Papi jelmondatok

Hűséges az Isten

Brückner Ákos Elődöt 1963. február 3-án szentelték pappá. Kispapként a Győri Egyházmegyében tanult, és sokáig itt teljesített szolgálatot. 1989-ben helyezték vissza a fővárosba, ahol a budai Szent Imre-templom plébánosi feladataival bízták meg.

- Nagyon megfontoltan választottam jelmondatként a következőt: Hűséges az Isten. Az Újszövetségben háromszor fordul elő ez a mondat. Az újmisémre az első korintusi levélben (1,9) szereplő hálaadó hangvételű részt ragadtam ki. Az ezüstmisém jelmondata szintén ennek a levélnek egy másik, hasonló részletére utal, miszerint Isten nem próbál meg minket erőnkön felül, és a küzdelmekben mindig mellettünk áll. Isten hűségének ószövetségi élménye átfénylik az Újszövetségre is. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Jézus pedig - aki Isten "személyessé vált hűsége" - a barátjának hív bennünket. Isten megnyilvánuló szolidaritása óriási erőt ad. Manapság kevesebbet beszélünk Isten gondviseléséről, pedig a hűségben ez is benne foglaltatik. Az eucharisztiával, a szentségekkel - az egyház szakramentális lényegén keresztül - nevel és erősít bennünket, hogy elérhessük a nagy célt, vagyis eljuthassunk az üdvösségre. Isten hűségére és Jézus barátságára a Szentlélek figyelmeztet, így belülről kapjuk az indítást, hogy rá figyeljünk, és válaszolni tudjunk neki.

Hamar beigazolódott, hogy jó döntés volt ennek az evangéliumi helynek a kiválasztása. Isten hűségére utalva három emlékezetes mozzanatot emelnék ki az életemből. Elsőként azt, amikor állami nyomásra kitettek a szemináriumból a ciszterci rendhez való tartozásom miatt. De egy év sem telt el és mégis pappá szenteltek. Később kilenc évig voltam spirituális - vagyis a kispapok lelki vezetője - ott, ahonnan korábban eltávolítottak.

Kisebb jelentőségű, mégis emlékezetes "viszontlátás" részese voltam a kilencvenes évek elején. Egy börtönpasztorációval foglalkozó diakónus munkatárs kérésére bementem a Gyorskocsi utcába, segíteni neki és gyóntatni. A sok vasajtón és ellenőrző ponton átjutva olyan helyiségek közelébe jutottam, amilyenekben 1961-62 táján - a csendes, de intenzív egyházüldözés idején - mint szerzetest egykor zaklattak.

Ugyancsak Isten hűségét és gondviselő szeretetét látom abban, hogy a legszűkebb pátriámban lehetek plébános. A pesti klinikán láttam meg a napvilágot, a Józsefvárosi templomban kereszteltek, de a családi, a rokoni és a baráti szálak, valamint a papi hivatásom egyaránt a XI. kerülethez kötnek.

Érzékeny vagyok a remény jelei iránt, ezeket igyekszem továbbítani és közvetíteni. Számomra ilyen reményteli jelek: a katekumenátus, a keresztény családok példája, vagy a kormány családsegítő politikája is. A remény forrása pedig mindenkor Isten hűsége, melyet mindannyiunknak tanúsítanunk kell.

Lejegyezte: Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu