|
Réthelyi Miklós A nagyobb jó Ami 2001. szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban történt, azt nem lehet egyhamar elfelejteni. Mintha páholyból néztük volna az ördögi rombolást. Döbbenetes volt, hogy a tv-közvetítés által sok millió néző szeme előtt omlottak össze az óriás felhőkarcolók, ahol gyanútlanul, munkájukat kezdő emberek ezrei pusztultak el egyik pillanatról a másikra. Ki vállalná, hogy Thornton Wilder nyomán megírná, miért éppen azoknak az embereknek kellett éppen akkor meghalniuk? Valószínűleg senki. A kérdés, amire Thornton Wilder a Szent Lajos király hídja című, 1924-ben írt regényében a választ kereste, sokunkban visszhangzott: miért történhetnek rossz dolgok ártatlan emberekkel? Ugyanez a kérdés nyilallt élesen belém akkor is, amikor megtudtam, hogy a nyári viharban, a Balatonban életét vesztett testvérpár és nagynéni kedves barátaink családtagjai voltak, vagy akkor is, amikor kiderült, hogy másik barátunk szép, okos fiatal lánya hirtelen súlyos, az életet veszélyeztető betegséggel került kórházba. Nyugtalanító a kérdés, hogy mi a forrása a rossznak: a betegségnek, a szegénységnek, háborúnak, gyűlöletnek, a kiszolgáltatottságnak, az elhagyottságnak, a becsapottságnak és végül a halálnak. Istenben hívő ember számára a Szentírás nyújt fogódzkodót. Isten a mindenség teremtője, Isten végtelenül jó, Isten nem lehet a rossz forrása. Ezzel együtt a világban félelmetesen és hatalmasan jelen lévő a rossz: a fizikai rossz és az erkölcsi rossz egyaránt. A fizikai rossz a teremtett világ szerkezetét és működését biztosító természeti törvények érvényesüléséből származó "rossz". A gravitáció tart meg minket a Földön, de ugyanez a gravitáció az oka annak, hogy aki a tizedik emeleten kiesik az ablakból, az nagy valószínűséggel halálra zúzza magát a földön. Egész városok, országok sorsát rosszra fordító, számos életet követelő földrengések okai részleteiben és konkrétumaiban nem ismertek elégé, ezért is különösen nehéz feladat azok előrejelzése. Ennek ellenére a földrengés levezethető az ismert természeti törvényekből. A legtöbb betegség oka ismert: egy virulens baktérium vagy vírus, váratlanul fellépő, örökölt zavarok sejtjeink működésében. Hogy miért éppen az egyik és nem a másik ember betegedett meg súlyosan, arra sokszor nem tudunk választ találni. Az erkölcsi rossz oka a szabad akarattal és döntéssel rendelkező ember. Társadalmak és egyes emberek életében is a rossz közvetlen vagy közvetett oka leggyakrabban valakinek vagy valakiknek a bűne, mulasztása. "A bűn visszaélés azzal a szabadsággal, amelyet Isten a teremtett személyeknek azért adott, hogy szeretni tudják őt, és szeretni tudják egymást is" - olvashatjuk a katekizmusban. Aquinói Szent Tamás magyarázata szerint Isten megengedi, hogy a rossz dolgok bekövetkezzenek, de csak azért, hogy abból nagyobb jó származzon. Nehéz megérteni, hogyan származhatna jó egy pokoli terrortámadásból, háborúból vagy betegségből, hacsak nem arra gondolunk, hogy a rossz mindig egy emberrel vagy emberekkel történik, aki vagy akik körül családtagok, barátok, társak élnek. Rájuk, vagyis ránk vár a "nagyobb jó" megvalósítása. Kedvenc olvasmányaim egyike Harold S. Kushner, az Egyesült Államokban élő zsidó rabbi Amikor rossz dolgok történnek jó emberekkel című könyve. Elsőszülött fiuk betegségében és korai halálában személyesen élte át a szenvedést, nézett szembe a megmagyarázhatatlan rosszal. Hittel vallja, hogy az Isten jó, és hogy nem ő küldi a rosszat az emberekre. A rosszal szembenéző hívő ember viszont az imádságban Istenhez fordulhat erőért és bátorságért. Az imádság az embert az Istennel, és az embert a másik emberrel kapcsolja össze. Imádkozhatunk a csodás gyógyulásért, vagy a körülmények csodás jobbra fordulásáért, mint ahogy ezt még az Istentől távol élők is nagy bajban megteszik. Az imádságban élő ember elsősorban erőt és bátorságot kérhet magának és szenvedő társainak, Isten végtelen szeretetének megtapasztalását. Most, hogy itt a baj, a szenvedés, a szerencsétlenség, Istenem, add, hogy legyen erőm elviselni a következményeket. Most, hogy itt a súlyos betegség, Uram, add, hogy a szenvedő embertársam érezze, hogy most is kezedben tartod, és hogy sokan mellette állunk, együtt érzünk, együtt imádkozunk vele. Jób történetét elemezve Harold Kushner figyelmeztet arra, hogy előbb vagy utóbb mindannyian a rossz közelébe kerülünk, vagy úgy, mint Jób, a szenvedő, vagy mint a közeli családtag, vagy mint az együtt érző barát. Gyakran hallott - bajban vigasztalásnak szánt - mondás, hogy az Isten senkit sem próbál meg ereje felett. Úgy tűnhet, az élet rácáfol erre a mondásra. Szerencsétlenség, betegség, elemi csapás emberek, családok életét teszi - látszólag jóvátehetetlenül - tönkre. Mi történt? Lehet, hogy a teher volt emberfeletti, de lehet, hogy hiányzott a társak, a közösség támogató imája, buzdítása, küzdelme a szenvedő mellett. De ki vonhatja meg a végső mérleget Istenen kívül? Földi pályánkon - Szent Pál apostollal szólva - csak "tükör által homályosan" látunk, csak rész szerint él bennünk az ismeret. Ha nyitottak vagyunk, felcsillan szemünk előtt az Aquinói Tamás-i "nagyobb jó", melynek eszközeivé és részeseivé válhatunk. (A szerző orvosprofesszor, intézetvezető egyetemi tanár)
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|