LITURGIA

A reggeli dicséret

(Az imaórák liturgiája 8.)

Az egyház ősi hagyománya szerint a nap egyik sarkköve a reggeli dicséret, amely megszenteli a nap korai időszakát. Nagy Szent Vazullal együtt átélhetjük, hogy semmi más feladata nincs ennek az imaórának, mint hogy felviduljunk Isten gondolatától. A felkelő nap fényében végezzük, amely emlékeztet bennünket Urunk feltámadására is. Ő ugyanis "az igazság Napja", "a felkelő Napunk a magasságból". Mivel az üdvösség történetének legnagyobb eseményére emlékeztet, ezért fontos, hogy minél inkább általános gyakorlat legyen templomainkban a közös végzése.

Az imaóra a bevezető verssel kezdődik: Istenem, jöjj segítségemre, és a válasz után hozzátesszük a Szentháromság dicséretét az alleluja ujjongással zárva - amely a nagyböjtben végzett imaórákban elmarad.

A himnusz ráhangol a liturgikus ünneplésre. Milyen nagy öröm tölti el szívünket, amikor felcsendül a húsvéti himnusz: Rózsálló hajnalfény ragyog,/ zeng már az égi háladal,/ örömben ujjong a világ,/ panaszt üvölt a kárhozat. A himnusz további versei elénk állítják Krisztus győzelmét és a gonosz bukását. Ezen lelkes hangulatunkban következik a három zsoltár antifónájával együtt.

A reggeli dicséret zsoltárai egy hajnali jellegű zsoltárt (62. zsoltár), egy ószövetségi kantikumot (a három ifjú hálaéneke Dániel könyvéből) és egy dicsérő zsoltárt (149. zsoltár) tartalmaznak. Ezeket imádkozzuk vasárnaponként és húsvét nyolcadában, de a négyhetes beosztásban naponként változnak. A zsoltárok újszövetségi értelmezését az antifónák adják meg. Húsvét nyolcadában minden Urunk feltámadásáról szól: a feltámadt Krisztus megváltotta népét, feltámadt, amint megmondta, és ezért énekeljünk neki új éneket, alleluja. Az antifónák is a napok jellege szerint változnak.

A rövid olvasmány következik a zsoltározás után, amelyhez közösségi végzés esetében legyen homília is. A válaszos énekkel válaszolunk a tanításra. Húsvét hetében az ősi ujjongás hangzik el: Ez az a nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja.

Az egyház ősidők óta ünnepélyesen énekli, imádkozza az újszövetségi kantikumot, Zakariás énekét (Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét) a megváltás dicséretére és a hálaadás kifejezésére. Az éneket keretező antifóna a héten szintén az Úr feltámadására és annak következményeire emlékeztet. De természetesen ez is változik a liturgikus időszak vagy az ünnepek szerint.

A napi munkába és feladatok végzésére induló ember kéréseit gyűjtik össze a fohászok. Ne gondoljuk azonban, hogy sablonos felsorolások ezek, hanem mindig az üdvösség történetére való utalást kapcsolják össze napi feladatainkkal vagy éppen ünnepléseinkkel, amint ezt ezekben a napokban teszi az egyház. De mindig találunk utalást örök üdvösségünk felé vezető utunkra is.

Az Úr imádságának eléneklése után következik a napi könyörgés, és a közös végzés esetén a befejező áldás. Egyéni imádkozás esetén ez a kérésünk: Az Úr áldjon meg minket, védelmezzen minden rossztól és vezessen el az örök életre.

A napokban sokszor visszhangozzék a könyörgés lelkünkben: Istenünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu