Tiszta lap

Furcsa lesz így húsvétra készülődve egy karácsonyi történettel előállni, de talán mégsem érdektelen. Annak a történésnek a gyümölcse ugyanis mostanra érett be. Minthogy hitünk is e két pillér között ível: Szűztől született az Istenfiú, aki nagypéntek keresztjével magára vette és eltörölte Ádám vétkét, s feltámadásában megadta a lehetőséget, hogy mindannyian az üdvösséget válasszuk. A két ünnep tehát nemcsak öszszefügg, hanem feltételezi is egymást: húsvét csak karácsony nyomán létezhet, karácsony pedig értelmetlen húsvét nélkül.

Történt tehát még karácsony előtt, hogy az egyik üzletközpontban kerülgettem az embereket, de még inkább a minden sarkon és minden folyosón elém álló szórólap-osztogatókat. Meg szoktam szánni őket, és általában elveszek tőlük négy-öt lapot, melyeket a következő kukában el is süllyesztek, de aznap már annyi effélét kaptam, hogy még a karitatív gyűjtögetéstől is elment a kedvem.

Egy illatszerbolt előtt azonban nem a szokásos reklámosztó állt, hanem a bolt két csinos eladója. Fehér blúz, sötét szoknya, kedves mosoly, s mire visszamosolyogva elmentem mellettük, azon vettem észre magam, hogy markomban szorongatok valamiféle papírt. Már formára sem a szokásos reklám volt. Keskeny papírcsík lapult ugyanis a tenyeremben. Árleszállítás? Soha nem látott akció? Nyereményjáték? Beváltható kupon? Egyik sem. Hanem: semmi. Úgy, ahogy mondom: semmi. Üres, girbegurbán szétszabdalt papírcsík. Megálltam. Tréfára gyanakodtam. Kandi kamerára. Esetleg később előbukkanó betűkre. Semmi, semmi, semmi. Se villámjogosítvány, se jógakurzus, se fogyókúrás recept.

Először megtorpantam: vajon mit kezdjek ezzel? Aztán ahogy tovább ballagva forgattam kezemben a fecnit, elmosolyodtam. Mert látszólag üres papírt kaptam. Valójában azonban lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy ne a mások által elengedhetetlennek tartott sorokat olvassam, hanem azzal töltsem meg, amivel csak akarom - legalább gondolatban. Mintha csak az ünnep előtti lelkigyakorlatnak szánták volna - pedig biztosan nem ez volt a céljuk vele.

Jézus Krisztus sem tesz mást: a bennünket körülvevő és bennünk nyüzsgő kavalkádban mosolyogva hozzánk lép, és tiszta lapot ad a kezünkbe. Fehér papírt, amelyről valaki - Valaki - letörölte a régi írásoknak még a nyomát is. Igen, a Megváltó sem tesz mást: megadja az újrakezdés lehetőségét. Csodálkozunk rajta? Hitetlenkedünk? Attól még igaz: azóta a kétezer évvel ezelőtti péntek óta már nem az örökletes bajok határozzák meg az életünket. Azóta már csak rajtunk múlik, hogy mit teszünk: írunk-e egyáltalán a papírra. S ha írunk, mit írunk.

Szorosan markoltam a kis cédulát, el ne veszítsem a bevásárlók forgatagában. Azóta is itt van nálam: a karácsonyi ajándék így, húsvéthoz közeledve nyer igazi értelmet. Néha előveszem, gyűrögetem.

Megköszönöm.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu