Az Élet művészete

Műterem-látogatás Pálffy Katalin szobrásznál

A halálkoreografált XX. század után nem marad el a folytatás: az élet ellen feszülők ma sem nyugszanak. A kihívás: a békességteremtés a társadalomban, a kultúrában, annak elfogadásában, amit Ady így jelzett: az élet él és élni akar.

Stáció

Húsvéti "vándorutakon" nyíló barkák, futó patakok társaságában a természetre figyel a halandó, és a szépségben - megújulásban keresi a választ az elmúlás ellen. Még a korábbi (messzi) századok jeleit fogja lélek-műszerén, az esztétikum számtalan kérdésére kap feleletet. Ezek a kérdések is nagyon régiek, mégis mintha tegnap fogalmazta volna a Teremtő - éppen a teremtés által. Például Szent Bonaventura, a ferences szavaival: "A fény az a közös természet, amely megtalálható minden égi és földi testben..." Hogy miféle fény ez? A régiek így mondták: minden mozgás eredete, a föld zsigeréig hatol, életcsírákat hoz létre. Aquinói Szent Tamás azt vallja, hogy a fény cselekvő minőséggé változik. Boneventura akkor írja a legszebb sorokat a szépségről, amikor az égi dicsőséget próbálja ábrázolni. De nem erről énekel-e a racionalista bölcselő Petrus Abelardus felejthetetlen himnuszában: "Ó, milyek s mekkorák azok a szombatok, / mikkel az ég örök udvara zeng, s ragyog..."

Pelikán

A csepeli műterem - ahol Pálffy Katalin szobrászművész alkot - a szépség háza. Szentély. Életfelfogása, ars poeticája ennek az embernek az elkötelezettség jegyében éppen az emlegetett fény-természet, amely a XXI. század nyelvén a "teremtő konzervativizmus" elfogadása. Manapság sok a feltűnési törekvés, a megdöbbentésé, nem félnek félredobni törvényt, amely bármely módon figyelmeztetni akar a harmónia fontosságára. Rónay György írta egyszer: "Azért van minden: fájdalom, küzdelem, ének, / hogy lelkem hasonló legyen egy pillanatra / végtelen hegyek napfényes ormaihoz, / melyekhez lompos föllegek föl nem érnek..."

Őssejt

Pálffy Katalin bólint, elmondja, hogy legjobb kizárni világunkból azt, ami lehúzó, mindent összekuszáló rafináltság. A transzcendencia-érzék hiányára utal, jóllehet a világ nem az elkeseredés /elkeserítés színhelye kellene hogy legyen, hanem a világosságé. A feltámadás szépségéről szól, amikor a megújult test tündökölni fog, s idézi Szent Pált: "Most még csak tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre."

Valójában a középkori művész is ennek tudatában hitte, hogy bármely dolog lehetetlenné válnék, ha a lényege nem érintené a miénken túli világot. Egyszerű dolgok jelentésében is felcsillan a nyugalom, a biztonság, s eltölt azzal a tudattal, hogy életünk része a világ rejtett értelmének.

- Ezt keresem, próbálom valamennyi természet-ihlette munkámban legalább éreztetni. Ami lényeges, a láttatás: mi van a dolgok mélyén? Borsos Miklós csodaszép köveiről kezdünk el beszélgetni, melyek a formán túl az alkotó mozdulatot hozzák közel. Allegorikus "formák" ezek - szimbolikusak, melyek a jelenséget eszmévé, az eszmét szoborrá változtatják. Talán mint Rodin. Vagy hazai tájakról Glatz Oszkár tanítványa: Tscheligi Lajos képművészete. Az Alpokból küldte el utolsó ajándékát: Nap és fehér hegyvilág centrumában két alak áll. A kép címe: Találkozás a fényben...

- Mindig erről szól az alkotás - jegyzi meg a szobrásznő, erről kell, hogy valljon: az Élet művészetéről, amely nem az ügyeskedők, "menő" politikusok fóruma. Nem úgy élek a napi gondok közt, hogy elfelejtsem hivatásomat. Egy szobrász talán nem evangelizálhat? Manapság egyre jobban, ha a keresztény humanizmust többre tartja a már unalomig hangoztatott humanizmusnál...

Pálffy művészetében - mivel az élet üzen - a szenvedés, a megpróbáltatás is ember-méltóságú - Krisztus példája szerint. Aligha lehet művészi tárgyköreit külön kezelni: az Őssejt bronzát nézzük, s az anyag helyett a szellem mindent lekerekítő titka jut eszünkbe: a megszületés nem a halálért van - bár hordozza -, hanem a halál által is a beteljesedésért; Isten ölében a legtisztább Szerelem várja az "életpártolókat". Az Ősanya rovátkolt tufa-matériája az elrejtett és kibontott őskinyilatkoztatás szimbóluma -, létdicséret Szent Ferenc hangján: "Áldjon, Uram Földanya nénénk." Krisztus halála a kereszten "fölfelé emelő óra", nem az elmúlás történelmi apokalipszisének ideje. Ennyi optimizmust, a keresztény szenvedés lényegét tanúsító hitet a mostani képzőművészetben aligha találni.

Stációk, golgotai jelenetek mellett madár-motívumok közt az örök Pelikán - e középkori Krisztus-szimbólum - "időszerűsíti" a mindig köztünk győzedelmes Életet, annak Kenyerét: az eucharisztia korunk tápláléka; a fészkén megülő madár ma is föltépi keblét, hogy vérrel táplálja fiait. A keresztről levett Testről a költő, Kalász Márton ezt írja: "... ragyogni kezd; ajánlja szemünknek a húsvéti Napot."

Természet és természetfölötti csöndes találkozása valamennyi Pálffy Katalin-szobor, dombormű, nem a profán, hanem a megszentelt teremtés fényderűjében.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu