A belső szabadságban meghozott döntés

Gondolatok a Szociális Testvérek Társasága hivatástisztázó kurzusáról

Amikor már találkoztunk Istennel, de még nem értjük, mit kíván tőlünk, elindulunk egy úton, mint az emmauszi tanítványok, hogy megkeressük a dolgok értelmét és az ígért békét. Jó, ha ilyenkor van valaki mellettünk, és beszélgethetünk egymással "mindarról, ami történt". A szociális testvérek hat éve vezetnek hivatástisztázó kurzusokat fiatal, húsz és harminc év közötti nők számára, hogy segítsék azokat, akik döntéshelyzetben vannak - a szerzetességet vagy a házasságot válasszák -, vagy akik nem látják, hogyan találják meg valamelyik útra lépve a boldogságot.

"A legnagyobb segítséget egymásnak adják a fiatalok" (Fotó: Szentes Judit)

A társaság mint "szentlelkes" közösség, mindig különösen figyelt arra, hogy az adott történelmi, társadalmi helyzetben mire hív a Lélek, mik az idő jelei. A fiatalok ma nehezebben döntenek, nem találják útjukat - ebben próbálnak segítséget nyújtani a szociális testvérek. Ahogyan hallani arról, hogy sok házasság felbomlik, ugyanúgy megvan ez a tendencia a szerzetességben is, sokan kilépnek a rendekből: nem sikerül az elkötelezettség.

- Ebben közrejátszik az is, hogy a fiatalok téves ismeretekkel indulnak el valamerre - mondja Szentes Judit szociális testvér, a kurzus vezetője, aki korábban négy évig segítőként vett részt ebben a munkában. - Nekem azért is fontos, hogy feladatot vállalhatok ebben a kurzusban, mert itt segíthetem a fiatalokat, hogy egy valóságszerű elképzelés alakuljon ki bennük a házasságról és a szerzetességről. Azokat, akik jelentkeznek a hivatástisztázó kurzusra, már megérintette Isten, és rádöbbentek, hogy életük célján gondolkodniuk kell, hogy tudatosan kell majd dönteniük. Ám mindannyian hordozzák azokat a sebzettsé-geket, amelyek meggátolhatják őket az elhatározásuk meghozatalában, és sok olyan teher van rajtuk, amelyek a korábbi nemzedékeket nem érintették.

A harmincas években is volt hasonló munkája a Szociális Testvérek Társaságának - háromnapos intenzív lelkigyakorlatokat tartottak -, és az illegalitás évei alatt is folyamatosan foglalkoztak fiatalokkal, hivatáskeresőkkel a testvérek. Ennek a tapasztalataiból szűrődött le ez a hét hónapos kurzus, amelyet minden évben augusztus végén, szeptember elején hirdet meg a közösség. A csoport kéthetente, esetleg hetente találkozik egy este a három vezetővel. Ennek intenzív változata a nyári, egyhetes hivatástisztázó lelkigyakorlat, amit a közösség tagjai közül mások vezetnek. Gyakran a harminchoz közelebbi életkorban lévők járnak a kurzusra. Ennek oka lehet talán, hogy egyre inkább eltolódik ma a döntéshozatal időpontja - egyre később házasodnak vagy lépnek be közösségekbe a fiatalok.

- Sok minden változik a kurzus menetében - mutat rá Szentes Judit. - Az időbeosztás, hogy kik és hányan vezetik, milyen témákról beszélgetünk. A legfontosabb, hogy minél inkább személyre szabottak legyenek a találkozások: ahhoz igazodjanak, amit az adott csoport igényel, bár természetesen vannak állandó témák. Az alapgondolat, hogy mindannyian az életszentségre hívattunk, hogy a magunk egyszerűségében és törékenységében szentek legyünk. Ám hogy ezen belül az Isten merre hív, az már egyéni útja valamennyiünknek.

Hogyan tudom meg, hogy Isten mit akar tőlem? Mi motivál engem, hogy szerzetes legyek, vagy éppen miért nem akarok az lenni? Mi lehet rossz ok a házasságra? Mikor jön el a döntés pillanata, és hogyan kell dönteni? Ehhez hasonló kérdések is előkerülnek a beszélgetéseken.

- Főleg a második félévben több szó esik speciális témákról: mit jelent a szemlélődő hivatás, az apostolkodás, a családi élet, a közösség - mondja a kurzus vezetője. - A mostani csoportban például többen is mondták, hogy teljesen felforgattuk azt a képet, amely a szerzetességről bennük élt. Ennek nagyon örültem, mert sikerült megfosztanunk a "rózsaszín máztól" a szerzetesség fogalmát. Ugyanezt igyekszünk elérni a házasságról alkotott kép esetében is. Megmutatni azt, hogy mindkettőben, a természetes és a természetfeletti útban közös, hogy nem kell maguktól olyan cselekedeteket, érzéseket elvárni, amelyek hamisságokat eredményeznek. Az életszentségre törekvésben nagyon fontos, hogy önmagunk legyünk, önmagunkat fogadjuk el és így adjuk magunkat teljesen Istennek. Ez feltételezi azt, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és ez nem is olyan könnyű találkozás.

A kurzust vezetők különösen figyelnek arra, hogy párhuzamosan mutassák be a szerzetességet és a házasságot, hogy a fiatalok valóban szabadon dönthessenek. A görcsös dönteni akarást is próbálják feloldani, hiszen a belső szabadságban születhet csak igazi elhatározás. A testvérek vendégeket is hívnak, a házasságról házas asszony beszél, és különböző szerzetesrendekből is jönnek nővérek, hogy más típusú közösségeket is megismerjenek a fiatalok. Természetesen a kurzus elvégzése nem garantálja, hogy az ember megtalálja az útját, de elindul egy folyamat, és vannak támpontok, amelyek adott esetben segítséget jelentenek.

- Sokat segített a döntéshozatalban - emlékszik vissza Jásper Éva, aki 2000-ben vett részt a hivatástisztázó kurzuson, és ma szociális testvér novícia -, hogy volt lehetőség a vezetőkkel egyénileg beszélni, és hogy az egész érezhetően Isten előtt zajlott, hogy folyamatos ima kísérte. Számomra döntő mozzanat volt, amikor összehasonlítottuk: mi az, ami ugyanaz a házasságban és a szerzetességben, és mi az, ami különböző. Nagyon fontos volt, hogy ennek folyamatosan a párhuzamát néztük. És azt hiszem, a legtöbbünknél egy-egy mondat volt, az, ami döntően megérintett. Nekem sokat jelentett az a mondat a kurzuson, hogy a két jó közül a nekem való jót kell választanom, és ez a választás mindenképpen lemondással jár. Nagyon megsegített, hogy megértettem: természetes, hogy minden döntés fájdalmas is. Ezt, sajnos, nemigen tanítják meg a fiataloknak. Sokan vágyakoznának egy radikálisabb istenkövetés után, de vágynak egy kedves után is, aki csak őket választja. A szerzetes életében adódnak pillanatok, amikor úgy érzi: jó volna családban élni. A házas ember is vágyik majd egy-egy mélyebb, csendesebb, imádságosabb időszakra. Kevésbé tudjuk, mint nagyanyáink, hogyan lehet úgy dönteni, hogy elfogadjuk abban a lemondást is. Kevésbé vagyunk felkészültek arra az áldozatra, hogy valamelyik úton hátrapillantás nélkül, teljes odaadással haladjunk.

- Fel kell fedeznünk -- teszi hozzá Szentes Judit --, hogy ajándék az, ha szeretünk valami olyasmit tenni, amit más áldozatnak tart, hogy például szeretünk templomba járni, imádságban elmerülni, Jézust szolgálni az emberekben, vagy éppen hogy vágyunk arra, hogy odaadjuk az életünket egy párkapcsolatban. A fiatalok döntéseiben nyilván segít ez a kurzus, az előadások, de a legnagyobb segítséget ők maguk adják egymásnak. Azzal, hogy tudják: más is gondolkodik ezeken a kérdéseken, hogy más is tart valahol a döntéshozatalban, és megoszthatják egymással mindazt, ami bennük történt.

Kácser Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu