 |
 |
 |
 |
2005.03.27
|
Feltámadott!
Alleluja! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az utolsó vacsora kelyhe Valenciában Kevesen tudják, hogy a spanyolországi Valencia katedrálisában különleges ereklyét őriznek: a Szent Grált, amely feltételezhetően egykor Wolfram von Escenbachot, illetve Chrétien de Troyes-t a Parsifal megírására inspirálta. Richard Wagner e két említett szerző művein keresztül ismerte meg a történetet, s ezek alapján írta meg utolsó művének, "fennkölt ünnepi játékának" szövegkönyvét.
Létezik egy olyan, Dél-Franciaországban és Katalóniában ismert hagyomány, amely szerint a Szentföldről Európába hajózó, s a mai Marseille területén partra szálló Mária Magdolna hozta volna magával az utolsó vacsora kelyhét, amelyben Arimateai József felfogta a kereszten függő Krisztus vérét. Nem elképzelhetetlen, hogy az egyház korai időszakának pápái e kelyhet használták az általuk bemutatott szentmiséken. A relikviát Szent Lőrinc alakjával is összefüggésbe hozzák, aki megakadályozta, hogy a Valerius-féle keresztényüldözés során a kehely elkerüljön a Pireneusok vidékéről. Kalandos története során az ereklyét számos helyen őrizték, így a vízesés mögötti yebrai barlangban, majd a XI. század közepétől a XIV. század végéig a San Juan de la Pena kolostorban. (Sokan e sziklák tövében meghúzódó épületet tartják a Parsifal legendában szereplő Montsalvat várának-templomának.) Emberséges Márton király 1399-ben Barcelonába vitette a kelyhet, amelyet az uralkodó haláláig, 1424-ig őriztek ott. Fia, V. Nagylelkű Alfonz idején került a relikvia Valenciába, ahol kisebb megszakításokkal azóta is őrzik. A legutóbbi kutatásokat vezető régész, Antonio Beltrán szerint a kelyhet - amely jelen lehetett Jeruzsálemben az utolsó vacsorán - valamikor a Krisztus előtti VI. és I. század között, achátból készítették. Az alsó rész X. századi ötvösmunka, amelyet a XV. század folyamán drágakövekkel díszítettek. pallós
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
