|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az élet evangéliuma Tízéves az Evangelium Vitae enciklika Tíz éve, 1995. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogaszszony ünnepén kelt II. János Pál pápának az élet védelmében kiadott enciklikája, az Evangelium vitae. Évek óta érlelődött a gondolat, hogy az egyháznak fel kell emelnie szavát az élet védelmében, a halál civilizációjának újabb és újabb alattomos támadásaival szemben. Mindig is voltak pusztító háborúk, természeti katasztrófák, betegségek, de az élet elleni olyan tudatos támadásokat, amilyeneket az utóbbi évtizedekben tapasztalunk, nem ismer a történelem. A Szentatya az ötödik parancsolat köré építi az egyház élettel kapcsolatos tanítását. A "Ne ölj!" önmagában tiltó törvény, de két oldala van: az egyik fele tilt, s azt mondja "ne bántsd az életet"; a másik fele viszont pozitív, és négy dolgot mond az embernek: becsüld az életet, óvd az életet, támogasd a kibontakozását, s ha a saját életedről van szó, ajándékozd el. Az emberi életnek három szakasza van: gyenge, erős, gyenge. Az első gyöngeségi szakasz a magzati lét és a kisgyermekség időszaka. Ezután az élet, ha engedik, kibontakozik, erős lesz, s a végén jön a végső gyöngeség ideje. A mi korunk sajátos jellemzője, hogy az erősek programokat hirdetnek a gyöngék ellen. Az első gyöngeségi szakaszban lévőkkel szemben arra hivatkoznak, hogy a Föld nem tud eltartani annyi embert, amennyi a természetes szaporodásból következik, ezért gátat kell vetni a szaporodásnak - ennek eszköze a fogamzásgátlás és az abortusz. A második gyöngeségi szakaszban lévőket pedig úgy minősítik, hogy ilyenkor az ember már csak teher a társadalomnak is, önmagának is, segíteni kell, hogy ez a terhes időszak minél előbb véget érjen - ennek eszköze az eutanázia. Az erősek közé nemcsak az életkor szerinti középső zónában lévő családtagok tartoznak, hanem az egészségügyi dolgozók és a törvényhozók is. A Szentatya felhívja a figyelmet arra, hogy nagy romlás forrása, ha a törvényhozásban nem tükröződik a "Ne ölj!" alaptörvénye. Ugyanis ennek megtartásától függ igazából minden, amit a modern ember megálmodott magának: a béke is, az igazságosság is, a demokrácia is. Ahol ezt a törvényt nem tisztelik, a kitűzött nemes célok megvalósulásának semmi esélye sincs. Az enciklika tanítása azzal válik megélt valósággá, hogy az ember elkezd barátkozni azzal a gondolattal, hogy "az életet ajándékba kaptam". Vagyis hogy nem urai vagyunk az életnek, hanem szolgái. Az élet szolgálatának alapja, hogy a rá leselkedő veszedelmektől megpróbáljuk óvni a gyengéket: a még meg nem született életet, az egészen kicsinyeket, a halni készülő gyengéket. Támogatjuk azokat, akik jönnek felfelé az életben, mint fiatalok, hogy rá tudjanak ébredni: a legnagyobb ajándék birtokában vannak azzal, hogy élnek. Illetve az életből kifelé menőket támogatjuk abban, hogy fölismerjék: a legnagyobb ajándék birtokában vannak, amikor az életüket fölajánlhatják áldozatul. A törvény negatív fele az egyház tanításában pontosan így hangzik: "az ártatlannak abszolút joga van az élethez". Azaz ha valaki egy nagyon súlyos bűntettel el nem veszítette az élethez való jogát, tőle senki el nem veheti az életet. Aki belelapoz az enciklika szövegébe, három kiemelt részre figyelhet föl. A figyelmes olvasó észreveszi, hogy a vastagon nyomtatott részeknek csak a közepe más, az eleje meg a vége mind a három résznek ugyanaz, mert ez tanító formula! Így pápa erkölcsi kérdésekről még nem nyilatkozott, ahogyan ez a három tétel meg van fogalmazva. Az első tétel az ártatlan ember abszolút joga az élethez; ez tiltja a gyilkosságot. A második tétel az abortusz gyilkosság voltát emeli ki, a harmadik pedig az eutanáziának ugyancsak a gyilkosság voltát hangsúlyozza - és mind a hármat a lehető legszigorúbban és egyértelműbben tiltja: az élet érdekében. A Szentatya nem inkvizíciós alapelveket szögezett le, hanem megfogalmazta a törvényt, amelyik megvonja a határt, amelyen belül élni lehet. Van ennek az enciklikának a 137. oldalán egy különleges bekezdés. "Külön szeretnék hozzátok fordulni, nők, akik abortuszon estetek át. Az egyház tudja, hogy mi minden befolyásolhatta döntéseteket, és biztos abban, hogy sokszor fájdalmas, esetleg drámai volt a döntés. A lelketeken esett seb valószínűleg még mindig nem hegedt be. Valóban, ami történt, mélységesen igazságtalan dolog volt és marad. De ne bátortalanodjatok el, és ne hagyjatok fel a reménnyel. Sokkal inkább próbáljátok megérteni a maga igazságában azt, ami történt. Ha még nem tettétek volna meg, alázattal és bizalommal nyíljatok meg a bűnbánatra. Az Irgalmasság Atyja vár titeket, hogy megbocsásson és megbékítsen a bűnbánat szentségében. Akkor majd megértitek, hogy semmi sincs elveszve. S még a gyermeketektől is bocsánatot kérhettek, aki most az Úrban él. Barátok és szakemberek segítségével, fájdalmas tapasztalatotok tanúságaival ti magatok lehettek mindenki élethez való jogának a leghatásosabb védői. Az élet melletti kiállásotokkal, amit esetleg egy új élet születése koronáz meg, és a közeletekben lévő rászorulók elfogadásával és gondozásával az emberi élet új szemléletének a művészei lehettek." Az Úr Jézus azt mondta, hogy gyümölcséről lehet megismerni a fát. Aki evett már banánt, tudja, hogy olyan gyümölcs, amelyben alig észrevehető a mag. Három falással az egészet el lehet pusztítani. Vannak ilyen gyümölcsök a szellemi életben is. Ezzel szemben a Szentatya megnyilatkozásai gránátalma természetűek, amit ha kívülről nézek, alma formája van, a belseje azonban egészen rendkívüli: mintha ribizlivel volna kirakva, amit egyenként lehet élvezni. A Szentatyának a dokumentumait csak úgy lehet szétszedni, mint a gránátalmát. Óvatosan szétszedni az apró, bekezdésenkénti egységekre, és egy-egy bekezdést kell az embernek ízlelgetni, hogy mit is akar mondani? Ha fölfogtam, jöhet a következő bekezdés. Lassan ballagva az anyagban előre, egyszer csak elkezd összeállni valami fantasztikusan szép egész, és az élet igazsága elkezd ragyogni az ember előtt . Diós István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|