XXIII. János barátja volt...

Hatvan éve utasították ki Angelo Rotta pápai nunciust

Csúnyán elbántak vele, mint általában mindenkivel, aki korábban is igyekezett segíteni az üldözötteket. Az új megszálló hatalom számára egyáltalán nem volt jó ajánlólevél, hogy Angelo Rotta tébai címzetes érsek, apostoli nuncius üldözött zsidók ezreinek életét mentette meg. Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke 1945. április 4-én azzal az álnok indokkal utasította ki az országból, hogy még a Szálasi-kormánnyal is tárgyalt, és ezáltal elismerte azt... Tény, hogy tárgyalt, mert mentette, akit tudott. Számára is kényelmesebb lett volna elhagyni a háborús hadszínteret...

Angelo Rotta nuncius és Apor bárónő a vöröskereszt elnöke 1940-ben

Angelo Rotta 1872-ben született Milánóban. A római Lombard Kollégium igazgatója volt, majd 1922-ben kezdte meg szolgálatát a Szentszék diplomáciájában. Először Közép-Amerikában volt internuncius, majd 1925-től törökországi apostoli delegátus, akárcsak Giovanni Roncalli, a későbbi XXIII. János pápa. Talán ezért is, nemcsak sok tekintetben hasonlóan jóságos életszemléletük miatt lettek később jó barátok.

Hazánk őszinte barátjává vált, amikor 1930-ban budapesti apostoli nunciussá nevezték ki. Az 1931-es Szent Imre-év, az 1938-as Szent István-év és a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus eseményeiben bizonyára ő sem csak ünnepi élményt látott, de tanúja lehetett a magyar katolicizmus lelki, társadalmi megerősödésének.

Amikor hazánk 1938-ban menedéket adott német és cseh zsidóknak, 1939 szeptemberétől pedig lengyel, francia és más menekültek ezreinek, ezt a munkát anyagilag is támogatta. Tizennyolcmillió pengő vatikáni pénzsegélyt eszközölt ki például a magyarországi lengyel iskolák, kulturális és egészségügyi intézmények számára.

Amikor aztán 1944. március 19-én bekövetkezett a német megszállás, és Sztójay Döme bábkormánya került hatalomra, elsőként jelentkezett kihallgatásra, és 24-én "XII. Piusz pápa nevében mérsékletet ajánlott a kormánynak a zsidók ellen programba vett rendszabályok tekintetében". (Íme, így "hallgatott" a nagy pápa!) Már március 30-án újból, április 18-án és 27-én is tiltakozott a zsidók elleni rendeletek miatt. "A Szentatya mélységesen fájlalja a történteket, látva, hogy Magyarország is, amely mindig büszke volt arra, hogy keresztény nemzet, rálépett az útra, amely ellentétbe hozza az Evangélium tanításával" - fogalmazott a nuncius.

1944. május 15-én ismét erélyes hangú jegyzékben tiltakozott az előző napokban megkezdett deportálások ellen. További jegyzékeken túl nem kis része volt abban, hogy XII. Piusz pápa június 25-én Horthy Miklós kormányzóhoz intézett nyílt táviratban követelte a zsidók deportálásának leállítását. Augusztus 21-én más budapesti diplomatákkal, a svéd, a svájci és a portugál képviseletekkel együtt közös jegyzéket adtak át a deportálások újrakezdése ellen. Október 17-én személyesen kereste fel Szálasi Ferencet, és sikerrel követelte a zsidópogromok leállítását. November 17-én újabb közös jegyzékben tiltakoztak.

1944. november 27-én azt írta Domenico Tardini vatikáni helyettes államtitkárnak: "A nunciatúra a maga részéről mindent megtett, hogy enyhítsen annyi zsidó szenvedésén, közbenjárt az érdekelt minisztériumoknál, és több mint 13 ezer oltalomlevelet állított ki, amelyek - legalábbis egy időre - megakadályozták sok zsidó deportálását."

Rotta nuncius - látva Carl Lutz svájci főkonzul akcióját - megszervezte a "pápai védőakciót" is, amelynek keretében november 15-től a mai Wallenberg utcában úgynevezett védett házakban helyezték el az üldözötteket. De a nunciusnak nagy érdemei voltak a "hegyeshalmi halálmars" sok ezer szenvedőjének mentésében is. Biankó oltalomlevelekkel és Köhler lazarista atya élelmiszer- és gyógyszerosztásával sikerült sokukat megmenteni. December 23-án utolsó diplomáciai jegyzékében a zsidó árvaházak és gyermekkórházak megmentéséért emelt szót.

Amikor a Vár pincéibe kényszerült, személyesen kérte Pfeffer von Wildenbruch német vezénylő tábornokot, hogy kérjen fegyverszünetet. Mivel orosz bomba esett a nunciatúra épületére, az ostrom után a Váci utcai angolkisasszonyokhoz költözött munkatársaival. Ott érte a kiutasító határozat. Ő temette Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást, majd április 6-án indult Róma felé, ahová - nehéz, kalandos út után - június 26-án érkezett titkárával, Gennaro Verolinóval együtt.

Bő évtizeddel később XXIII. János pápa ismételten meghívta őt asztalához, és ilyenkor biztosan sokszor esett szó "kedves Magyarországáról." Kilencvenkét esztendős korában, negyven évvel ezelőtt, 1965-ben "ment be Ura örömébe."

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu