"Emlékezet és identitás"

A rossznak szabott határ Európa történelmében

Nemrégiben mutatták be Rómában II. János Pál pápa legújabb könyvét. Az olasz napilapok hosszan ismertetik ennek egyes részleteit. Az Emlékezet és identitás című kötet párbeszédes formában íródott: a Szentatya két kitűnő lengyel filozófussal, Krzysztof Michalskivel és Józef Tischnerrel beszélget. Most ebből közlünk egy rövid részletet:

Az embernek néha az az érzése, hogy a rossz mindenható, hogy teljesen uralja a világot. Szentatya, Ön szerint létezik a rossz számára áthághatatlan határ?

- Módomban állt személyesen megtapasztalni a "rossz ideológiáit". Olyan dolgokról van szó, amelyek kitörölhetetlenül megmaradtak emlékezetemben. Először volt a nácizmus. Már az is rettenetes volt, amit azokban az években látni lehetett. Ám a kezdeti szakaszban a nácizmus számos aspektusa rejtve maradt. A rossz valós mérete, amely Európában tombolt, nem volt mindenki számára érzékelhető. A rossz hatalmas kitörésében éltünk, és csak fokozatosan kezdtünk ráébredni annak valós voltára. Mind a nácik a háború alatt, mind később Kelet-Európában a kommunisták megpróbálták takargatni a közvélemény előtt azt, amit tettek. A Nyugat sokáig nem akarta elhinni a zsidók kiirtásának tényét. Csak később derült rá teljesen fény. Még Lengyelországban sem tudtunk mindent, amit a nácik tettek a lengyelekkel, sem azt, amit a szovjetek tettek a lengyel tisztekkel Katyńban, és a deportálások rendkívül szomorú történetei is csak részben voltak ismertek.

Később, amikor a háború már befejeződött, ezt gondoltam magamban: "Az Úr tizenkét évet adott a nácizmusnak, és utána a rendszer öszszeomlott. Tehát ez volt a határ, amit az isteni gondviselés ennek az őrületnek szabott." Az igazság az, hogy nem pusztán őrület volt, hanem "bestialitás", ahogy ezt Konstanty Michalski írta. De az isteni gondviselés csak tizenkét évet engedélyezett, hogy az a vadállati tombolás elszabadulhasson. Ha a kommunizmus ennél tovább élt, és ha még van rá lehetősége, hogy utólag tovább fejlődjék, akkor mindennek kell, hogy valami értelme legyen - gondoltam magamban.

1945-ben, a háború befejezésekor a kommunizmus nagyon szilárdnak és nagyon veszélyesnek tűnt... Ez kezdetben a földrész érdekszférákra történő felosztásához vezetett, az 1945-ös jaltai konferencián született egyezmény értelmében. Ezt az egyezményt a kommunisták csak látszólag tartották tiszteletben, a valóságban különféle módokon megsértették. Számomra akkor rögtön világossá vált, hogy uralmuk sokkal tovább fog majd tartani, mint a nácizmusé. Azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy az a rossz valamilyen formában szükséges lehet a világ és az emberek számára. Előfordul ugyanis az emberi lét egyes konkrét helyzeteiben, hogy a rossz valamilyen hasznos módon nyilvánul meg, amennyiben alkalmat teremt a jó számára. Johann Wolfgang von Goethe így minősítette az ördögöt: "azon erő egy része, amely örökkön a rosszat akarja s örökkön a jót teszi". Ami Szent Pált illeti, így figyelmeztet ezzel kapcsolatban: "Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat." Végső soron így, a rossz ösztönzésére egy nagyobb jó létbe hívásához jutunk el.

Ha itt most elidőztem azzal, hogy felfedjem a rossz terjedése ellen felemelt határt Európa történelmében, akkor most azzal kell befejeznem, hogy ezt a határt maga a jó alkotja - az isteni és emberi jó, amelyek ugyanabban a történelemben nyilvánultak meg az elmúlt évszázadban és évezredeken át. Mindazonáltal nem könnyen felejtjük azt a rosszat, amelyet közvetlenül megtapasztaltunk. Azt csak megbocsátani lehet...

(VR)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu