 |
 |
 |
 |
2005.03.27
|
Feltámadott!
Alleluja! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
A hírügynök elismerése Sarusi Mihály Táncsics-díjas Március 15-én nemcsak a magyar szabadságot ünnepeltük, de a Tizenkét pont és a Nemzeti dal cenzúrát megkerülő kinyomtatására emlékezve a magyar sajtó szabadságát is. Évtizedes hagyomány immár, hogy ilyenkor a művészeti díjak sorában az újságírás legmagasabb állami kitüntetését, a Táncsics-díjat is átadják. A hat díjazott között az idén is ott volt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének jelöltje: Sarusi Mihály József Attila-díjas író, újságíró, aki a Magyar Távirati Irodánál huszonöt éven át végzett tevékenységének elismeréseként kapta a kitüntetést.
Sarusi Mihály családja Erdélyből való, eddigi pályájának nagyobb részét Békéscsabán töltötte, jelenleg Balatonalmádiban él. Éppen huszonöt éve dolgozott az MTI-nél, amikor - egy évvel ezelőtt - elbocsátották a nemzeti hírügynökségtől. Az is hozzájárulhatott ehhez - mondja a magát "hírügynök"-nek nevező kitüntetett -, hogy sohasem titkolta keresztény meggyőződését. Ahol ő dolgozott, onnan az egyházi eseményekről szóló beszámolók is bekerültek a fontos hírek közé. A pártatlanságra és tárgyilagosságra, a tudósító legfőbb alapelveire hivatkozva tudott kibújni a szakmaiatlan elvárások alól, akár a kádári pártosságra, akár üzleti szempontra hivatkozva kértek tőle ilyesmit. A hír igazában a "Jó hír" - mondja a "hírügynök". A tudósító feladatának tekinti, hogy minél több szépről, jóról, léleképítő eseményről számolhasson be a közönségnek. Nehéz azonban ennek eleget tenni, hiszen a mai sajtó túlnyomó többségében azt várják el a hírlapírótól, hogy a rosszról, piszokról, bűnről szerkesszen híreket. A hazai sajtó egyik nagy bajaként említi, hogy zömmel külföldiek tulajdonolják, ezért alakulhatott úgy, hogy megyei napilapjaink ízlésvilága egyre inkább az átlagos német háziasszony ízléséhez igazodik. Holott a magyar háziaszszonyok - egyelőre - ennél jóval igényesebbek volnának! Egykor többek között Ady, Kosztolányi, Móricz írásai állítottak mércét a magyar újságírás elé. Ma gyakorta kulturális rovat nélkül jelennek meg a lapok, hiányoznak műfajok, nincs irodalmi riport, alig olvashatunk tárcát, novellát az újságban. Mégsem reménytelen a helyzet, mondja, míg olyanok dolgoznak a sajtóban, mint például... és mond néhány nevet - nyilván "a teljesség igénye nélkül". Mi azonban ne hallgassuk el az ő nevét, akit most ezzel a kitüntetéssel az egész szakma elismert. - szikora -
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
