Uj Ember

2001.12.23
LVII. évf. 51-52. (2786-2787)

Lapunk következő száma
2002. január 6-án
jelenik meg!

Főoldal
Címlap
A karácsony fénye
Igazságosság és megbocsátás
Pápai üzenet a Béke világnapjára
Kegyelemteljes karácsonyt kívánunk
Élő egyház
A Stephaneum átadása Piliscsabán
A püspöki kar téli ülése
Új imakönyv készül - állásfoglalás az örmény "templomfoglalásról"
Először adományoztak lelkészi palástot a honvédségnél
Ima és böjt az áldozatokér
Betlehemi jászolkiállítás
Karácsonyi ajándék az időseknek
Taizé
Élő egyház
A Fekete Madonna bebörtönzése és kiszabadítása
A szentföldi keresztények
Lelkiség
A beteljesedett ígéret
Advent 4. vasárnapja
Mária anyasága
Áldd meg családjainkat!
ÉLET ÉS LITURGIA
Ének
Lelkiség
Családegyház
December 30.: Szent Család vasárnapja
Liturgikus műfajok
"Hiteles liturgiát" (3)
Életfa és fenyőág
A két hét liturgiája
A év
Ünnep
Kispap a fekete kontinensről
A katolikus egyetemek Európában
Kultúrát Európának
Jézus mint támadó - a Mária életét veszélyeztető magzat
Reflexiók egy karácsony előtti beszélgetésre
Székesfehérvári Egyházmegye
A móri példa
"Atya-napok"
Velencei segítség
Diakónus - gyakorlaton
Premontrei nővérek missziója
Ünnep
Az érsek karácsonyai
Márfi Gyula veszprémi érsek karácsonyairól, az igazi ajándékról, a családról, a hazáról, a pap, a püspök életének nehéz
Hírek, remények, gyengeségek
Nem mindig a korszellem a hibás
Ünnep
Az ember természetes igénye
Komoly karácsonyi beszélgetés a játékról Lévai Anikóval
"Európa gyermeke" ma is optimista
Habsburg Ottó a kereszténység jövőjéről és a hazafiság értékéről
2001. karácsony
Ünnep
Ajándék az új esztendőre
Karácsonyaim
Az irgalomról és a kegyelemről
A mozgássérült szemével
A negyedik király
Ünnep
Őszinte, személyes szó
Lelki ismeret
A nagyobb jó
A békítő
Angyaljárás
(ezerötszáz gyors)
Fórum
Vannak boldog házasságok is...
Beszélgetés Horváth Gyulával
Ünnep
Hogyan ünnepli a pápa a karácsonyt?
Otthon lenni és otthont adni
Taizéi találkozó Budapesten
A kis betlehemi csillag
Karácsonyi mese felnőtteknek
Fórum
Karácsony körül a Mura mentén
Az Olvasó írja
Karitászmunka
Ki tud róluk?
Ünnep
Karácsony, 2001.
A Kert
- Vágyak és soha (?) -
A szeretet fénye
Mozaik
Karácsonyeste
Új-zélandi karácsonyfa
Rejtvény
Ünnep
El kell érnünk Betlehembe...
A találkozás pillanata Istennel
Ünnep
Nem dicsekvésből, hanem boldogan...
A nyolcvanéves Remsey Iván festőművésznél, Gödöllőn
A fiú meg az apa
Déli harangszó
Fórum
A keresztények akkor sem értették...
Maróth Miklós az iszlámról
A legszegényebb koldus
Hozz egy játékot!
Katolikus szemmel
A papi hivatás vértanúja
Hetven éve született Brenner János
Aki a "titkosak" közé tartozott
Húsz éve halt meg Endrédy Vendel
Ima Endrédy Vendel boldoggá avatásáért
Ébner Jenő
Erdély vértanú papjai
Ünnep
Lackó meg a többiek...
Vörsi betlehemesek
Egy dal, amely meghódította a világot
Zenés betlehem Kaposváron
Karácsony fényei
Ifjúság
Forró csokoládé
Egyik vagy egyetlen?
Kincset őrző cserépedény
A kis fenyőfa
Krakkói jegyzetek
Tántoríthatatlanul
Rejtvény
Tíz év alattiaknak
Fórum
A Názáreti Jézus - Üzenet és történelem
Kit kerestek?
Keresztutak az ezredforduló Magyarországáról
Operisták - írók és alkotások
Szeghalmi Elemér könyve
A gyémántfogú idő ellen
Egy költő ébresztése
Párbeszéd
Felmutatni Krisztust a világnak
Beszélgetés Ozsvári Csaba ötvösművésszel
Zarándokút az élet
Beszélgetés Barna Gábor néprajzkutatóval
Mozaik
Hűséges az Isten
Papi jelmondatok
Búcsú, köszönet, jókívánság
Levél az Olvasókhoz

 

Az ember természetes igénye

Komoly karácsonyi beszélgetés a játékról
Lévai Anikóval

Jogász, húsz évvel ezelőtt kezdte az egyetemet. Volt ügyvéd, dolgozott bankban, majd egyetemi oktató lett. Négy gyermeke van, az idén karácsonykor elmondhatja, hogy a legnagyobb tizenhárom éves, a legkisebb tizenhárom hónapos. Három leány, egy fiú. A jövő évtől hetente egy délelőttöt már el tud menni a pici mellől, s megtartja egyetemi óráit. Mostanában korábban kel a szokottnál, a nagylányt indítja rorátéra, s néha, ha a többiek miatt teheti, maga is vele megy. Minden este megvárja a férjét, bármilyen későn is jön haza.

Két héttel karácsony előtt vagyunk. Az ablak alatt, a szőnyegpadlón színes csomagocskák, nemrég járhatott itt a Mikulás. Már leesett az első hó, egyelőre meg is maradt, a fehérség derűsen néz be az ablakon. A Mikulás, a karácsony, a fehér hegyoldal ihletében a játékról beszélgetünk, gyerekek önfeledt játékáról, s arról, hogy a gyerekekért is felelős felnőtt életében lehet-e, van-e szerepe a játéknak.


- Mindannyiunkban benne van a játékos ember, a homo ludens - mondja Lévai Anikó,Orbán Viktor miniszterelnök felesége -, a játék fontos része és állandó kísérője az életnek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy gyerekeimmel újra játszhatom a különböző korosztályok játékait. Amikor Rozikát vártam, kevesebb idő jutott erre, de most, amikor ő nem alszik, egy nagy játék az életünk. Mert a komoly dolgok - bevásárlás, főzés - mellett az ő számára is kell valami elfoglaltságot találni. Így adódik, hogy amíg én "fékezem a rántást", ő pakolja kifelé, s püföli a fazekakat, fedőket. Így vesz részt a munkában, de mondhatjuk azt is: így játszik.

"Dolgoznak" így a nagyobbak is?

- Kapnak otthon feladatokat, s úgy látom, örömmel is végzik. A konyhában különösen Gáspár fiam jeleskedik, természetesen egy tízéves kisfiúnak még játék, ha mondjuk palacsintát süt.

Valóban olyan rettentően komoly az élet, amilyennek sokszor érezzük?

- Jól tenni a dolgunkat leginkább könnyedén, ha tetszik: játékosan lehet. Ha valaki nagyon akar valamit, nagyon elszántan csinálja, és hiányzik belőle a könnyedség, abból nehezen sikeredik valami jó. Érvényes ez a szakmai munkára is. Az én felfogásom szerint az ügyvéd beszédében többet ér egy-egy könnyed fordulat, mint az erőszakos rámenősség.

S a közéletben?

- Azokat a közéleti szereplőket kedvelem, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldalon dobog a szívük, akik elegánsan, humorosan tudnak tárgyalni az emberek életét súlyosan érintő kérdésekről is. De a színpad, a filmvászon szereplői közül is azok állnak közel hozzám, akik nemcsak drámát jelenítenek meg, de játszanak is.

Szereti a vicces dolgokat?

- Szeretem, de természetesen tudom, hogy az élet nem csupa tréfa, nem csupa játék. De úgy vélem, a komoly életfelfogás, a felelősségtudat meg a játékosság egyáltalán nem egymást kizáró fogalmak!

Mely játékokat szerette gyerekkorában, vágyott-e nagyon valamilyen játékra?

- A szüleimnek volt egy tanyája, a hozzá tartozó gazdasággal - ma is megvan -, az ott eltöltött nyarakra nagyon szívesen emlékszem vissza. Egy városi gyerek el sem tudja képzelni, milyen fantasztikus lehetőségeket kínál a Tisza, a folyóparti fás, bozótos ártéri terület, állatokkal, széna- és szalmakazlakkal. Persze nagyon komoly munka is folyt ott, a testvéreimmel abban is keményen részt vettünk.

Mindenkinek vannak vágyott, de meg nem kapott játékai. A gyermek amúgy is az egész világra vágyik, és természetes, hogy mindent nem kaphat meg. Persze hogy volt játék, amire nagyon vágytam, és mégsem lett az enyém. Hárman vagyunk testvérek, szüleim puritánul neveltek bennünket, de a karácsony mindig a nagy meglepetések és az álmok beteljesülését is jelentő ünnep volt.

Megérzi-e most, hogy a gyerekei mire vágynak?

- Remélem, hogy megérzem a gyerekeim óhajait. Segítenek is ebben, hangot adva vágyaiknak. Férjemmel együtt figyelünk rájuk, az apró jelekből igyekszünk kitalálni, hogy mit szeretnének mondjuk születésnapra. De a lemondást is gyerekkorban lehet jól megtanulni. Meg szoktuk beszélni, hogy mire telik és mire nem, mikor fontosabb, hogy a vágyott dolog helyett a testvérnek legyen például új hangszere.

Fontos, hogy valami értékes játékot kapjon a gyerek?

- Mi az értékes? Sok értéktelen kacatot adnak nagyon drágán, és nagyon sok értékes ajándékot szinte fillérekből magunk is előállíthatunk. Akár együtt a gyerekekkel. Mi is szoktunk ilyeneket csinálni.

A mese, a mesélés is tekinthető a gyerekekkel közös játéknak...

- A második osztályos Sára még el sem aludna mese nélkül, s ha neki mesélek, a többiek is hallgatják. De egymásnak isszoktak mesélni. Ha hosszú úton vagyunk, valaki mindig mesét mond útközben. Nagyon szeretik az úgymond "kiskorukról" szóló történeteket.

Milyen "komoly" kötelezettségei vannak karácsony előtt?

- Nem lehet ezt így különválasztani. Folyik a készülődés az iskolában, zeneiskolában, hittanórán, verseket, zeneszámokat tanulnak a gyerekek, hogy a karácsonyi ünnepségen ezt előadják. November táján nagy harcot vívok a férjem munkatársaival, hogy hagyjanak időt neki, hogy legalább egy-egy karácsonyi fellépésükre el tudjon menni. Többnyire ő is ott van ilyenkor.

Részt veszek az Ökumenikus Szeretetszolgálat karácsonyi kampányában, és négyszáz hátrányos helyzetű gyerekkel együtt fogjuk megnézni az operában a Diótörőt, a Gyermekmentő Szolgálat szervezésében. Karácsony előtt vacsorán látjuk vendégül a határon túli magyar püspököket. Az adventi időszakban szoktunk összejönni a gyerekeink keresztszüleivel, és azok gyerekeivel. Ez már egész népes társaság.

Immár húsz éve hagyomány, hogy néhány barátnőmmel az egyetemi évfolyamból, szobatársakkal a Bibó Szakkollégiumból karácsony előtt összejövünk. Akkoriban a szünet előtti vizsga után nem mentünk haza anélkül, hogy meg ne ajándékoztuk volna egymást. Ez a szokásunk tart a mai napig, most már a férjeket és gyerekeket is bevontuk.

A gyerek játszva tanulja az életet, de marad-e a szülőnek is ereje a játékra?

- A játék nem korhoz kötött. Azt hiszem, szegény az a felnőtt, aki elfelejt játszani. Nekünk is szükségünk van erre. Szeretjük a vetélkedőket, ez kikapcsol az életben zajló versenyzésből. Gyakori a játékos vetélkedés a családban: melyikünk emlékszik valamire jobban és hasonlók. Ráhel leányunk egy országos "mindent vagy semmit" vetélkedőn második lett. Ezt itthon is szeretjük játszani.

Az egész család rajong a labdajátékokért. Mindketten sportoltunk, én annak idején röplabdáztam. A játék miatt szeretem annyira ezt a sportot. Most is van itt a kertben kosárpalánk és focikapu.

Azt hiszem, az embernek természetes igénye a játék, mindenesetre el sem tudom képzelni e nélkül a boldog életet.

Szikora József

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu