|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
FILM Requiem a meg nem született gyermekért Édesanyám öt gyermeket hozott a világra. Már mindannyian éltünk, amikor egyszer ezt a mondatot olvasta egy könyvben: A nő méhe, ha az abortusz szörnyű tettén esik át, koporsóvá válik. Felolvasta apámnak, aki ezután ennyit mondott: Jó lesz, ha ezt elmondod a lányainknak is. Ma Magyarországon évente ötvenezer gyermek veszíti el életét úgy, hogy esélyt sem kap a születéshez. Ez azt jelenti, hogy minden évben egy "ceglédnyi" város eltűnik hazánk térképéről. Koltay Gábor új dokumentumfilmje erről a tragédiáról szól. A filmben az egyházak, a civil szervezetek és a tudomány jeles képviselői foglalnak állást e súlyos és egyelőre megoldatlan kérdésben. Együttgondolkodásukban az abortusz lehetősége és annak igen gyakori megvalósulása nem pusztán egy nő és egy gyermek személyes tragédiájáról, hanem társadalmunk és nemzetünk orvoslásra szoruló betegségéről is tanúskodik. A beszélgetés résztvevői nem ragadják ki ebből az összefüggésből az anyát, aki magzatával együtt válik áldozattá. Megdöbbentő volt az egyetlen női hozzászóló, Paksy Mária mondata: Egyetlen kislány sem szeretne felnőtt nőként gyermeket ölni. A babájával játszó gyermek nem erre készül. A hozzászólók nem ítélkeznek az abortuszon átesett anyák felett, de kérik: "Ne mondjuk a bűnre, hogy erény!" A tény, hogy az abortusz a legtöbb ember számára nem kérdés, azt a kétségbeesett kiáltást fogalmazza meg: Mi lesz velünk? Az embert a lélek, a szellem és a test harmóniája teszi emberré. A az abortusz nem kérdés, ez azt jelenti, hogy az ember egész valója halálos betegségben szenved. Ha az abortusz egy társadalom számára legalizált "orvosi beavatkozás" csupán, ha nem tesz ellene semmit (sőt, intézkedéseivel ezt támogatja), akkor a társadalom szintén halálos betegségben szenved. Az a világ, amely minden pillanatban az apró élvezetek lehetőségeit zúdítja a fogyasztó degradált emberre, nem az életről, hanem a halálról szól. A termékenység szentségét felváltotta a termelékenység farkastörvénye, a halál társadalma. S az a nemzet, amelyik sem összetartásra, sem életmentésre nem képes, szintén halálra van ítélve. A fenti néhány sor tömör és lesújtó összegzése a filmben kimondott igazságnak. Mintha a filmkockák mögött lassan a herderi jóslat teljesedne be. Embermivoltunk szétesésével pedig mintha a Római Birodalom végóráit élnénk újra. Szomorú és megdöbbentő látlelet ez a XXI. századi magyar társadalomról. Néma kiáltás. Néma, mert olyan, mint a légüres tér, amelyben a vers Az nem lehet, hogy annyi szív...kétségbeesett sorára legfeljebb egy másik vers sora érkezhet válaszul: Maradj nyugodt. Lehet... Néma, de mégis kiáltás. Nemcsak keserű üzenet, hanem tett is. Szembenézés, mozgósítás. A film díszelőadása után utam a Rókus Kórház mellett vitt. S bevallom, életemben először vettem szemügyre a parányi téren álló csodaszép emlékművet: a magyar anyák megmentőjének szobrát. Miközben néztem, azon tűnődtem, vajon mit tehetek én? Nem vagyok sem orvos, sem jogász, sem politikus. De anyám és apám üzenetét most elmondhatom. S talán egyszer lesz egy lányom, akinek továbbadhatom. (Koltay Gábor: Néma kiáltás, requiem a meg nem született gyermekért. A beszélgetésben részt vett: Paksy Mária, Barsi Balázs, Jobbágyi Gábor, Bolberitz Pál, Id. Hegedűs Lóránt, Kellermayer Miklós, Téglásy Imre.) Koncz Veronika
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|