A teremtésmítoszoktól a feltámadásig

A húsvéti tojás története

"Kedves madár, búvárkacsa, / röpköd erre, repdes arra. / Vízanya térdét megtalálja / kinn a tenger kék vizében; / zsenge zsombéknak gyanítja, / füves földhalomnak véli. / Röpköd erre, röpköd arra, / térdkalácson megtelepszik. / Rak reá fészket magának, / színarany tojását tojja, / hat tojása színaranyból, / hetedik tojása vasból" - szól nyelvrokonaink népi őskölteményének, a Kalevalának teremtésmítosza. De szerte a világon a tojás az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi. Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött.

Nem véletlen, hogy a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés, az élettelenből élővé válás titkát.

Decsi tojásfestő asszony (Fotó: Cser István)

A tojás díszítése és ajándékozása ősibb a keresztény húsvét ünneplésénél, de még a zsidó peszah ünnepénél is. Hazánkban avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban tettek ilyet a sírokba.

A kereszténység elterjedésével ez az ősi életszimbólum könnyen hozzákapcsolódott a feltámadás ünnepéhez. A húsvéti tojás egyházi áldásban részesítéséről a IV. századtól van tudomásunk, díszítéséről pedig a XIII. századtól maradtak fenn írásos emlékeink. Az ősi hagyományokon túl még egy ok erősítette a tojás húsvéti szimbólummá válását. Régen a tojás is böjti tilalom alatt állt, így az ünnepre sok összegyűlt, amelyeket aztán nagy mennyiségben fogyasztottak, ajándékoztak az emberek. A középkorban a templomban állított szent sírba is tettek tojásokat - ez a közelmúltig élő szokás volt a bukovinai székelyeknél. Ezen túl a jobbágyoknak tojásadási kötelezettségük volt húsvétkor.

A mítoszok lassan átformálódtak keresztény legendákká: Krisztus úgy törte fel a sziklasírt, mint a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját. A festéshez használt legnépszerűbb szín, a piros pedig Krisztus kiömlött vérét jelképezi.

A minták és színek kultikus, szakrális és népi szimbólumrendszere az ősidők óta nyomon követhető és változik ma is. A nyugati területeken a tojást általában egyszínűre festik, Közép- és Kelet-Európában maradt meg a mintás díszítés élő népszokásként.

Ezt az ősi hagyományt és jelképrendszereit igyekszik bemutatni Zengővárkonyban a Míves Tojás Múzeum, amelynek gyűjteményéből április 3-ig kiállítást rendeztek az Iparművészeti Múzeumban Míves tojások címmel. Napjainkban a múzeum munkájának köszönhetően reneszánszát éli e szokás, és az iparművészeket is megihleti a tojáshímzésben rejlő lehetőség.

Régebben a minták és jelentésük ismerői a festéssel foglalkozó asszonyok voltak. A két, négy vagy nyolc részre osztott tojásra leggyakrabban geometriai, virág vagy stilizált, egyszerűsített ábrákat festettek, amelyek egyes elemei az ókori kultúrák szimbólumaiból és a Közel-Keleten ma is használt mágikus jelekből fejlődtek, másrészt a reneszánsz eredetű hímzés- és kerámia-ornamentikából. A különböző technikák - levélrátét, viaszolás, batikolás, karcolás, patkolás - más-más minták létrehozására ad lehetőséget, de mindegyik szerencsét, egészséget, hosszú életet ígér a tojás tulajdonosának.

Tojások hagyományos erdélyi mintákkal (Készítő: Kóczánné Ács Szilvia Míves Tojás Múzeum, Zengővárkony)

A különböző tojásgyűjtő népszokások másik célja pedig az volt, hogy a fiúk, legények minél több tojáshoz jussanak a tojásjátékokhoz. A tojáskoccintás, -labdázás, -görgetés sokfelé ma is élő húsvéti játék Kecskeméttől Washingtonig. Aki a tojást épen meg tudja őrizni, annak szerencséje lesz abban az esztendőben.

Kácser Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu