A húsvét vonalban, színben

A húsvéti ábrázolásokban a vonalat csak emberi mivoltunk követeli meg. A szín neve: ragyogás. Nem e világi, hanem misztikus, az eljövendőket, a végső megoldást hirdeti. A Tábor-hegyi fény mint előkép készítette elő a kiválasztott tanítványokat a szenvedésre és a húsvéti örömre. "Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat"(Jn 20,20). Úgy látszik, a közösségi ünneplés mellett az egyéni erőfeszítésnek is nagy szerepe van. Pál apostol egyes számban fogalmaz: "Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá, hogy megismerjem őt: föltámadásának erejét, de a szenvedésben való részesülést is. Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való feltámadásra"(Fil 3,10-11).

Avignoni Pieta

A keresztény Nyugaton a szakrális művészet a húsvétot egyetlen hatalmas sorozatként tárja a hívő elé: a nagyhét, az utolsó vacsora és a passió eseményei az emberi érzelmeket ragadják meg, és bűnbánó együttérzést váltanak ki a szemlélőből, amelyek végén a feltámadás mint felszabadító megoldás jelenik meg.

A nagyhét legkedveltebb alkotásai - az utolsó vacsora mellett - a Pieta, Krisztus keresztről való levétele. A gótikus korszak szenvedélyességét fejezi ki az úgynevezett avignoni Pieta: az arany háttér előtt, gyászukat és keserűségüket kifejező asszonyok vigasztalanságát ellenpontozza a testi szenvedés nyomait viselő Krisztus végtelen nyugalma (XV. század, Párizs, Louvre). Az expresszív megjelenítés szép példája a barcelonai székesegyházban őrzött Pieta (1490): a gyászolók mögött a fantasztikus táj hirdeti a jövőt: fényárban úszik a természet és a csodálatos város, a mennyei Jeruzsálem.

A feltámadási jelenetek sorába tartozik a "noli me tangere" (ne érints engem): a feltámadt Jézus és Mária Magdolna találkozása. Fra Angelico művén a barlang előtt térdelő Mária Magdolna és a tartózkodó kézmozdulatú Jézus meghitt, szerény és békességet sugárzó alakja látható (San Marco-kolostor, Firenze, XV. század első fele).

El Greco: Feltámadás

Az érett reneszánsz idejében alakult ki a később szinte kánonivá vált ikonográfia: a sírból kilépő, kezében keresztes zászlót tartó diadalmas Krisztus alakja az alvó katonák között. Figyelemre méltó Fernandó Yanez alkotása, amely a valenciai katedrálisban látható (XVI. század közepe). Az érett miszticizmus és az utolérhetetlen kolorizmus jellemzi El Greco a feltámadást ábrázoló képét (Madrid, Prado, 1605-1610 között). Az álló téglalap alakú képmezőben, a függőleges tengellyel párhuzamosan helyezi el a térben emelkedő és a fényben feloldódó alakokat.

A keresztény Keleten más spiritualitás íve mentén alakult a húsvét ünneplése, így az ábrázolása is. A húsvét nem tartozik a tizenkét legnagyobb ünnep sorába, ugyanis semmilyen sorozatba nem foglalható. Teológus Szent Gergely szavait a liturgia így közvetíti: "Ez ama jeles és szent nap, szombat után az első, az ünnepek királyi és uralkodói ünnepe, s az ünnepélyek ünnepélye, melyen áldjuk Krisztust örökké." Az egyházi év folyamán minden vasárnap húsvétnak számít. Az ábrázolás nem mutatja meg a feltámadás pillanatát, erről ugyanis az evangéliumok hallgatnak. Péter apostol viszont ezt mondja: "Teste szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette. Így elment a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt" (1Pét 3,19).

A keresztény Nyugat vibrálóan sokféle ábrázolásával szemben a keresztény Kelet a VI. század óta egy általánosan elterjedt és egy ritkább ikontípust mutat fel. A hívő énekli a liturgia szövegét, ugyanakkor látja is az ikonosztázionon, amit énekel: Leszállottál, Krisztus, a föld alsó részeibe, és összetörted a foglyokat letartó börtönök zárait, s a harmadik napon, mint Jónás a cethalból, föltámadtál a sírból.

A pokol tornáca

Annak ellenére, hogy az ikon felirata "A föltámadás", a tábla közepén Krisztust látjuk, amint az alvilág letépett, lába alatt keresztet formázó ajtajain áll. Körülötte szerteszét heverő zárak, szögek. A felszabadítás nem csendes mestermunka eredménye volt, hanem az új élet robbanásáé. Krisztus alakját kék és arany dicsfény veszi körül, kezét kinyújtva segíti ki a sírból az ószövetségi igazakat.

Amint a feltámadás pillanatát, úgy a pokolraszállást sem látta emberi szem. De a hit általi látás ebben az esetben élesnek mondható: akik sóvárogva várták, azoknak meg is érkezett, és akik most várják második és dicsőséges eljövetelét, azoknak is meg fog érkezni.

A keresztény Keleten minden jelentősebb vallásos cselekedetnek (az eucharisztikus liturgiának, a templomépítészetnek, az ikonosztázionnak) eszkatologikus, a végső dolgokra vonatkozó jelentése is van. Az egyházatyák idejében a húsvétot (tehát a vasárnapot) nemcsak a hét első napjának, hanem a teremtés nyolcadik, az újrateremtés első napjaként fogták fel. A nyolcas jelképnek szerteágazó szimbolikus tartalma mind a mai napig közismert a bizánci egyházban.

Fra Angelico: Noli me tangere

Az ikonográfia a kenetvivő asszonyokról is megemlékezik, akik először hallották a feltámadás örömhírét. Az üres sírláda mellett ülő angyal széles gesztussal mutat a levetett síri lepedőkre: Föltámadt, nincs itt. Mi pedig lélekben vele együtt énekeljük a húsvéti éjszakában: "A halál legyőzetését ünnepeljük, a pokolnak megrontását, más örök életnek kezdetét."

Nagymihályi Géza

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu