Szegecsekkel átütött kezek

Jézus korából származik a torinói lepel

A torinói Keresztelő Szent János-templomban, vasrács mögött, egy fadobozban elhelyezett vasláda található, melyet három különböző lakat véd. A világ egyik legtöbbet vitatott tárgyát őrzik itt, s e viták már hat évszázada fel-fellángolnak. A hagyomány szerint a szövet a keresztre feszítés után a sziklasírba fektetett Jézus testének lenyomatát őrzi. A leplet az elmúlt évszázadokban ritkán lehetett látni. 1973-ban Peter Rinaldi atya erőfeszítéseinek köszönhetően a leplet bemutatta az olasz televízió, amely adást egész Európa átvette. Korunk tudományos vívmányai lehetővé tették a férfialak rekonstruálását. Szakállas, hosszú hajú, harminc-harmincöt év közötti, körülbelül száznyolcvan centiméter magas férfi lehetett. A test súlyos bántalmazásokat szenvedett el. Bőrén tetőtől talpig korbácsütések nyomai láthatók. Az oldalán lévő mély seb erősen vérzett. A látható csukló (a két kéz egymáson nyugszik) és mindkét lábfej sebei arra utalnak, hogy szegecseket ütöttek át rajtuk. A test elbomlásának nyoma sincs.

A lepel történelmi "vándorútjáról" annyit tudunk, hogy a keresztre feszítés után nem sokkal Édaszába, a mai Törökország területére került, s ott kis időn belül csodatévő lepelként tisztelték. 525-ben egy Justinianus császár építtette szentélyben helyezték el, 944-ben pedig Konstantinápolyba vitték. A keresztes hadjáratok alatt azonban nyoma veszett, majd 1357-ben Dél-Franciaországban leltek rá ismét. 1532-ben egy tűzvészben kisebb sérülések érték. A tizenhatodik és a tizenhetedik század során többször kiállították, majd a Savoyai-ház tulajdonaként került Torinóba.

Az 1973-as sajtóban való bemutatása idején különböző vizsgálatoknak vetették alá a torinói leplet. A carbonos vizsgálat azonban az elmúlt évtizedekben sokféle, nemegyszer egymásnak ellentmondó eredményeket hozott. A legfrisebb kutatási eredmények alapján Raymond N. Rogers amerikai kutató és munkatársai idén január 29-én azt közölték, hogy kémiai elemzéseik szerint a lepel kora ezerháromszáz és háromezer év közé tehető. Tehát Jézus korában létezhetett. A 4,37 méter hosszú és 1,11 méter széles lepel tehát nem középkori, amint azt egy kutatócsoport 1988-ban állította. Tévedésük oka az volt, hogy pont az utólag rávarrt, későbbi javításokból vettek mintát a radiocarbon-vizsgálathoz.

Rosdy-Koncz

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu