Az isteni kegyelem és az emberi törekvés egységében

Az első Schönstatt-leányszentély Magyarországon

A Rajna melléki Vallendar város határában található Schönstattban 1912-ben egy fiatal palottinus szerzetes papra, Josef Kentetichre bízták a rend elöljárói az iskola és a diákotthon tanulóinak lelki vezetését. Az ő nevelőmunkája nyomán alakult ki a mára világszerte elterjedt Schönstatti Apostoli Mozgalom. Az alapítás a Szűzanyával kötött szeretetszövetség révén történt meg 1914. október 18-án egy középkori kis kápolnában, amely a Schönstatti Háromszor Csodálatos Anya és Királynő kegyhelye és a mozgalom központja.

A megújulási mozgalom Szűzanyához fűződő kapcsolatának fő jellemzője, hogy az ő "kegyelmi tőkéjéhez" adják hozzá a közösség tagjai a nagyobb szeretetért való fáradozásukat, áldozataikat, továbbá megtapasztalják Mária anyai és nevelői szeretetét, munkálkodását. Mária erős, szabad egyéniségeket akar nevelni.

A mozgalomban az évtizedek folyamán papok és világiak különböző - szorosabb és lazább - közösségei jöttek létre. Vannak, akik a szerzetesekhez hasonló közösségben, mások egyedülállóként vagy családban élnek, de közülük is a legtöbben valamelyik közösséghez tartoznak.

Mindenütt a világon, ahol bekapcsolódnak a szeretetszövetségbe, fölépítik a schönstatti "ősszentély" pontos mását - ezek a leányszentélyek. Világszerte közel kétszáz van belőlük, Európán kívül Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában, Észak- és Dél-Amerikában.

Magyarországon a nyolcvanas évek elejétől kezdve jöttek létre Schönstatt-családcsoportok. A lelkiség alapelvei közé tartozik, hogy "szabadság annyi, amennyi csak lehetséges; kötöttség csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges; ebből következően lélekápolás a lehető legnagyobb mértékben", ezért a családok - sokan évente - egyhetes lelkigyakorlaton vesznek részt, havonta pedig csoport-összejövetelt tartanak. Ezenkívül kiadványok gazdag tára, köztük az Oázis nevű negyedéves periodika, segíti a lélekápolást, az életszentségre való törekvést.

Szinte kezdettől törekedtek a mozgalom tagjai, hogy nemzeti szentélyt építsenek. Azzal kezdték, hogy az otthonaikba meghívták a Szűzanyát, képét a lakásuk, házuk "díszhelyén" helyezték el, és igyekeztek élő kapcsolatot ápolni vele. Az a meggyőződés élt bennük, hogy legalább száz ilyen élő "házi szentély" kell a leányszentély és a hozzá szervesen kapcsolódó képzőközpont létrehozásához. Később az ifjúság közösségei, a zarándokok mozgalma és nem utolsósorban papi közösség is megalakult.

A közel negyedszázados fejlődés eredménye, hogy április 2-án, szombaton 15 órakor Márfi Gyula veszprémi érsek fölszenteli a balatonfelvidéki kis faluban, Óbudaváron az első "magyar" Schönstatt-leányszentélyt. A kápolna - melynek anyagi fedezetét kevés kivétellel külföldi segítség nélkül teremtették elő - nem áll magában, mellette épül egy továbbképző központ. Kápolna és központ egységet képeznek, az isteni kegyelem és az emberi törekvés egységét. Mindkettő eszköz a Szűzanya, "az Úr szolgálóleánya" számára, ahol az oda látogatók átélhetik a kegyelmi légkört, és ahol lehetőség nyílik, hogy a zarándokok Mária szándékainak megfelelően apostolokká képezzék magukat, és egy közösség tagjaiként építsék Isten országát. Óbudaváron, egy kis faluban egy piciny kápolna hirdeti a harmadik évezred elejétől állhatatosan, hogy létezik a keresztény megújulás útja.

Gódány Róbert és Rita

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu