Illés Sándor

Vacsora a siralomházban

Nemrégiben két tévedés híre is izgalomba hozta az amúgy is érzékeny közvéleményt. Mindkettő kórházi történet. Az elsőnél elcseréltek két beteget, valahol végzetes tévedés történt. A másik eset a halottasházban zajlott, ahol is az elhunytakat cserélték fel. Képzeljük el a döbbenetes pillanatot, amikor a közvetlen hozzátartozó fellebbenti a halotti leplet, hogy utolsó pillantást vessen az édesanyjára, de a ravatalon egy bajszos, ismeretlen halott fekszik. A hozzátartozó holttestét már elégették, s nem is találták. A mai világ tele van ilyen elképesztő tévedésekkel. Akadnak közöttük írók tollára kívánkozó drámai tévedések is.

Egy ilyen jutott eszembe a fenti híradásokkal kapcsolatban. Elhunyt Jóska barátom mesélte el, aki szemtanúja volt az esetnek.

Jóskával együtt katonáskodtunk a keleti fronton, és a háború befejezése után együtt szöktünk gyalogosan hazafelé, nehogy a szovjet katonák kezébe kerüljünk. Én a Délvidékre mentem, szűkebb hazámba, a szüleimhez, akkor még nem tudva a Tito-partizánok vérengzéseiről. Aztán sikerült átszöknöm az anyaországba, igazi hazámba, Jóska azonban fennakadt a kommunisták szőtte hálón, és az Andrássy út 60.-ba vitték. Börtönökben sínylődött évekig, azzal vádolva, hogy újságíróskodott a régi rendszerben. Sőt, mi több, könyveket, regényeket írt a parasztságról, a paraszti élet szépségeiről. Mert ilyent már nem méltányolt a kommunizmus.

Jóska mesélte el nekem szabadulása után azt a szörnyű éjszakát, ami előtte játszódott le a ránk szakadt új világ hajnalán. A szemtanú hitelességével ecsetelte a történetet. Vacsoraosztás előtt két ÁVÓ-s tiszt érkezett, Kovács Pál nevét kiáltozva. A fegyőr elő is cibálta a keresettet, aki előtt elhadarták a halálos ítéletet, majd betuszkolták egy üres cellába. "Ez a siralomház! Érti? Holnap reggel felakasztják!"

Kovács Pál tiltakozott, kézzel-lábbal hadonászva, üvöltő, kétségbeesett hangon bizonygatta, hogy tévedés történt, őt soha nem ítélték halálra. Két évet szabtak ki rá, mert ócsárolta a kommunistákat. Még hogy halál! Micsoda komédia ez? Másik Kovács Pálról lehet szó.

A siralomházba kirendelt fegyőr csitítgatta, nyugodjék bele az ítéletbe, az ÁVÓ-nál nincs helye a fellebbezésnek. Inkább azt mondja meg, hogy mi a kedvenc étele, mert a halálraítéltek utolsó kívánságát teljesítik.

"Mondja meg, hapsikám, mit rendeljek magának vacsorára, és majd intézkedem. A haláltól meg ne féljen, az nem fáj. Pillanat az egész..."

"Tudod mit? Nem kell a vacsora. Edd meg, ha akarod. Hívjatok ügyvédet, azonnal. Van nekem ügyvédem..."

"Ne fáradozzék ilyesmivel, én nem hozhatok ügyvédet, és hiába is hoznék... De vacsorát szívesen rendelek, hogy jót egyen utoljára. No, mi a kedvenc étele? Egy palack bor is jár hozzá, hogy szebb színben lássa maga körül a világot!"

Kovács leült a siralomház priccsére, és jajveszékelni kezdett. A feleségét és két kiskorú gyermekét emlegette. A fegyőr egy ideig téblábolt mellette, majd elment, és megrendelte a siralomházi vacsorát. Kacsasültet krumpligarnirunggal és párolt piros káposztával. És egy hétdecis debrői bort. Hozták is nemsokára, és lerakták a halálraítélt cellájának kis asztalkájára. De az félretolta, nem nyúlt hozzá. Elment az étvágya.

A fegyőr mellé ült, s átkarolta, mintha vigasztalná. Lehet, hogy azt mondta neki: ilyesmi csak egyszer esik meg az emberrel. Aztán közelebb húzta a tálcát a vacsorával. Krákogott.

"Nézze, milyen jól néz ki ez a sült kacsacomb. Eszem belőle egy csipetnyit!" - mondta és máris nyúlt a comb felé, aztán jóízűen enni kezdett. "Mindig is kedvencem volt a kacsasült. Erre aztán csúszik a bor!"

Hajnalban volt a váltás a fegyőröknél. Aki a siralomházban őrködőt leváltotta, Kovácsot látva felkiáltott: "De régen találkoztunk!" Ő volt ugyanis, aki elkísérte a törvényszékre. Tudta, hogy csak két évre ítélték. Nagy kavarodás támadt, de aztán minden lecsendesedett, előkerült az igazi halálraítélt. Azt is Kovács Pálnak hívták. Nem kiabált. Mielőtt elvitték reggel a vesztőhelyre, a palackban maradt bort felkortyolta, majd keresztet vetett és indult.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu