Uj Ember

2005.03.27
LXI. évf. 13-14. (2954-2955.)

Feltámadott!
Alleluja!

Főoldal
Címlap
Hittel valljuk feltámadásodat...
A hét első napján, amikor még sötét volt
(részlet)
Áldott húsvétot kívánunk
Ünnep
Az élet evangéliuma
Tízéves az Evangelium Vitae enciklika
"Emlékezet és identitás"
A rossznak szabott határ Európa történelmében
Buzdítás a papi élet elmélyítésére
A Szentatya nagycsütörtöki levele az eucharisztiáról
Fórum
Kilátás a káoszból
Beszélgetés Frenyó Zoltán filozófussal
Fórum
Becsaphatjuk-e a gyerekeket?
Szempontok a hitoktatáshoz
Feltámadás Moldvában?
Kéretlen védelmezői támadtak a csángó nyelvnek...
Menedékünk és menekvésünk...
Az irgalmasság vasárnapjára
Párbeszéd
Különóra Pokorni Zoltánnal
Fórum
Az élet értelmébe vetett hit prófétája volt
Száz éve született Viktor E. Frankl
Személyes úton az egy Istenig
Ember és szakralitás
Fórum
A húsvét vonalban, színben
A teremtésmítoszoktól a feltámadásig
A húsvéti tojás története
Fórum
KÖNYVESPOLC
Korai egyiptomi szerzetesek
Az Olvasó írja
Listák
Fórum
Sík Sándorral a keresztúton
A hírügynök elismerése
Sarusi Mihály Táncsics-díjas
Requiem a meg nem született gyermekért
FILM
Rózsafüzér - gatyamadzagból
Fórum
Időszerű példakép
Új életre támadva - a halál torkából
Nővérek emlékei 1945-ből
Fórum
A tudós főpap - Serédi Jusztinián
XXIII. János barátja volt...
Hatvan éve utasították ki Angelo Rotta pápai nunciust
Mikes püspök emlékezete
Fórum
"Hála Istennek, akkor nem volt hiábavaló"
Hatvan esztendeje szenvedett mártíromságot Apor Vilmos püspök
Fórum
Új nevet kaptam
Isten irgalmát hirdetni
A lélek a fontos...
Fórum
A halál esztétikájáról
A belső szabadságban meghozott döntés
Gondolatok a Szociális Testvérek Társasága hivatástisztázó kurzusáról
Mozaik
Marton László szobrai Rómában
Ünnepi kiállítások Tihanyban
Húsvétkor nyíló krókusz
Amor Sanctus
Szárcsahang a magasból
Fórum
A kárhozat mint lehetőség
Beszélgetés Puskás Attila dogmatikaprofesszorral
Lelkiség
Látott és hitt...
Szentírás-magyarázat
Kik tartoznak a Feltámadott közösségéhez?
Homíliavázlat
Történelem és misztérium egy nagyon hosszú éjszakán
LITURGIA
Csodák (4.)
Az Eucharisztia Éve
A hét liturgiája
Az Imaapostolság szándékai április hónapra
Lelkiség
Küldetését ruházza rájuk...
Szentírás-magyarázat
"Én vagyok a feltámadás és az élet"
Homíliavázlat
A reggeli dicséret
LITURGIA
Az áprilisi Életigéből
Könyvbemutató
A hét liturgiája
Élő egyház
Az isteni kegyelem és az emberi törekvés egységében
Az első Schönstatt-leányszentély Magyarországon
Tisztázhatók a nézetkülönbségek?
Ülésezett a vatikáni-magyar vegyes bizottság
A betegek szolgálatában
Befejeződött a lelkigondozói képzés a Váci Egyházmegyében
Virágvasárnap - 1984- 2005
Újra együtt énekelt a debreceni Szent Anna-templom ifjúsági csoportja
A Szűzanya könnyező kegyképének ünnepe Győrött
Fórum
Hívom a családokat!
2005 áprilisában
Szövetségben az idővel
Hetvenedik házassági évforduló
"Szeretnék még élni..."
Az utolsó dialógus
Fórum
Az Élet művészete
Műterem-látogatás Pálffy Katalin szobrásznál
A régi és az új máriabesnyői kegyhely
Kultúra
Aki mélyről jött, s az égre néz!
Szöllősi Zoltán hatvanéves
Van remény
Tíz mondat az őszinteségről
Massenet Máriái
Elfeledett és újra felfedezett oratóriumok
Vacsora a siralomházban
Kultúra
Egy fesztivál kisjubileuma
A szép éneklés nyara Miskolcon
Végül
Az Isten-kereső József Attila (5.)
"DOLGAIM ELŐL REJTEGETLEK"
PALETTA
Ifjúság
Otthon épült leányanyák számára
Van más megoldás!
A béke követei a reményvesztett világban
"Nagypapa, aki a fiatalokat vezeti"
Szólj hozzá!
Tiszta lap
Kézmozdulatok
Hangulatjelentések
Egyszerű szavak
CD-ajánló
Programajánló
Fórum
Magyar falu épül Srí Lankán
A názáreti család mintájára
Ünnep
"Áldott ez az éjszaka,
Szegecsekkel átütött kezek
Jézus korából származik a torinói lepel
Veronikák
Az ünnepi asztal szentelt ételei
Az utolsó vacsora kelyhe Valenciában
"Vízöntő hétfőre buzognak a források"

 

Magyar falu épül Srí Lankán

Magyar falu építéséről tárgyalt március 17-én délelőtt Srí Lankán Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára a szigetország déli tartományainak vezetőivel. A megbeszélés fő témája az volt, hogy mielőbb megvalósuljon a részben hazai költségvetési forrásokból támogatott magyar falu, amelynek létrehozásában több magyar segélyszervezet is részt vesz.


Srí Lankán a szökőár után a kormány úgy döntött, hogy a déli óceánpartoknál - biztonsági okok miatt - senki sem építkezhet a parttól százméteres körzetben. A természeti csapás után egymillió ember maradt hajlék nélkül, és közülük sokan, az új jogszabály miatt, nem is építhetik fel régi házaik helyére az újakat. Ennek a problémának az orvoslásában nyújthat megoldást, hogy Galle térségében, négy kilométerrel a parttól egy olyan falut alakítanak ki, amelyben házukat elvesztett halászemberek élhetnének. Csónakjaikat és az ahhoz szükséges felszereléseket a parton őrzött helyen tarthatnák. A falu és az óceán között a közlekedést pedig helyi buszjáratokkal oldanák meg.


A parthoz legközelebb élő családok többsége mindenét elvesztette. Családtagjaikat, otthonukat és megélhetésüket. Sőt, sokan panaszkodnak, hogy a Srí Lanka-i kormány heti élelmiszercsomagja sem elég a megélhetéshez. A halászok elvesztették csónakjaikat, az apró, megélhetést biztosító "kókuszbüféket" pedig elsodorta a víz. Sokan még most is a romokon élnek, vagy gyűjtögetik régi házuk apró darabjait. Az eddig a tengerből élő emberek, mint például a halászok, rettegnek a víztömegtől és családjaikkal együtt minden éjjel a parttól kilométerekre, a domboldalon keresnek menedéket, hogy nyugodtan aludjanak.

A magyar kormány a szökőár sújtotta térségnek tizenhat millió euró segélyezési hitelt nyújt. Bársony András úgy vélekedett, hogy ennek a pénznek egy részéből megvalósulhat Galle mellett a magyar falu, amely a jövőben ezt a nevet is viselné. A kétmillió dollárosra tervezett rekonstrukciós munkák költségének egy részét, egymillió-kétszázezer dollárt a Srí Lanka-i kormány vállalta, nyolcszázezer dollárt pedig segélyszervezetek. A rendkívül kedvező hitel Bársony András szerint lehetőséget ad arra, hogy magyar szakemberek vezetésével, Srí Lanka-i munkaerővel valósuljon meg a falu.

A Magyar Vöröskereszt tizennyolcmillió forintot kapott az árvaház megépítésére, és ezt a tervek szerint szeptemberig be is fejezik. A Magyar Katolikus Karitász az állami forrásokból összesen tizenkétmillió forintot kapott, amelyet két fázisban költ el. Elsősorban a segélyszállítmányok célba juttatása, valamint a pszichoszociális segítségnyújtás volt a cél. Második lépésben az épületek rekonstrukciója következik. A Magyar Katolikus Karitász a lakóházak felépítésében, az orvosi rendelő és az iskola létrehozásában tervezi részvételét. Amint a tervek és a költségvetés elkészül, a helyi testvérszervezettel, a Caritas Srí Lankával közösen vesznek részt a projektben. A földterületet a Srí Lanka-i kormány bocsátotta a magyarok rendelkezésére, és a tervek szerint mielőbb elkezdik az ötszáz család befogadására alkalmas település kiépítését.

A térségben dolgozó szervezetek céljaik megvalósításánál az eddig példátlan mennyiségű magyar és nemzetközi adományokat is hasznosítják. Az elmúlt hónapokban sokat lehetett hallani a szigetországba érkező segélyekről. Az egyik legjobban elpusztult város, Galle térségében azonban úgy tűnik, kevés a segítség. A Magyar Katolikus Karitász ezért már a második segélycsoportot indította arra a környékre, hogy orvosi ellátást és lelki segélyt nyújtson a túlélőknek. E mostani csoportban belgyógyász, pszichiáter és pszichológus is dolgozik.

Az egy hónapos program során a csapat két részre oszlik. Egy orvoscsoport a szálláshelyen rendel napi nyolc órában. A rendkívül szegény falusiak százával jönnek a rendelésre. A csapat másik fele a tengerparton, egy eddig segítség nélkül maradt faluban dolgozik. A hétszázötven fős települést csaknem teljesen letarolta a szökőár. A házaknak csak az alapjai maradtak meg. A pszichiáter és a pszichológus szakember számára nagy kihívás, hogy az emberek többségének nincs semmilyen jövőképe.

A Singha Deewara Grama Koggala nevű faluban a csapat egy buddhista templom mellett óvodát és mozgó orvosi rendelőt biztosít, valamint pszichiáter és pszichológus járja a házakat. A halászfalu a szökőár pusztítása óta rendkívül megosztott, úgy tűnik, hogy a település egyes, tehetősebb lakói rettegésben tartják a szegényebbeket. A magyar orvoscsapat tolmácsai már napok óta nem hajlandóak a településen tovább dolgozni, mert féltik a családjukat. A Karitász dolgozóit veréssel fenyegették, ha nem hagynak fel munkájukkal, de közös elhatározással úgy döntött a csapat, hogy nem távozik.

Az óvodában naponta ötven-hatvan gyerek játszik, ők a templom közelsége és a szerzetesek támogatása miatt biztonságban vannak. Az otthontalanná vált és a romokon kószáló gyerekeket igazi játékos programokkal várják a kókuszfák alá telepített óvodában. Ez jó lehetőség a pszichológusnak és a pszichiáternek, hogy olyan bensőséges kapcsolatot teremtsen a szülőkkel, amely elengedhetetlen a terápiához és a lelki gyógyuláshoz.

A mozgó orvosi csoportnál és a házról házra járkáló lelkisegély-csapatnál a fenyegetések miatt biztonsági intézkedéseket vezettek be. A pszichiáterek és pszichológusok ezentúl egyenruha nélkül és csak délelőtt dolgozhatnak a faluban. A délutánt a part más településein töltik, hiszen ott is óriási az igény a segítségre.

Az elmúlt hét tapasztalataiból egyértelműen kiderült, hogy szükség van a beszélgetős terápiákra. A romok mellett, sátrakban élő emberek két és fél hónappal a szökőár után rettegnek az óceántól. Az információnyújtás is rendkívül fontos feladat. Srí Lankán a legtöbben azt sem tudják, hogy mi történt velük tavaly december 26-án délelőtt. Az emberek nagy része nem tudja mit jelent a szökőár, és hogyan alakul ki egy ekkora pusztító hullám. A diplomás ápolóval kiegészített pszichocsoport munkája tehát egyértelműen fontos, a falusiak pedig nem elutasítóak, szívesen beszélnek szorongásaikról.

(k. a.)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu