Uj Ember

2001.12.23
LVII. évf. 51-52. (2786-2787)

Lapunk következő száma
2002. január 6-án
jelenik meg!

Főoldal
Címlap
A karácsony fénye
Igazságosság és megbocsátás
Pápai üzenet a Béke világnapjára
Kegyelemteljes karácsonyt kívánunk
Élő egyház
A Stephaneum átadása Piliscsabán
A püspöki kar téli ülése
Új imakönyv készül - állásfoglalás az örmény "templomfoglalásról"
Először adományoztak lelkészi palástot a honvédségnél
Ima és böjt az áldozatokér
Betlehemi jászolkiállítás
Karácsonyi ajándék az időseknek
Taizé
Élő egyház
A Fekete Madonna bebörtönzése és kiszabadítása
A szentföldi keresztények
Lelkiség
A beteljesedett ígéret
Advent 4. vasárnapja
Mária anyasága
Áldd meg családjainkat!
ÉLET ÉS LITURGIA
Ének
Lelkiség
Családegyház
December 30.: Szent Család vasárnapja
Liturgikus műfajok
"Hiteles liturgiát" (3)
Életfa és fenyőág
A két hét liturgiája
A év
Ünnep
Kispap a fekete kontinensről
A katolikus egyetemek Európában
Kultúrát Európának
Jézus mint támadó - a Mária életét veszélyeztető magzat
Reflexiók egy karácsony előtti beszélgetésre
Székesfehérvári Egyházmegye
A móri példa
"Atya-napok"
Velencei segítség
Diakónus - gyakorlaton
Premontrei nővérek missziója
Ünnep
Az érsek karácsonyai
Márfi Gyula veszprémi érsek karácsonyairól, az igazi ajándékról, a családról, a hazáról, a pap, a püspök életének nehéz
Hírek, remények, gyengeségek
Nem mindig a korszellem a hibás
Ünnep
Az ember természetes igénye
Komoly karácsonyi beszélgetés a játékról Lévai Anikóval
"Európa gyermeke" ma is optimista
Habsburg Ottó a kereszténység jövőjéről és a hazafiság értékéről
2001. karácsony
Ünnep
Ajándék az új esztendőre
Karácsonyaim
Az irgalomról és a kegyelemről
A mozgássérült szemével
A negyedik király
Ünnep
Őszinte, személyes szó
Lelki ismeret
A nagyobb jó
A békítő
Angyaljárás
(ezerötszáz gyors)
Fórum
Vannak boldog házasságok is...
Beszélgetés Horváth Gyulával
Ünnep
Hogyan ünnepli a pápa a karácsonyt?
Otthon lenni és otthont adni
Taizéi találkozó Budapesten
A kis betlehemi csillag
Karácsonyi mese felnőtteknek
Fórum
Karácsony körül a Mura mentén
Az Olvasó írja
Karitászmunka
Ki tud róluk?
Ünnep
Karácsony, 2001.
A Kert
- Vágyak és soha (?) -
A szeretet fénye
Mozaik
Karácsonyeste
Új-zélandi karácsonyfa
Rejtvény
Ünnep
El kell érnünk Betlehembe...
A találkozás pillanata Istennel
Ünnep
Nem dicsekvésből, hanem boldogan...
A nyolcvanéves Remsey Iván festőművésznél, Gödöllőn
A fiú meg az apa
Déli harangszó
Fórum
A keresztények akkor sem értették...
Maróth Miklós az iszlámról
A legszegényebb koldus
Hozz egy játékot!
Katolikus szemmel
A papi hivatás vértanúja
Hetven éve született Brenner János
Aki a "titkosak" közé tartozott
Húsz éve halt meg Endrédy Vendel
Ima Endrédy Vendel boldoggá avatásáért
Ébner Jenő
Erdély vértanú papjai
Ünnep
Lackó meg a többiek...
Vörsi betlehemesek
Egy dal, amely meghódította a világot
Zenés betlehem Kaposváron
Karácsony fényei
Ifjúság
Forró csokoládé
Egyik vagy egyetlen?
Kincset őrző cserépedény
A kis fenyőfa
Krakkói jegyzetek
Tántoríthatatlanul
Rejtvény
Tíz év alattiaknak
Fórum
A Názáreti Jézus - Üzenet és történelem
Kit kerestek?
Keresztutak az ezredforduló Magyarországáról
Operisták - írók és alkotások
Szeghalmi Elemér könyve
A gyémántfogú idő ellen
Egy költő ébresztése
Párbeszéd
Felmutatni Krisztust a világnak
Beszélgetés Ozsvári Csaba ötvösművésszel
Zarándokút az élet
Beszélgetés Barna Gábor néprajzkutatóval
Mozaik
Hűséges az Isten
Papi jelmondatok
Búcsú, köszönet, jókívánság
Levél az Olvasókhoz

 

Réthelyi Miklós

A nagyobb jó

Ami 2001. szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban történt, azt nem lehet egyhamar elfelejteni. Mintha páholyból néztük volna az ördögi rombolást. Döbbenetes volt, hogy a tv-közvetítés által sok millió néző szeme előtt omlottak össze az óriás felhőkarcolók, ahol gyanútlanul, munkájukat kezdő emberek ezrei pusztultak el egyik pillanatról a másikra. Ki vállalná, hogy Thornton Wilder nyomán megírná, miért éppen azoknak az embereknek kellett éppen akkor meghalniuk? Valószínűleg senki. A kérdés, amire Thornton Wilder a Szent Lajos király hídja című, 1924-ben írt regényében a választ kereste, sokunkban visszhangzott: miért történhetnek rossz dolgok ártatlan emberekkel? Ugyanez a kérdés nyilallt élesen belém akkor is, amikor megtudtam, hogy a nyári viharban, a Balatonban életét vesztett testvérpár és nagynéni kedves barátaink családtagjai voltak, vagy akkor is, amikor kiderült, hogy másik barátunk szép, okos fiatal lánya hirtelen súlyos, az életet veszélyeztető betegséggel került kórházba.

Nyugtalanító a kérdés, hogy mi a forrása a rossznak: a betegségnek, a szegénységnek, háborúnak, gyűlöletnek, a kiszolgáltatottságnak, az elhagyottságnak, a becsapottságnak és végül a halálnak. Istenben hívő ember számára a Szentírás nyújt fogódzkodót. Isten a mindenség teremtője, Isten végtelenül jó, Isten nem lehet a rossz forrása. Ezzel együtt a világban félelmetesen és hatalmasan jelen lévő a rossz: a fizikai rossz és az erkölcsi rossz egyaránt.

A fizikai rossz a teremtett világ szerkezetét és működését biztosító természeti törvények érvényesüléséből származó "rossz". A gravitáció tart meg minket a Földön, de ugyanez a gravitáció az oka annak, hogy aki a tizedik emeleten kiesik az ablakból, az nagy valószínűséggel halálra zúzza magát a földön. Egész városok, országok sorsát rosszra fordító, számos életet követelő földrengések okai részleteiben és konkrétumaiban nem ismertek elégé, ezért is különösen nehéz feladat azok előrejelzése. Ennek ellenére a földrengés levezethető az ismert természeti törvényekből. A legtöbb betegség oka ismert: egy virulens baktérium vagy vírus, váratlanul fellépő, örökölt zavarok sejtjeink működésében. Hogy miért éppen az egyik és nem a másik ember betegedett meg súlyosan, arra sokszor nem tudunk választ találni.

Az erkölcsi rossz oka a szabad akarattal és döntéssel rendelkező ember. Társadalmak és egyes emberek életében is a rossz közvetlen vagy közvetett oka leggyakrabban valakinek vagy valakiknek a bűne, mulasztása. "A bűn visszaélés azzal a szabadsággal, amelyet Isten a teremtett személyeknek azért adott, hogy szeretni tudják őt, és szeretni tudják egymást is" - olvashatjuk a katekizmusban.

Aquinói Szent Tamás magyarázata szerint Isten megengedi, hogy a rossz dolgok bekövetkezzenek, de csak azért, hogy abból nagyobb jó származzon. Nehéz megérteni, hogyan származhatna jó egy pokoli terrortámadásból, háborúból vagy betegségből, hacsak nem arra gondolunk, hogy a rossz mindig egy emberrel vagy emberekkel történik, aki vagy akik körül családtagok, barátok, társak élnek. Rájuk, vagyis ránk vár a "nagyobb jó" megvalósítása.

Kedvenc olvasmányaim egyike Harold S. Kushner, az Egyesült Államokban élő zsidó rabbi Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel című könyve. Elsőszülött fiuk betegségében és korai halálában személyesen élte át a szenvedést, nézett szembe a megmagyarázhatatlan rosszal. Hittel vallja, hogy az Isten jó, és hogy nem ő küldi a rosszat az emberekre. A rosszal szembenéző hívő ember viszont az imádságban Istenhez fordulhat erőért és bátorságért. Az imádság az embert az Istennel, és az embert a másik emberrel kapcsolja össze. Imádkozhatunk a csodás gyógyulásért, vagy a körülmények csodás jobbra fordulásáért, mint ahogy ezt még az Istentől távol élők is nagy bajban megteszik. Az imádságban élő ember elsősorban erőt és bátorságot kérhet magának és szenvedő társainak, Isten végtelen szeretetének megtapasztalását. Most, hogy itt a baj, a szenvedés, a szerencsétlenség, Istenem, add, hogy legyen erőm elviselni a következményeket. Most, hogy itt a súlyos betegség, Uram, add, hogy a szenvedő embertársam érezze, hogy most is kezedben tartod, és hogy sokan mellette állunk, együtt érzünk, együtt imádkozunk vele.

Jób történetét elemezve Harold Kushner figyelmeztet arra, hogy előbb vagy utóbb mindannyian a rossz közelébe kerülünk, vagy úgy, mint Jób, a szenvedő, vagy mint a közeli családtag, vagy mint az együtt érző barát. Gyakran hallott - bajban vigasztalásnak szánt - mondás, hogy az Isten senkit sem próbál meg ereje felett. Úgy tűnhet, az élet rácáfol erre a mondásra. Szerencsétlenség, betegség, elemi csapás emberek, családok életét teszi - látszólag jóvátehetetlenül - tönkre. Mi történt? Lehet, hogy a teher volt emberfeletti, de lehet, hogy hiányzott a társak, a közösség támogató imája, buzdítása, küzdelme a szenvedő mellett.

De ki vonhatja meg a végső mérleget Istenen kívül? Földi pályánkon - Szent Pál apostollal szólva - csak "tükör által homályosan" látunk, csak rész szerint él bennünk az ismeret. Ha nyitottak vagyunk, felcsillan szemünk előtt az Aquinói Tamás-i "nagyobb jó", melynek eszközeivé és részeseivé válhatunk.

(A szerző orvosprofesszor, intézetvezető egyetemi tanár)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu