|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. A hónap témája: Amiről már/még le tudunk mondani Szeretem a vajas kenyeret. Ez azért baj, mert harminc kiló súlyfeleslegem van. Nehéz tehát nap mint nap lemondani róla. A vajas kenyér beférkőzik az agyamba, a nyelvem érzi az ízét, a fülem a nevét kattogja, az utcán már a közlekedési lámpák helyett is csak vajas kenyerek villognak. Az igazi vágyról lemondani nagy áldozat. Lehetetlenség. Képtelenek vagyunk a tárgyat kiseprűzni a gondolataink közül. Amiről könnyen le tudunk mondani, azt soha nem is akartuk igazán. Lemondani egy szelet vajas kenyérről (tortáról, egy pár cipőről, egy gyermekről, egy szerető társról) örökre, még a gondolatát is feledve? Tiszta szívvel azt mondani: már nem kell, nem akarom, nem vágyom rá? Önámítás. Aleksza Tímea Egy márciusi éjszakán a következő vízió képe tárul fel agyamban. Ha most Jézus tényleg eljönne, rám nézne és megkérdezné: Miről mondtál le értem? Kérdezné egyszer, kétszer és háromszor. Mit mondanék? Hogyan érezném magam? Talán még hang sem jönne ki a torkomon, az ajkaim a mozdulatlanságba remegnének bele. Arcomat szép lassan elöntené a pír és ott állnék lehajtott fővel, csak a könnyek gurulnának le arcomon. A fejemben mint a gyorsított filmkockák peregnének le a képek és villannának fel a lehetőségek, amikor a lemondást elmulasztottam: amikor belesüppedtem a civilizáció adta kényelmességbe, a fontos dolgok intézésébe, amikor a jó keresztény címért akár két könyökkel harcoltam, amikor önmagamat becsapva, a lelkiekre hivatkozva saját boldogságomat, sikeremet hajszoltam, amikor az oly drága időt mindenre, csak nem az eucharisztiára pazaroltam. Úgy érzem magam, mint aki csak nézi a lekésett vonatot. Nem maradt semmi! Mély csend. Térdre roskadok, kezemmel könnyeimet letörlöm, és felé nyújtom... Surinásné Kocsis Matild
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|