|
Az ember természetes igénye Komoly karácsonyi beszélgetés a játékról Jogász, húsz évvel ezelőtt kezdte az egyetemet. Volt ügyvéd, dolgozott bankban, majd egyetemi oktató lett. Négy gyermeke van, az idén karácsonykor elmondhatja, hogy a legnagyobb tizenhárom éves, a legkisebb tizenhárom hónapos. Három leány, egy fiú. A jövő évtől hetente egy délelőttöt már el tud menni a pici mellől, s megtartja egyetemi óráit. Mostanában korábban kel a szokottnál, a nagylányt indítja rorátéra, s néha, ha a többiek miatt teheti, maga is vele megy. Minden este megvárja a férjét, bármilyen későn is jön haza. Két héttel karácsony előtt vagyunk. Az ablak alatt, a szőnyegpadlón színes csomagocskák, nemrég járhatott itt a Mikulás. Már leesett az első hó, egyelőre meg is maradt, a fehérség derűsen néz be az ablakon. A Mikulás, a karácsony, a fehér hegyoldal ihletében a játékról beszélgetünk, gyerekek önfeledt játékáról, s arról, hogy a gyerekekért is felelős felnőtt életében lehet-e, van-e szerepe a játéknak. - Mindannyiunkban benne van a játékos ember, a homo ludens - mondja Lévai Anikó,Orbán Viktor miniszterelnök felesége -, a játék fontos része és állandó kísérője az életnek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy gyerekeimmel újra játszhatom a különböző korosztályok játékait. Amikor Rozikát vártam, kevesebb idő jutott erre, de most, amikor ő nem alszik, egy nagy játék az életünk. Mert a komoly dolgok - bevásárlás, főzés - mellett az ő számára is kell valami elfoglaltságot találni. Így adódik, hogy amíg én "fékezem a rántást", ő pakolja kifelé, s püföli a fazekakat, fedőket. Így vesz részt a munkában, de mondhatjuk azt is: így játszik. "Dolgoznak" így a nagyobbak is? - Kapnak otthon feladatokat, s úgy látom, örömmel is végzik. A konyhában különösen Gáspár fiam jeleskedik, természetesen egy tízéves kisfiúnak még játék, ha mondjuk palacsintát süt. Valóban olyan rettentően komoly az élet, amilyennek sokszor érezzük? - Jól tenni a dolgunkat leginkább könnyedén, ha tetszik: játékosan lehet. Ha valaki nagyon akar valamit, nagyon elszántan csinálja, és hiányzik belőle a könnyedség, abból nehezen sikeredik valami jó. Érvényes ez a szakmai munkára is. Az én felfogásom szerint az ügyvéd beszédében többet ér egy-egy könnyed fordulat, mint az erőszakos rámenősség. S a közéletben? - Azokat a közéleti szereplőket kedvelem, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldalon dobog a szívük, akik elegánsan, humorosan tudnak tárgyalni az emberek életét súlyosan érintő kérdésekről is. De a színpad, a filmvászon szereplői közül is azok állnak közel hozzám, akik nemcsak drámát jelenítenek meg, de játszanak is. Szereti a vicces dolgokat? - Szeretem, de természetesen tudom, hogy az élet nem csupa tréfa, nem csupa játék. De úgy vélem, a komoly életfelfogás, a felelősségtudat meg a játékosság egyáltalán nem egymást kizáró fogalmak! Mely játékokat szerette gyerekkorában, vágyott-e nagyon valamilyen játékra? - A szüleimnek volt egy tanyája, a hozzá tartozó gazdasággal - ma is megvan -, az ott eltöltött nyarakra nagyon szívesen emlékszem vissza. Egy városi gyerek el sem tudja képzelni, milyen fantasztikus lehetőségeket kínál a Tisza, a folyóparti fás, bozótos ártéri terület, állatokkal, széna- és szalmakazlakkal. Persze nagyon komoly munka is folyt ott, a testvéreimmel abban is keményen részt vettünk. Mindenkinek vannak vágyott, de meg nem kapott játékai. A gyermek amúgy is az egész világra vágyik, és természetes, hogy mindent nem kaphat meg. Persze hogy volt játék, amire nagyon vágytam, és mégsem lett az enyém. Hárman vagyunk testvérek, szüleim puritánul neveltek bennünket, de a karácsony mindig a nagy meglepetések és az álmok beteljesülését is jelentő ünnep volt. Megérzi-e most, hogy a gyerekei mire vágynak? - Remélem, hogy megérzem a gyerekeim óhajait. Segítenek is ebben, hangot adva vágyaiknak. Férjemmel együtt figyelünk rájuk, az apró jelekből igyekszünk kitalálni, hogy mit szeretnének mondjuk születésnapra. De a lemondást is gyerekkorban lehet jól megtanulni. Meg szoktuk beszélni, hogy mire telik és mire nem, mikor fontosabb, hogy a vágyott dolog helyett a testvérnek legyen például új hangszere. Fontos, hogy valami értékes játékot kapjon a gyerek? - Mi az értékes? Sok értéktelen kacatot adnak nagyon drágán, és nagyon sok értékes ajándékot szinte fillérekből magunk is előállíthatunk. Akár együtt a gyerekekkel. Mi is szoktunk ilyeneket csinálni. A mese, a mesélés is tekinthető a gyerekekkel közös játéknak... - A második osztályos Sára még el sem aludna mese nélkül, s ha neki mesélek, a többiek is hallgatják. De egymásnak isszoktak mesélni. Ha hosszú úton vagyunk, valaki mindig mesét mond útközben. Nagyon szeretik az úgymond "kiskorukról" szóló történeteket. Milyen "komoly" kötelezettségei vannak karácsony előtt? - Nem lehet ezt így különválasztani. Folyik a készülődés az iskolában, zeneiskolában, hittanórán, verseket, zeneszámokat tanulnak a gyerekek, hogy a karácsonyi ünnepségen ezt előadják. November táján nagy harcot vívok a férjem munkatársaival, hogy hagyjanak időt neki, hogy legalább egy-egy karácsonyi fellépésükre el tudjon menni. Többnyire ő is ott van ilyenkor. Részt veszek az Ökumenikus Szeretetszolgálat karácsonyi kampányában, és négyszáz hátrányos helyzetű gyerekkel együtt fogjuk megnézni az operában a Diótörőt, a Gyermekmentő Szolgálat szervezésében. Karácsony előtt vacsorán látjuk vendégül a határon túli magyar püspököket. Az adventi időszakban szoktunk összejönni a gyerekeink keresztszüleivel, és azok gyerekeivel. Ez már egész népes társaság. Immár húsz éve hagyomány, hogy néhány barátnőmmel az egyetemi évfolyamból, szobatársakkal a Bibó Szakkollégiumból karácsony előtt összejövünk. Akkoriban a szünet előtti vizsga után nem mentünk haza anélkül, hogy meg ne ajándékoztuk volna egymást. Ez a szokásunk tart a mai napig, most már a férjeket és gyerekeket is bevontuk. A gyerek játszva tanulja az életet, de marad-e a szülőnek is ereje a játékra? - A játék nem korhoz kötött. Azt hiszem, szegény az a felnőtt, aki elfelejt játszani. Nekünk is szükségünk van erre. Szeretjük a vetélkedőket, ez kikapcsol az életben zajló versenyzésből. Gyakori a játékos vetélkedés a családban: melyikünk emlékszik valamire jobban és hasonlók. Ráhel leányunk egy országos "mindent vagy semmit" vetélkedőn második lett. Ezt itthon is szeretjük játszani. Az egész család rajong a labdajátékokért. Mindketten sportoltunk, én annak idején röplabdáztam. A játék miatt szeretem annyira ezt a sportot. Most is van itt a kertben kosárpalánk és focikapu. Azt hiszem, az embernek természetes igénye a játék, mindenesetre el sem tudom képzelni e nélkül a boldog életet. Szikora József
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|