Becsaphatjuk-e a gyerekeket?

Szempontok a hitoktatáshoz

A gyerekeknek is joguk van az igazságra, legalábbis olyan mértékben, amennyit abból képesek megérteni. A hit igazságait sem helyettesítheti valamiféle mesevilág. Gyerekeinknek nem taníthatunk a hit igazságairól mindent a maga mélységében, de amenynyit mondunk nekik, az mindig igaz legyen.

Ha nem vesszük tekintetbe korukat, felfogóképességüket, akkor "elbeszélünk a fejük felett". Ha pedig összekeverjük a hit igazságait és a mesék világát, akkor kiteszszük őket annak a veszélynek, hogy a mesékkel együtt "növik ki" a hit világát is.

Lássunk egy példát: a bibliai teremtéstörténetet. Szép és költői történet, hiszen egyszerű képekben, az ősi népies elképzelés szerint adja elő hat, illetve hét napra osztva a világ teremtését. Nagy a csábítás, hogy ezt az ősi pedagógiai "tanmesét" már a kisebbeknek is előadjuk, akik ezt szívesen hallgatják. Mégsem járunk el helyesen, ha ezt a kisebb gyerekeknek tanítjuk.

Miért? Nem igaz a bibliai teremtéstörténet? De még milyen igaz! Hiszen a történet olyan hitigazságokat tanít, hogy Isten teremtette a világot, benne az embert, az emberi nem egységes, stb. De a Biblia nem természettudományos tankönyv, nem az a célja, hogy tudományos leírást adjon a világ teremtéséről. (Ezt évezredekkel ezelőtt nem is értették volna, de talán még ma sem egészen, mert mi is csak a tudomány mai állása szerint ismerhetjük meg ezt a folyamatot. De ennek ismerete nem is szükséges a hit szempontjából.)

Mi következik ebből? "Selejtezzük ki" hitoktatásunkból a bibliai teremtéstörténetet? Ezt az ősi, megszentelt pedagógiai értékű történetet? Isten őrizzen ettől! De mindenképpen meg kell találnunk a helyes idejét, amikor a gyerekek már képesek megfelelően értelmezni azt. Amikor magyar irodalmi tanulmányaikból már megismerik a különböző irodalmi műfajokat, és meg tudják különböztetni a tanító elbeszélést a történeti leírástól. Akkor már nem kell tartanunk attól, hogy a hit világa összekeveredik bennük a mesék világával.

*

Albert Biesinger tübingeni valláspedagógus idézi ezt a kicsikhez intézett kérdést: "Hol lakik az Isten?" A többség szinte rávágta: "A mennyországban." Majd csend következett. A gyerekek egymásra néztek. "A szívemben" - szólalt meg egyikük. "Isten a kereszten függ" - szólt egy vélekedés. "Ha kibékülök a nővéremmel, ott van Isten." Aztán az is elhangzott egy eritreai kislány szájából, hogy "Isten ott van az afrikai szegények között, hogy ne essenek kétségbe". - Melyik volt a helyes válasz? Mindegyik?

*

A gyermeklélektan szakemberei azt is állítják, amit nevelők gyakran tapasztalnak: a gyerekek a felnőtteknél sokkal előbb és talán jobban elfogadják, hogy a világban több valóság van, mint amennyit kimerítően meg tudunk ismerni értelmünkkel. Ezek például azok a hitigazságok, amelyeket misztériumoknak nevezünk. A gyerekek számára ezek a valóságok nem feltétlenül idegenek, az ezeket hordozó szavak ismeretlenek...

Az eucharisztia szentségében nem valami megszentelt kenyeret (és bort) veszünk magunkhoz, amely Jézust jelképezi számunkra, hanem a misztikus módon (tehát értelmünket meghaladó módon) valóságos Jézust. Ez a misztikus jelenlét nemcsak Jézus személyes jelenlétét jelenti, hanem azt is, hogy aki magához veszi (áldozik) élete folyamán, az egyre inkább beépül Krisztus misztikus testébe, az egyházba. Az elsőáldozás nem lehet egyszeri esemény, hanem ennek a "beépülésnek" a kezdete.

Ne féljünk a misztérium, misztikus szavaktól. Viszonylag egyszerűen megragadható gazdag jelentésük. Értelmünk számára ugyan titok, de nem csak az. A misztérium olyan, értelmünket meghaladó igazság, amellyel mégis élünk, és szegényebbek volnánk, ha nem így tennénk. Egy igazán értékes zenemű például számomra titok ugyan - mert nem vagyok képes zeneileg elemezni, mert nem tudom a hangok fizikai rezgésszámait, mert nem ismerem a mű zenetörténeti jelentőségét -, ennek ellenére tetszik, épülök belőle, újra és újra hallgatom, engedem, hogy hasson rám, hogy alakítson. Szegényebb volnék nélküle. Hitünk misztériumaival is így vagyunk, például az eucharisztiával. Nem a fejemet kell törnöm a "megfejtésén" - ez csak annyiban szükséges, hogy belássam: hihető, nem fából vaskarika -, hanem élnem kell vele, belőle.

A görög eredetű eucharisztia kifejezés sem emészthetetlen - legalábbis a tízévesnél idősebbek számára. Míg az oltáriszentség csak arra utal, hogy a középkor vége óta mindig az oltárszekrényekben őrzik - az eucharisztia szó sokkal gazdagabb. Az "eucharisztein" görög ige azt jelenti: hálát adni, valami jó, értékes ajándékért hálásnak lenni. Az egyház a szentmisében - Jézus Krisztussal egyesülten - hálát ad Istennek azért, hogy vele élhetünk most és örökké. Ebből ered az eucharisztia szentsége. Hálát adni - milyen gazdag mondanivalót rejt ez! Csak egyet említek: nem hálát mondani, hanem adni. Tehát cselekedetről van szó.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu