Uj Ember

2001.12.23
LVII. évf. 51-52. (2786-2787)

Lapunk következő száma
2002. január 6-án
jelenik meg!

Főoldal
Címlap
A karácsony fénye
Igazságosság és megbocsátás
Pápai üzenet a Béke világnapjára
Kegyelemteljes karácsonyt kívánunk
Élő egyház
A Stephaneum átadása Piliscsabán
A püspöki kar téli ülése
Új imakönyv készül - állásfoglalás az örmény "templomfoglalásról"
Először adományoztak lelkészi palástot a honvédségnél
Ima és böjt az áldozatokér
Betlehemi jászolkiállítás
Karácsonyi ajándék az időseknek
Taizé
Élő egyház
A Fekete Madonna bebörtönzése és kiszabadítása
A szentföldi keresztények
Lelkiség
A beteljesedett ígéret
Advent 4. vasárnapja
Mária anyasága
Áldd meg családjainkat!
ÉLET ÉS LITURGIA
Ének
Lelkiség
Családegyház
December 30.: Szent Család vasárnapja
Liturgikus műfajok
"Hiteles liturgiát" (3)
Életfa és fenyőág
A két hét liturgiája
A év
Ünnep
Kispap a fekete kontinensről
A katolikus egyetemek Európában
Kultúrát Európának
Jézus mint támadó - a Mária életét veszélyeztető magzat
Reflexiók egy karácsony előtti beszélgetésre
Székesfehérvári Egyházmegye
A móri példa
"Atya-napok"
Velencei segítség
Diakónus - gyakorlaton
Premontrei nővérek missziója
Ünnep
Az érsek karácsonyai
Márfi Gyula veszprémi érsek karácsonyairól, az igazi ajándékról, a családról, a hazáról, a pap, a püspök életének nehéz
Hírek, remények, gyengeségek
Nem mindig a korszellem a hibás
Ünnep
Az ember természetes igénye
Komoly karácsonyi beszélgetés a játékról Lévai Anikóval
"Európa gyermeke" ma is optimista
Habsburg Ottó a kereszténység jövőjéről és a hazafiság értékéről
2001. karácsony
Ünnep
Ajándék az új esztendőre
Karácsonyaim
Az irgalomról és a kegyelemről
A mozgássérült szemével
A negyedik király
Ünnep
Őszinte, személyes szó
Lelki ismeret
A nagyobb jó
A békítő
Angyaljárás
(ezerötszáz gyors)
Fórum
Vannak boldog házasságok is...
Beszélgetés Horváth Gyulával
Ünnep
Hogyan ünnepli a pápa a karácsonyt?
Otthon lenni és otthont adni
Taizéi találkozó Budapesten
A kis betlehemi csillag
Karácsonyi mese felnőtteknek
Fórum
Karácsony körül a Mura mentén
Az Olvasó írja
Karitászmunka
Ki tud róluk?
Ünnep
Karácsony, 2001.
A Kert
- Vágyak és soha (?) -
A szeretet fénye
Mozaik
Karácsonyeste
Új-zélandi karácsonyfa
Rejtvény
Ünnep
El kell érnünk Betlehembe...
A találkozás pillanata Istennel
Ünnep
Nem dicsekvésből, hanem boldogan...
A nyolcvanéves Remsey Iván festőművésznél, Gödöllőn
A fiú meg az apa
Déli harangszó
Fórum
A keresztények akkor sem értették...
Maróth Miklós az iszlámról
A legszegényebb koldus
Hozz egy játékot!
Katolikus szemmel
A papi hivatás vértanúja
Hetven éve született Brenner János
Aki a "titkosak" közé tartozott
Húsz éve halt meg Endrédy Vendel
Ima Endrédy Vendel boldoggá avatásáért
Ébner Jenő
Erdély vértanú papjai
Ünnep
Lackó meg a többiek...
Vörsi betlehemesek
Egy dal, amely meghódította a világot
Zenés betlehem Kaposváron
Karácsony fényei
Ifjúság
Forró csokoládé
Egyik vagy egyetlen?
Kincset őrző cserépedény
A kis fenyőfa
Krakkói jegyzetek
Tántoríthatatlanul
Rejtvény
Tíz év alattiaknak
Fórum
A Názáreti Jézus - Üzenet és történelem
Kit kerestek?
Keresztutak az ezredforduló Magyarországáról
Operisták - írók és alkotások
Szeghalmi Elemér könyve
A gyémántfogú idő ellen
Egy költő ébresztése
Párbeszéd
Felmutatni Krisztust a világnak
Beszélgetés Ozsvári Csaba ötvösművésszel
Zarándokút az élet
Beszélgetés Barna Gábor néprajzkutatóval
Mozaik
Hűséges az Isten
Papi jelmondatok
Búcsú, köszönet, jókívánság
Levél az Olvasókhoz

 

Advent 4. vasárnapja

A beteljesedett ígéret

A mai evangéliumi szakasz, melynek témája Jézus különleges fogantatása, Máté evangéliumában szorosan kapcsolódik a megelőző nemzetségtáblához. Ez utóbbi Ábrahámtól kiindulva, a nemzedékek soron következését 3x14-es sémába rendezve, azt mutatja be, hogy a Názáreti Jézus - Dávid leszármazási vonalán - az Ószövetségben megígért Messiás. Isten a történelem viharaiban is hű marad ígéreteihez, még a király nélküli alávetettség korszakán át is munkálja üdvözítő tervét. (Ez a babiloni fogság utáni kor.) Jézus tehát jogszerűen tekinthető Messiásnak, Dávid Fiának. A felsorolás utolsó tagjánál, Józsefnél egy bizonyos törést jelez a nemzetségtábla, mert jogilag ugyan Jézus József leszármazottja, de foganása természetfeletti módon történik. Ezt világítja meg közelebbről a ma felolvasandó evangéliumi részlet.

Mária, József jegyese még egybekelésük előtt fogan a Szentlélek erejében. Az evangélista, minden rosszízű, talán nagyon is emberi találgatást visszautasít, amikor kétszer is hangsúlyozza, hogy a megfogant élet a Szentlélektől van. A jegyesi viszony kötőerejét illetően nincs egységes szokásjog a korabeli Palesztinában. Egyes vidékeken már gyakorlatilag a házassággal egyenértékűnek tekintették, más helyeken szigorúbb felfogás érvényesült. Az evangélium Mária érintetlen állapotát fejezi ki a "mielőtt egybekeltek" megjegyzéssel. József, aki még nem részesült az isteni kinyilatkoztatásban, nem válólevéllel (melyhez két tanú kellett, tehát nyilvánosságot jelentett), hanem titokban akarja őt elbocsátani. A tapintatos megoldást Szent Máté József igaz voltával indokolja. Máténál többször is találkozunk az Ószövetségből eredő igaz, igazság fogalmával. Általában azt jelenti, hogy valaki hűen ragaszkodik a Törvény előírásaihoz, rendjéhez. Itt azonban mintha elővételezné a keresztény hangsúlyt: nagyobb teret szán a jóságnak, az irgalomnak.

Végül is az álomhoz kötődő kinyilatkoztatás oldja meg a problémát. József tehát magához veszi Máriát, a születendő gyermeknek majd a Jézus nevet adja. Ez a név nem szokatlan, sőt gyakori a választott nép körében. Mégis az angyali szó értelmében sajátos jelentéssel bír: ez a gyermek a Messiás, akiben az Úr üdvössége valósul meg a bűnbocsánat révén. József a névadás elfogadásával jogilag sajátjának ismeri el a gyermeket. A Názáreti Jézus személyében, már születésekor, beteljesedik az ószövetségi ígéret. Ő az Emmanuel, benne egészen közel van hozzánk, velünk van az Isten! (vö. Iz 7,14.)

Amit a keresztény hit később úgy fogalmaz meg, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, azt juttatja kifejezésre az evangélium a nemzetségtáblával és a csodálatos születés leírásával.

Az emberi nem történelmében óriási hajtóerőként jelenik meg a valóság megismerése. Ősi vágy hajt bennünket a tudás megszerzésére, hogy mindig magasabbra törjünk, egyre erősebben és gyorsabban. Az ismeretlen valóság mindig vonzza, magával ragadja az embert. Ami a régiek számára megoldhatatlan titoknak tűnt, a későbbi korokban egyre alaposabb magyarázatot nyert. Gondoljunk csak a modern tudományok eredményeire, akár a gén- vagy az űrkutatás területén. Mi, keresztények a kinyilatkoztatás alapján, isteni rendelkezésként értelmezzük ezt a vágyat: hajtsátok uralmatok alá a földet (vö. Gen 1,28). De azt is látnunk kell, hogy az ember hajlamos arra, hogy amit megismert, azt többé ne "tisztelje", hanem a kénye-kedve szerint használja fel. Minél jobban megismerjük a természetet, annál inkább kizsákmányoljuk. "Tisztelet" helyett csak eszköznek tekintjük és pusztítjuk.

A hívő ember azonban megéli azt is, hogy a rendelkezésünkre álló kozmikus valóságon túl egy másik valóság, a természetfölötti, az isteni világa is meghatározza létünket. Ez a világ is hordoz titkokat, melyeket nem látunk egészen át. De nem azért, mert még nem volt elég idő a fölfedezésükre, hanem azért, mert meghaladják teremtett emberi valónk képességeit. Ezekről is van bizonyos ismeretünk a kinyilatkoztatás révén, de teljes valóságukban ezeket átlátni nem tudjuk.

Talán jól is van ez így, mert különben az ember a teljes megismerés által, fölötte tudná magát a természetfölöttinek is, egyszerű eszközzé fokozná le. Ilyen titok az Egy Isten szentháromságos valósága, ilyen a megtestesülés titka is. Ezekről tudunk beszélni, de beszédünk csak töredékes. A beszéd révén viszont rásejthetünk a valóság nagyságára, hogy világító fényként segítse emberi létünket. A Názáreti Jézus születésének titka nem arra indít, hogy elemezzük, hogyan történhetett mindez! Hanem arra, hogy felismerjük: benne és általa "velünk az Isten". És ha vele találkozom az evangélium soraiban, a liturgiában, a szentségekben, akkor - titokzatos módon - de Isten élettere betölti földi életem lét-meghatározóit.

Gaál Endre

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu