Hívom a családokat!

2005 áprilisában

Kedves házas- és jegyespárok, plébániai és mozgalmi családcsoportok, és mindazok, akik családban élnek, vagy családot szeretnének alapítani!

Április: szeszélyes hónap. A szerelmes is lassan felfedezi a másik szeszélyeit, hullámzásait. A szeretet nem akad el a felszíni tulajdonságoknál, léte mélyén ragadja meg a másikat. Önmagáért szereti. Ugyanakkor felismeri a maga végességét, szeszélyességét is. Ez növeli az alázatot, látást eredményez. Segíti őket, hogy elfogadják egymást testestül-lelkestül, meg tudjanak bocsátani egymásnak, akarjanak mindennap jobbá válni.

Április. Még nem állt be egészen a tavasz, küszködik a téllel. A tavasz jelei egyre erőteljesebben vannak jelen. Néha már a nyár melege is arcunkba csap, de még meg-megdideregtet bennünket a tél hideg szele. Sokszor nem tudjuk, hogyan öltözködjünk. Olykor elővesszük a télikabátot, olykor meg nélküle is melegünk van. Zavar bennünket az időjárás kiszámíthatatlansága. Emberi kapcsolataink is - barátság, szerelem, házasság - hasonlóak. Sokszor szenvedünk egymás vagy önmagunk érzelmi hullámzása, szeszélyei miatt. Bolondos áprilist és bolond szerelmet is szoktunk emlegetni. Mit kezdjünk hullámzásainkkal, kiszámíthatatlanságainkkal? Szeszélyről akkor beszélünk, amikor látszólag értelmes ok nélküli, szélsőséges érzelmi reakciókkal találkozunk. Ilyenkor szoktuk mondani: fölkapta a vizet, hallatlanba vette a szavunkat.

Miért szeretem a másikat? Mert mindig kedves, mindig türelmes, mindig derűs, kiegyensúlyozott? Mert könynyedén veszi a dolgokat, van humora az élethez? Mert kellemes a hangja? A szeretet áttör a felszíni tulajdonságokon, és lehatol a személyiség mélyébe. A szeretet azt mondja a másiknak: jó, hogy te "te" vagy. Más megfogalmazásban: Jó hogy te vagy, akarom, hogy legyél. Sokszor felületesen használjuk a szeretet szót. "Szeretem a fagylaltot, pedig csak ízlik. Szeretem a szomszédaszszonyt, pedig csak rokonszenves. Szeretem a macskánkat, kutyánkat, pedig csak kedvelem őket... Szeretni valakit azt jelenti: elfogadom őt léte legmélyén, igent mondok egész lényére.

Isten is személyre szabottan, szeszélyeinktől függetlenül, állhatatosan szeret bennünket: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek" (Jer 1,5). "Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene. Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké" (Mt 22,23). Hibáink, bűneink, gyarlóságunk ellenére is szeret bennünket. Elhagyhatja az édesanya gyermekét, de Isten akkor sem hagy el. A tékozló fiú hirtelen ötlettel szétszórja örökségét, sőt, elveszíti fiúi méltóságát, arra sem méltó, hogy apja fiának nevezze, csak a cselédek közé vágyódhat. Ugyanakkor az apa megmarad édesapának és még jobban szeret.

Az igaz és őszinte szeretet, amely lehatol a személyiség mélyébe, amely szereti a másikat, mert ő "ő", nincs kiszolgáltatva szeszélyeknek, ragaszkodása állandó. Egy feleség mesélte: összevesztünk a férjemmel. Kint voltunk az udvaron. A férjem kiabált is. Rászóltam, ne kiabálj annyira, nem mindenki tudja, hogy mi szeretjük egymást. Hányszor ismétlődő jelenet: a szülők összevesznek, a kisgyerek megijed. A felnőttek el is felejtették már az esetet, hisz a felszíni vihar nem érte el létük mélyét. A kisgyerek riadt kérdése szembesíti őket a történtekkel: "Anya, el is fogtok válni?" Ő még nem érti, az egész csak "áprilisi bolondság" volt, szülei már rég túl vannak rajta, egymás közelségének örömében élnek.

Szeretünk nyugodt, kiegyensúlyozott, érzelmi hullámzásaikon uralkodni tudó emberekkel együtt élni, együtt dolgozni. Segít elfogadni a másik szeszélyét, ha merünk szembesülni önmagunkkal, és felismerjük, mennyire nehezen uralkodunk a magunk szeszélyességén. Gyakran elvárjuk, hogy mások alkalmazkodjanak hozzánk. Néha talán az is előfordul, hogy valamilyen hátsó szándékunkat rejtjük egy szeszélynek látszó megnyilvánulás mögé, tudatosan "szeszélyeskedünk", hogy másoktól valamit kikényszerítsünk, de ez már túl is nő a szeszély fogalmán.

Amikor párunk szeszélyességével találkozunk, ne ítéljünk elhamarkodottan. Ismerjük meg társunk ezen arcát is. Próbáljuk ezzel együtt megérteni és elfogadni őt. Az ilyen viselkedés sok-sok összetevő eredménye lehet. Sokszor nem is sikerül megfogalmaznunk, miről is van szó. Talán társunk váratlan reakciója mögött álmatlanság rejlik, talán munkahelyi problémák zavarják, gondjai vannak az egészségével. Valóban csak ő az oka? Vagy az "áprilisi bolondságnak" én is oka vagyok? Talán már régóta nem került sor elmélyült beszélgetésre, talán egy konkrét problémát újra meg újra a szőnyeg alá söpörtünk, vagy talán az én szeszélyességem váltotta ki az ő szeszélyességét? Mégis, kirohanásaink néha közelebb visznek egymáshoz, tisztább látást eredményezhetnek. Néha idősebb házaspárok művészien tudják hordozni egymás szeszélyeit, sőt, merik is azt "kiszolgálni".

Miközben törekszünk arra, hogy egymást szeszélyeink ellenére is szeressük, fáradhatatlanul küzdenünk kell azért, hogy érzelmi hullámzásainkkal minél kevésbé terheljük meg mindennapjainkat. Petőfi Sándor hitveséhez írt szavai mindnyájunk számára ars poetica lehet: "Szeretem erényid / Tiszta sugárzását, / Szeretem hibáid / Napfogyatkozását, ..."

Kedves szülők! Fontos, hogy az utánatok jövő generáció jó mintát kapjon tőletek. Vészhelyzetben tanuljatok meg lehiggadni. Ne felejtsétek, hogy a szeszély átmeneti állapot. Amennyiben sértést okoztatok, tudjatok bocsánatot kérni.

Kedves fiatalok! A szeszély nem vészhelyzet. Ha a felnőttek világában szeszélyes viselkedéssel találkoztok, tudjatok visszavonulni. Maradjatok szeretetkapcsolatban, legyetek irgalmasok!

Beszéljétek meg családi körben vagy közösségeitekben: ha házasok vagytok, hogyan adtok jelzést egymásnak, ha érzelmi mélyponton vagytok, és félő, hogy szeszélyes megnyilvánulásotokkal megbántjátok társatokat? Milyen kialakult módszeretek van a szeszélyesség okozta helyzetek kezelésére? Idézzetek fel eseteket, amikor sikerült uralkodnotok saját szeszélyességeteken, vagy elébe tudtatok menni a másik szeszélyének! Hogyan hatott ez kapcsolatotokra? Milyen értékeket mentettetek meg így?

Ha még házasság előtt álltok: hogyan sikerült megismernetek saját érzelmi hullámzásaitokat? És hogyan sikerült ezt tudatosítani barátotokban, társatokban? Milyen nehézségekbe ütköztetek a másik szeszélyének elfogadásakor? Hogyan tudtátok a szeszélyes pillanatokat értékesíteni? Hozzatok példákat arra, amikor a szeszélyesség leküzdését sikerült a szeretet elmélyítésének szolgálatába állítani?

Beszélgessetek, gondolkozzatok, ismerjétek fel a szeszélyekben is a szeretet alkalmait!

Bíró László,

az MKPK családreferens püspöke,

a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu