Tihany és az ország kálváriája

Boldog IV. Károly magyarországi utolsó napjait Tihanyban töltötte, közvetlenül azelőtt, hogy Madeira szigetére száműzték volna. 1922-es halálát követően hamarosan megalakult a IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság, melynek célja többek közt egy kálvária felállítása volt, amely szándékuk szerint Krisztus szenvedésének és megdicsőülésének állomásain - stációin - keresztül mutatta volna be Magyarország és a tragikus életű király sorsát. Hatvanhárom vármegye fogott össze és adott pénzt a kálvária elkészítéséhez. A stációkra felvésték az adományozó vármegyék nevét és címerét. A szoborcsoportot Siklódy Lőrinc szobrászművész készítette. Az elkészült tihanyi kálváriát Rott Nándor veszprémi érsek szentelte fel 1927. augusztus 15-én.

1960. február 21-én Vass Sándor Alberik tihanyi bencés plébános egy levelet kapott Veszprémből, melyben az apostoli kormányzó hozzájárul a kálvária lebontásához. Indokként a kálvária helyére tervezett emlékmű áll, melyet Veszprém megye tizenöt éves felszabadulására kívántak állítani.

Károly király kálváriája így valóban összekapcsolódott az országéval. 1960. május 3-án gépekkel döntötték le a stációkat. A tihanyiak - korabeli emlékek szerint - zokogtak. Pár nappal később a kálvária tetején lévő három keresztet is ledöntötték, a korpuszt vasfűrésszel levágták. A lerombolt kálvária épen maradt darabjait először Zalaszentgrótra, majd Sümegre vitték, ott a temetőben állították fel. A domborműveket először a helyi óvoda folyosójára, majd egy raktárba, végül a veszprémi Szent Margit-templomba vitték.

1988-ban Mail József tihanyi plébános engedélyt kért és kapott a kálvária helyreállítására. Sümeg városa engedélyezte, hogy az ottani katolikus temetőből elszállítsák az épen maradt és ott megtalálható darabokat. A Szent Margit-templom pedig másolatokat kapott a domborművekből, így lehetővé vált a kálvária újbóli felállítása. Pászthory Valter bencés szerzetes plébános kezdeményezésére a tihanyi bencés apátság és Tihany Község Önkormányzata Kántás Vince polgármester vezetésével 1991. április 16-án létrehozta a IV. Károly Kálvária Alapítványt. Szendi József veszprémi püspök, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke jelenlétében 1992. március 28-án ünnepélyesen elhelyezték az újjáépítendő kálvária alapkövét. 2000. október 13-án beemelték az ideiglenes fakereszteket, rá két napra Gyűrű Géza pápai prelátus, érseki helynök, a IV. Károly Kálvária Alapítvány kuratóriumának tagja vezetésével egybegyűltek az adományozók, Tihany népe és a zarándokok sokasága, hogy imádkozzanak a kálváriánál, s hálát adjanak Istennek az elkészült részért. Korzenszky Richárd perjel beszédében arra figyelmeztetett, hogy legyen az újjáépülő kálvária a község összefogásának és békességének jelképe.

Azóta a környező területet is rendbe hozta a tihanyi önkormányzat, s a IV. Boldog Károlyról elnevezett kálvária a hívek kedves imádkozóhelye, a turistáknak a balatoni üdülő egyik kedvenc látványossága lett. Így alakult hát a kálvária sorsa, mely szenvedéseiben, kálváriájában azonos Magyarországéval és utolsó királyáéval, s hirdeti Krisztus szenvedését és megdicsőülését.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu