LITURGIA

Történelem és misztérium egy nagyon hosszú éjszakán

A nagyhét legrégebbi szövegtanúja egy hispániai zarándoknő, Eteria útinaplójában maradt ránk, aki a IV. századi jeruzsálemi liturgiákat örökítette meg. Nagycsütörtök leírásánál a következő eseményeket találjuk. Este hét órakor a Szent Sír-templomban, a "kereszt mögött" lévő kápolnában mutat be a püspök "felajánlást" (eucharisztiát), amelyen mindenki megáldozik. Ezek után hazatérnek, megvacsoráznak, majd kilenckor már az Olajfák-hegyén, az Eleona-templomban gyülekeznek. Ez a templom egy barlang fölé épült, amelyben az Úr tanítványaival az utolsó napjait töltötte, és elfogatása éjszakáján is virrasztott. Ott felolvassák mindazt, ami ott történt vagy Jézustól elhangzott, és könyörgésekkel virrasztanak körülbelül hajnali három óráig, amikor átvonulnak a szintén az Olajfák-hegyén lévő Imbomon-templomhoz, ahol Júdás csókkal elárulta Jézust. Itt is felolvassák az itt történteket, és imádkoznak.

A fenti leírásból elsőre kitűnik, hogy a jeruzsálemi liturgia történeti jellegű: azaz igyekeztek mindig a megfelelő helyre elmenni, és ott "a napnak és a helynek" megfelelően mindent felolvasni, elimádkozni, esetenként meg is jeleníteni, mint a virágvasárnapi nagy bevonuláskor. A történetiség a megemlékezés hűségében rejlik, azonban nem merül ki ebben. A jeruzsálemi liturgia mindig Krisztus misztériumát, üdvözítő tervét és cselekedeteit ünnepelte. A nagycsütörtöki "felajánlást" nem az utolsó vacsora terménél, hanem a Golgotán, a Kereszt mögött végezték. Az utolsó vacsora ugyanis nem egyszerű megemlékezés, hanem a kereszten végbement egyetlen megváltó áldozat megjelenítése.

Amikor mi megyünk el az utolsó vacsora miséjét megünnepelni nagycsütörtök este, akkor mi sem egyszerűen eseményeket akarunk megeleveníteni. A mise három olvasmánya világosan beszél az ünnepelt misztériumról. A Kivonulás könyvéből a pászkavacsora előírását halljuk. Nem elsősorban azért, mert ekkor valószínűleg Jézus is ezt a vacsorát ülte tanítványaival, hanem sokkal inkább azért, mert pontosan ez történt, vagyis Jézus lett az új szövetség áldozati báránya, akinek a vére árán menekülünk meg. A szentleckében a Korintusi levélből halljuk az eucharisztiát, az egyházat, a papságot alapító szavakat és a parancsot: tegyétek az én emlékezetemre. Így tegyetek, mondja Jézus, de hogy mit, azt János evangéliumából tudjuk meg igazán: a lábmosáshoz, az emberhez személyesen odahajló és megalázkodó isteni szeretetre mondja ki: amit én tettem, ti is cselekedjétek!

Történeti és misztériumos ünnepléseknek leszünk résztvevői e Szent Háromnapban. Készüljünk rá lelkileg és testileg is, mert minket is figyelmeztet Eteria diakónusa: "Nagy fáradság vár ma ránk ezen az éjszakán!"

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu