Czigány György

Tíz mondat az őszinteségről

Nincs őszinteség önismeret nélkül: a felszínes érzelmek kifecsegése, indulataink leplezetlensége nem érték, részeg magamutogatás inkább. Természetes a mezítelenség a megszentelt extázis áhítatában; alkalmi flörtben csak szemérmetlenség.

Aki nem hazudik, elkerülte ugyan a rosszat, de erénynyé az őszinteség akkor válik, ha lelki összeszedettség, figyelem, ép harmónia igazolja.

Az őszinteség (Thomas Merton szerint) hűség az igazsághoz, isteni ajándék, a lélek világossága, ami csak kegyelemből származhat. Példát ad erre a művészet, az alkotó cselekvés lélektana.

Ferencsik János, az elmúlt század egyik legjobb karmestere tudta, hogy az emberi érzések legnagyobb megnyilatkozása őszinte kell, hogy legyen. Ha én pulpituson állok - mondta - akkor nem hazudok: nem mutatok nagyobb temperamentumot, mint amennyi belőlem valóban kikívánkozik, nem hazudok mélyebb költőiséget mozdulataimmal, mimikámmal, mint amennyi bennem van.

Az ‘56-os forradalom után először állva a Rádiózenekar élén, ő is és a muzsikusok is ünnepként élték meg az első próbát: Kodály magyar népdalváltozatait játszották, s mikor a fúvósok az egyik variáció egymásra torlódó akkordsorának könyörgő, fájdalmas fokozását játszották, úgy látszik, lelkesedésükben túl hevesen fújták meg hangszereiket. Jól emlékszem Ferencsik finom mozdulatára s a tárgyilagos figyelmeztetésre: nono, csak őszintén!

Az indulatoknak mértéktartás ad éltető erőt, formát: nincs őszinteség önismeret s józan, köznapi alázat nélkül.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu