A halál esztétikájáról

Ezekben a napokban, amikor keresztény hitünk forrását és csúcsát, a megfeszített Jézus Krisztus halál feletti diadalát, a feltámadás misztériumát ünnepeljük, érdeklődésünk könnyebben és természetesebben fordul a bennünket is elkerülhetetlenül utolérő halál felé. A felé a megfoghatatlan, de ember számára megmásíthatatlan törvény felé, amely Krisztus keresztáldozata óta immáron nem a végérvényes megsemmisülést, hanem az öröklétbe jutást jelenti, a Teremtő Isten akaratából.

Megfejthetetlen titok a halál. A világ rohamos fejlődését megelőző, természetközeli korokban és kultúrákban az elmúlás, a vég az élet szerves tartozékának számított. Értelmezték, várták és "megélték" azt. A mai kor embere számára tabu lett a földi élet végére pontot tévő halál, nem szívesen beszél róla. Szemérmes hallgatása mögött tudatos elhatárolódás és tudattalan félelem, szorongás áll. Nem foglalkozik vele, mint a régiek, inkább elhessegeti még a gondolatát is annak, hogy egyszer majd őt is visszavonhatatlanul elragadja a halál.

Milyen messze vagyunk Assisi Szent Ferenc lelkületétől, aki Naphimnuszában így fohászkodik:

Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,

aki elől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak.

És boldogok, akik magukat megadták

te szent akaratodnak,

második halál nem fog fájni azoknak.

"Isten szegénykéje" testvéreként szólítja a halált, mint ahogy testvérünk Isten minden alkotása: urunk-bátyánk, a nap; hold nénénk és minden csillaga az égnek; szél öcsénk, levegő, felhő, jó és rút idő; víz húgunk, tűz bátyánk, földanya nénénk; és minden ember. Szent Ferenc számára a halál Isten ugyanolyan kedves és hasznos teremtménye, mint egy egyszerű kismadár, vagy a szélben hajladozó kalász. Hol vagyunk mi ettől a halálképtől...? Szent Ferenc minden bizonnyal meglátta szemlélődéseiben a halál esztétikáját. De vajon mi értelmeztük-e már Jézus utolsó tanítását: saját haláltusáját?

Íme, a Golgota, a "feszítsd meg" valósága: Krisztus felszögezve a hatalmas keresztfára. Keze-lába átlyukasztva, meggyötört teste a porba kívánkozik, de a kíméletlen szögek végérvényesen odaparancsolják. Vér, veríték, égető szomjúság. Körben az átkozódó, eszelős tömeg. A kereszt tövében reményvesztett zokogás, lélekmarcangoló, elfúló imádság. A keresztről fel-felszakadó sóhajok, az egyre közelibb Égre, és a szánni való Földre vetett utolsó pillantások. Gyötrő kín, sötétség, félelem, csalódás - és végtelen magány. Ez jutott Krisztusnak azon az utolsó órán. Beteljesedett. De ezzel még nincs vége. Itt nincs még katarzis, ez csak a pusztulás! A szépség az üres sírnál talál ránk: Resurrexit! Krisztus feltámadt! - Csakis húsvét fényében nyer értelmet a halál...

Dosztojevszkijről jegyezték fel, hogy egy ízben órákon át megkövülten állt egy kiállítás keresztfája előtt. A feszületen nem a szenvedő Krisztust, de nem is a megdicsőült Megváltót ábrázolták: egy bomlásnak indult emberi testtel üzent alkotója a világnak. Az író ekkor döbbent rá a megváltás csodájára... És mi hiszünk a húsvétban? Hiszünk abban, hogy az "elvégeztetett" nem a vég, hanem a kezdet? Soha nem késő Jézust utánozva kimondanunk: "Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!"

Drámai gondolat felkészületlenül elhagyni a földi világot. Nem kevésbé tűnik megrendítőnek az a bizonyos "krisztusi utolsó óra". Mi még előtte állunk, de eljön az idő, amikor felszögeztetünk saját keresztfánkra. Szerencsére ma már egyre több a jó szándékú ember, aki Jézus tanításának nyomán, vagy egyszerűen csak a szíve mélyéből fakadó emberségből megkönnyíti a haldoklók földi nyomorúságának utolsó szakaszát. Kiváló szervezettségben, magas szakmai tudással és mély erkölcsiséggel gyakorolják ők az irgalmasság testi cselekedeteinek ezen íratlan szabályát. Fájdalomcsillapítással, odafigyeléssel, türelemmel, őszinteséggel, humorral, imával és persze szeretettel támogatják a haldoklót - elsősorban a daganatos beteget - életének utolsó fázisában, akárcsak a gyászoló hozzátartozót a reászakadó, elhordozhatatlannak tűnő fájdalomban. Aki segítséget kér a szép halálhoz, keresse a Hospice Alapítvány gondozóit, szerte az országban.

Gábor Adrienn Angéla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu