 |
 |
 |
 |
2005.03.27
|
Feltámadott!
Alleluja! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Szentírás-magyarázat Látott és hitt... Húsvétvasárnap - Jn 20,1-9
A szombati munkaszünet a temetést is tiltotta. Ezért kellett még az Esthajnalcsillag feljötte, a szombat kezdete előtt - este hat óra tájban - sebtiben, lemosás és megkenés nélkül eltemetni Jézust. Az asszonyok kis csoportja "harmadnapon", azaz vasárnap reggel megy a sírhoz a szükséges illatos kenetekkel. János evangéliuma megjegyzi, hogy még sötétben indulnak el, azaz a Gonosz hatalma alatti időben és hangulatban. Virradatkor megérkezve üresen találják a sírt. Az evangélista csak története főszereplőjéről, Máriáról beszél, aki a Genezáreti-tó nyugati partján fekvő városkából, Magdalából származott (innen a Magdolna név). János apostol aprólékos, látszólag jelentéktelen részletekre kiterjedő leírása mögött valójában a szemtanú hitelességének jelzése és finom lélektani ábrázolás rejlik. Mária Magdolna csupán azt észleli, hogy a sír száját lezáró, vályúban gördülő kerek kő nincs a helyén. Arra gondol, hogy Jézus testét elvitték vagy ellopták. Eszébe sem jut a feltámadás lehetősége. A feltámadás hitét nem az ő - a korabeli zsidó felfogás szerint a tanúságtételnél csekély értékű - asszonyi beszéde fogja megalapozni. Intézkedést várva a férfihoz, az apostoli tekintélyű Péterhez fut. Péter már belép a sírba, és látja a gondosan összegöngyölt halotti lepleket. Jézus testét tehát nem lopták el. A sírrablók nem hagyták volna ott az értékes vásznakat. Most már János is belép a sírkamrába. Futása közben ő is látta a megnyitott sír sötét száját, látta a halotti lepleket, de ami az asszonyok fejében zavart okozó, Péter számára feladatot jelentő tapasztalati tény, az az ő számára a megvilágosodás kegyelmi kezdőpontja: az életnek, az emberek világosságának a befogadása. A kedvenc tanítványból most lett apostol, tanúságtevő és küldött, aki a hite által "hatalmat kapott, hogy Isten fiává legyen" (Jn l, 4-12) és másokat is elvezessen a hitre: "Ezeket azért írtam, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne" (20,31). E mélységesen személyes és sorsdöntő pillanat leírása közben János szerényen csak "a másik tanítványnak" nevezi magát. Ekkor, János evangéliumának lejegyzésekor Péter már halott. A zsenge egyházban feszültségek támadtak: ki a mérvadó teológus? Péter, Pál, Apolló vagy János? Ő, a túlélő, a nagy öreg, akinek lelkét évtizedek elmélkedése nyomán bevilágította az Ige fényessége, változatlanul az a lelkes fiú marad, aki gyorsabban fut, mint Péter, de a sír bejáratánál tisztelettel megvárja az Öreget, hiszen attól kapta tekintélyét, akié az ország, a hatalom és a dicsőség. Kuklay Antal
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
