Rózsafüzér - gatyamadzagból

A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja alkalmából Bűnös keresztfaragás címmel közöltek egy visszaemlékezést az Új Ember február 20-i számában. Engem is megáldott a Jóisten egy hasonló emlékkel - mégpedig egy rózsafüzérrel kapcsolatban.

Mint frissen szentelt fiatal pap, 1946-tól 1951-ig, az erdélyi ferencesek internálásáig a marosvásárhelyi régi kolostorunkban szolgáltam. Az 1948-as államosítás után a Siguranca vagy másik nevén Securitate, a román államvédelem rám vetette szemét. Mivel proletár származású voltam, rám fogták, hogy elárultam a proletár osztályomat, a kizsákmányolók és a népbutítók szolgálatába állottam. Ezért ők elhatározták, hogy kioktatnak és a maguk soraiba állítanak.

Hosszú ideig be-bekísértek, és egy különszobában igyekeztek meggyőzni. Amikor látták, hogy hiába győzködnek, végül is elhatározták, hogy - mint mondták - egyelőre az ő vendégük leszek. Vagyis letartóztatnak. A rajtam levő ruhámon kívül mindenemet elvették. Még a cipőfűzőt is. Ilyenkor többnyire még az alsónadrág madzagját is kihúzták, nehogy valaki elkeseredésében megfojtsa vagy felakassza magát. Tőlem ezt nem vették el.

Utána valami raktárféle helyiségbe kísértek. Ez olyan gyűjtőhely volt, ahonnan aztán rövidesen a kihallgatásuk után másfelé vitték az odakerülteket. Itt csak a puszta padlóra ülhettünk és fekhettünk. Két nap után a kolostorból küldtek részemre egy pokrócot. Otthon egészen ügyesen egy kispárnát is belecsombolítottak.

Néhány napig felém se néztek, hadd puhuljak ott a magam csendjében, látva a társaim rettegését is.

Gondviselésszerű volt, hogy letartóztatásom előtt néhány nappal ezt olvastam: okos ember soha sincs egyedül, mindig vele vannak a gondolatai. Ez ott így is volt! A Szentlélek különös adományaként már gyermekkoromtól kezdve még a szóbeli imáim is inkább szemlélődések voltak. Különösen a rózsafüzér esetében: a titkokat nemcsak elmondtam, hanem láttam is őket. Rózsafüzér hiányában az ujjaimon számolgattam az Üdvözlégyeket.

Végül sikerült rózsafüzért is csinálnom magamnak. A motozáskor nem vették észre, hogy a gallérom alatt, ott lapult egy biztosítótű. Az alsónadrágomból kihúztam a madzagot, helyette a biztosítótűvel erősítettem azt magamra. A madzagra aztán egymás után bogokat kötöttem. Három tizedet sikerült rábogoznom. Meg is áldottam, hogy elnyerjem a búcsúkat. Az ima után aztán a kicsi párnámba rejtettem el.

Néhány nap múlva kihallgattak. Csökönyösségemre való tekintettel külön cellába zártak a pincében. Harminckét cella volt ott, az örök sötétségben. A cellákat minden este nagy zörgetések közepette még külön is lelakatolták.

Vagy két hét múlva, a rendes idején kívül nagy hanggal minden cellát kinyitottak. Egy tiszt elkiáltotta magát: Perchezitie! Vagyis házkutatás és motozás.

Sorra vettek minket. Ez is tulajdonképpen megfélemlítés volt, hiszen a letartóztatásunkkor mindenünket elvették. Amikor rám került a sor, a tiszt a kispárnámat is gyúrni kezdte. Meg is érezte, hogy valami apróság van benne, és kivette belőle a rózsafüzéremet. Rám kiáltott:

- Hát ez mi?

- Rózsafüzér - feleltem.

- És mit csinálsz vele?

- Imádkozom rajta.

- Micsoda? Na, ezen nem fogsz többé imádkozni! Hogy tudtad ezt megcsinálni? És egyáltalán, hogy mersz itt imádkozni?

- Mert pap vagyok!

- Micsoda? Jegyezd meg jól, aki ide bekerül, legyen az pap, ügyvéd, orvos vagy akár utcaseprő, itt mindez nem számít. Itt csak börtöntöltelék vagy! Érted? Itt csak hitvány börtöntöltelék vagy! Hogy hívnak? Jegyzőkönyvbe veszlek, hogy kikezeljenek téged az imádkozás bolondériájából! Hol kaptad ezt a kötőt, hogy így összebogoztad?

- A gatyámból húztam ki.

- Hogy nem vették el ezt is tőled, amikor ide betettek? Fogd ezt a vacakot, és dobd a szemétbe! - és odaadta az egyik kísérő altisztjének.

Így került szemétbe a börtöni rózsafüzérem. Három hónapig tartottak ott a pincében, amikor aztán éppen a neve napján, csodálatos módon szabadított ki onnan a sátántipró Szent Mihály arkangyal.

Hiányzik is nagyon a világ sokféle rózsafüzérének múzeumából a gatyamadzag rózsafüzér!

P. Daczó Árpád Lukács OFM

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu