség
|
A beteljesedett ígéret
Advent 4. vasárnapja
Mária anyasága
Áldd meg családjainkat!
ÉLET ÉS LITURGIA
Ének
|
Lelkiség
|
Családegyház
December 30.: Szent Család vasárnapja
Liturgikus műfajok
"Hiteles liturgiát" (3)
Életfa és fenyőág
A két hét liturgiája
A év
|
Ünnep
|
Kispap a fekete kontinensről
A katolikus egyetemek Európában
Kultúrát Európának
Jézus mint támadó - a Mária életét veszélyeztető magzat
Reflexiók egy karácsony előtti beszélgetésre
|
Székesfehérvári Egyházmegye
|
A móri példa
"Atya-napok"
Velencei segítség
Diakónus - gyakorlaton
Premontrei nővérek missziója
|
Ünnep
|
Az érsek karácsonyai
Márfi Gyula veszprémi érsek karácsonyairól, az igazi ajándékról, a családról, a hazáról, a pap, a püspök életének nehéz
Hírek, remények, gyengeségek
Nem mindig a korszellem a hibás
|
Ünnep
|
Az ember természetes igénye
Komoly karácsonyi beszélgetés a játékról
Lévai Anikóval
"Európa gyermeke" ma is optimista
Habsburg Ottó a kereszténység jövőjéről és a hazafiság értékéről
2001. karácsony
|
Ünnep
|
Ajándék az új esztendőre
Karácsonyaim
Az irgalomról és a kegyelemről
A mozgássérült szemével
A negyedik király
|
Ünnep
|
Őszinte, személyes szó
Lelki ismeret
A nagyobb jó
A békítő
Angyaljárás
(ezerötszáz gyors)
|
Fórum
|
Vannak boldog házasságok is...
Beszélgetés Horváth Gyulával
|
Ünnep
|
Hogyan ünnepli a pápa a karácsonyt?
Otthon lenni és otthont adni
Taizéi találkozó Budapesten
A kis betlehemi csillag
Karácsonyi mese felnőtteknek
|
Fórum
|
Karácsony körül a Mura mentén
Az Olvasó írja
Karitászmunka
Ki tud róluk?
|
Ünnep
|
Karácsony, 2001.
A Kert
- Vágyak és soha (?) -
A szeretet fénye
|
Mozaik
|
Karácsonyeste
Új-zélandi karácsonyfa
Rejtvény
|
Ünnep
|
El kell érnünk Betlehembe...
A találkozás pillanata Istennel
|
Ünnep
|
Nem dicsekvésből, hanem boldogan...
A nyolcvanéves Remsey Iván festőművésznél, Gödöllőn
A fiú meg az apa
Déli harangszó
|
Fórum
|
A keresztények akkor sem értették...
Maróth Miklós az iszlámról
A legszegényebb koldus
Hozz egy játékot!
|
Katolikus szemmel
|
A papi hivatás vértanúja
Hetven éve született Brenner János
Aki a "titkosak" közé tartozott
Húsz éve halt meg Endrédy Vendel
Ima Endrédy Vendel boldoggá avatásáért
Ébner Jenő
Erdély vértanú papjai
|
Ünnep
|
Lackó meg a többiek...
Vörsi betlehemesek
Egy dal, amely meghódította a világot
Zenés betlehem Kaposváron
Karácsony fényei
|
Ifjúság
|
Forró csokoládé
Egyik vagy egyetlen?
Kincset őrző cserépedény
A kis fenyőfa
Krakkói jegyzetek
Tántoríthatatlanul
Rejtvény
Tíz év alattiaknak
|
Fórum
|
A Názáreti Jézus - Üzenet és történelem
Kit kerestek?
Keresztutak az ezredforduló Magyarországáról
Operisták - írók és alkotások
Szeghalmi Elemér könyve
A gyémántfogú idő ellen
Egy költő ébresztése
|
Párbeszéd
|
Felmutatni Krisztust a világnak
Beszélgetés Ozsvári Csaba ötvösművésszel
Zarándokút az élet
Beszélgetés Barna Gábor néprajzkutatóval
|
Mozaik
|
Hűséges az Isten
Papi jelmondatok
Búcsú, köszönet, jókívánság
Levél az Olvasókhoz
|
|
|
|
A mozgássérült szemével
Az irgalomról és a kegyelemről
E szavak nagyon mély értelmet és tartalmat hordoznak. Hogy alapjában mit jelentenek, arra egy kis gondolkodás után mindenki rájöhet. És talán ez az a terület, ahol sokszor tehetetlenekké válunk. Mások segítségére utalt mozgássérültként tudom, mi az a tehetetlenség - tudom, denem kell nap mint nap éreznem. Azonban sokan vannak még betegek, hajléktalanok, nyomorú sorsban élő emberek, akiket látva elszorul a torkom, hogy ők érzik, és én nem tudok rajtuk ténylegesen segíteni, mert testi állapotom megakadályoz ebben. És ha tudnék járni? - kérdeztem magamtól. Akkor meg lehet, hogy lelkileg bénulnék meg, illetve érezném magam tehetetlennek a látókörömbe kerülő emberi nyomorúság láttán.
Az egyház(ak) és az állam próbál(nak) "szervezett irgalmat" gyakorolni, amelynek hatékonysága nagyon sok mindenen múlik. Urunk mind tetteiben, mind az irgalmas szamaritánusról szóló történetében nagyon egyértelmű, világos példát adott nekünk az irgalom gyakorlásáról. Ahhoz, hogy szervezetten eredményes munkát végezhessünk, először is egyénenként kell gyakorolnunk az irgalmat - előítéletek nélkül. És lehet, hogy ez csak egy embert jelent; a példázatbeli esetben is egy emberen segített valaki. Meg kell viszont tanulnunk különbséget tenni a rászorulók között azért, hogy a segítségünk tényleg a bajba jutott emberhez jusson el.
De a bajba jutott emberek problémáit talán nem minden esetben a hajléktalanszállókon kellene orvosolni. Nemrégiben az alábbi hirdetést olvastam egy helyi lapban: "Lányomat kitagadtam, tetteiért felelősséget nem vállalok." Az okokat, a történetet nem ismerem, de megdöbbentett. Vannak emberek, akiket eldobnak a családtagjaik. A kitaszítottak aztán utcára kerülnek, ahol prostituálódnak, tönkremennek, megfagynak. De biztosan kevesebb ilyen sorsú ember lenne, ha mindannyian valóban elkezdenénk szeretetet tanulni, igazi agapé-szeretetet, mert csak ebből tanulhatunk empátiát, könyörületet, megbocsátást, kegyelmet. Gondoljunk Krisztusra! Ő megkegyelmezett nekünk.
Sárhegyi Csaba
|
|
|
