Húsvéti üzenetek...

Beszélgetés Mádl Ferenc volt köztársasági elnökkel régi húsvétokról és a nemzet mai lelkiállapotáról

Elnök úr, mit jelentenek az Ön számára a gyermekkori húsvéti emlékek?

- A húsvétra vonatkozó emlékek tükrözik azt a kultúrkört, azt a hitet és erkölcsi világrendet, melyben ennek az ünnepnek különleges szerepe van. A szokások felől közelítve: gyerekként, testvéreimmel édesanyám mellett részt vettünk a tojásfestésben, este kimentünk a gazdasági épületekhez, s fészket készítettünk a nyuszinak. Nem értettem - tulajdonképpen ma sem értem -, miért éppen a nyúl vált húsvét szimbólumává a népszokásokban. A tojás az új életnek nemcsak jelképe, hanem valóságos hordozója, s ezáltal érthetőbb...

Nagycsütörtökön "elmentek a harangok", s a különböző napszakokban, a harangszó pótlására mi, gyerekek kereplővel jártuk a falut. Ezt a húsvéti kelléket sokáig megőriztem.

Ma ismét szokássá válik egy-egy falusi közösségben a passiójáték bemutatása. Ön emlékszik ilyenre?

- A falusiak drámai előadásában jelent meg nálunk is Jézus keresztútja, s ez igen élénken beleépült gondolat- és élményvilágomba. Nagyobb iskolás koromban én is szerepeltem ebben, s egyfajta szent harag töltött el Péter, János és Jakab apostol magatartásával kapcsolatban. Az utolsó vacsora után a Getszemáni-kertben - mint tudjuk - Jézus arra kérte őket, hogy maradjanak ébren, ők mégis elaludtak. Micsoda dolog - gondoltam -, ennyi kitartásuk sincs, hogy mesterük szavát kövessék, akiről pedig tudhatták, mi vár rá, s mi vár rájuk, hiszen többször elmondta nekik: a megváltás valóságának eseményét.

Emberi tulajdonságot is ábrázol ez a (több mint) történet, a megváltás egyik örök emberi üzenete: a kevésbé mély belső eltökéltségnek áldozatául eshet a személy jóra való döntése és fogadkozása, de jó, hogy magában hordja a katarzis esélyét. Péter a neki szánt szerepre még nem volt eléggé kész. De hamar megbánta állhatatlanságát, s minden áldozatot meghozott mesteréért. Az ő alakja számomra is utólag bontakozott ki a maga örök emberi vonásaival, s magasztosult fel, hogy ő lett a kőszikla, amire a Megváltó egyházát építette.

Valószínűleg velem is - mint bárki mással - előfordul: úgy mutatkozunk meg, mintha mindig kitartanánk elveink, erkölcsi értékeink mellett, szeretnénk megfelelni ezeknek, aztán adott pillanatban, Péterhez hasonlóan mégis meg-megingunk. Ám ott az ő példája, hogy ismét megerősödhetünk...

A feltámadás fogalmát átvitt értelemben használva, hogyan látja a magyar társadalom erkölcsi, lelki állapotát?

- Erkölcsi értékeket az egyes ember hordoz. Az egyes ember és közösségei, így a nemzet is távol kerülhet saját közössége tagjainak hagyományos jó erkölcsi értékeitől, s rossz irányba fordulhat a korábbiakhoz képest. A pozitív értékrend azonban létérdeke, ez természeténél fogva bele van írva az emberbe: a becsület, a tisztesség, a szülők, a család, az élet, az emberi méltóság, a felebarát, a haza szeretete... Ugyanakkor fölismerhető mindennek a hiánya és negatív lenyomata is. E kettős lehetőségben alakul az ember és közösségeinek erkölcse.

A föltámadás az ember és közösségek számára, így a nemzet életében azt jelenti - ha szabad a feltámadás szakrális tartalmát egyfajta történetfilozófiai metaforaként használni -, hogy képes-e visszatérni azokhoz az erkölcsi értékekhez, képes-e megerősíteni magát azokban a nemzeti értékekben, melyek nemzeti létünknek a természet törvényei szerint is részei. A tízparancsolat megismerésével, a kereszténység fölvételével aztán az európai keresztény értékrend a nemzeti sajátossággal megerősödve mindig benne volt az emberek tudatában.

A magyarság történelmében is voltak azonban olyan helyzetek, amikor az emberben az említett és más meglévő értékek, így a szolidaritás, a tulajdon értéke és tisztelete, a közösségért való helytállás, a szabadság, az igazságosság, a közösség minden tagjának tisztelete, tehát az összetartó értékek, más kifejezéssel a kohéziós erők meginogtak...

Ha egy közösség tagjainak többségében dominálnak a pozitív erkölcsi értékek - melyek a természetes emberi létrendből, ha úgy tetszik, természetjogi módon következnek, s megegyeznek a keresztény erkölcsiséggel -, akkor beszélhetünk erkölcsös nemzetről, az európai örökség érvényesüléséről.

Barabás történetéből tudjuk, hiába az egyéni jó szándék, amikor az emberek közösségként jelennek meg, könnyen rosszat kiáltanak.

- Ha a pozitív erkölcsi értékek többségükben érvényre jutnak az emberben és a közéletben, az állam működésében és vezetésében, a nemzeten belül és a más nemzetekhez fűződő viszonyban, akkor mondhatjuk, hogy erkölcsileg erősödő nemzetről van szó.

Előfordulnak azonban olyan helyzetek a nemzetek - így a magyarok - életében is, amikor ezek az értékek az emberek jelentős részében és a társadalom meghatározó struktúráiban megbillennek, pusztító erők uralkodnak el. Ilyen volt a második világháború alatti, illetve az egészen 1990-ig tartó diktatórikus politikai helyzet, amely a vészkorszakban a genocídiumig is elvezetett, amikor a különféle népcsoportok és társadalmi rétegek több mint messze kerültek egymástól, s ezt a távolságot a hatalom részéről pusztító gyűlölet hatotta át. Egyként gondolhatunk a szlovákokra, a németekre, a zsidókra, a cigányokra, a polgári származásúakra, a jómódú parasztokra, a keresztényekre. Sokan lettek a gyűlölet címzettjei, és a közügyek intézésének módját nem a demokratikus, kiegyenlítő értékekre törekvés, hanem évtizedeken át a diktatúra határozta meg.

Mi lehet a visszatérés útja a nemzetek életében?

- Ha egy nemzet vagy bármely kisebb közösség kilép a közönyből, képes visszatérni a kellő megértéshez, a becsülethez, a tisztességhez, őszinte katarzisban kiengesztelést és testvériséget keres mindenkivel szemben, legyenek bár azok ilyen vagy olyan hajszínűek, tartozzanak egyik vagy másik kisebbségi csoporthoz vagy nemzethez. Ha vissza tud térni ahhoz, hogy tagjaiban és közösségeiben meg tudja magát erősíteni, hogy a pozitív erkölcsi értékeket kövesse - melyeket a nagy többség elismer, még ha sokan nem akarnak is tudomást venni róluk.

A kiengesztelődés megindult egyes európai nemzetek között a második világháború után, akár a német-francia, de a német-cseh, illetve német-lengyel viszonyra is gondolhatunk.

- A magyar nemzet életében is megindult lassan a kiengesztelődés folyamata, majd évtizedekre elhalt az ereje.

Sokan úgy érzik, az 1990-től eltelt másfél évtized a pozitív értékeket nem tudta eléggé felerősíteni, sőt...

- A kérdés az, hogy így van-e ez. Valóban látjuk jeleit annak, hogy erős a hedonisztikus életfölfogás, a pozitív morális értékektől távol kerülő, pusztán anyagi, hatalmi, testi örömök és jólét, az ezekben való boldogulás. Az európai ember jelentős részben áldozata e hedonisztikus folyamatnak. A kizárólag anyagi, materiális viszonyok között keresett boldogság azonban csak töredékes visszfényét adhatja az igazi boldogságnak.

Az emberek többségében mégis fölismerhető - az anyagi boldogulásra törekvés mellett, amely része a pozitív erkölcsi értékeknek - az említett tendenciából való kimenekülés vágya.

Az integráció kapcsán az utóbbi időben különösen hangsúlyozzák, hogy Európának nemcsak tőkére, jó pénzre, gazdasági együttműködésre és növekedésre, hanem kulturális, illetve erkölcsi megújulásra is szüksége van. Európának lélekre is szüksége van, mondták az alapító atyák, és nemrégen Delors is, az EU korábbi bizottsági elnöke. Az európai alkotmánytervezetben most már külön nagy fejezet foglalkozik az alapjogokkal, ebben majdnem a tízparancsolat szerint fogalmazódnak meg az európai örökség, az ember morális értékei.

A magyar pártpolitikai viszonyok közt is fölismerhető a főbb emberi értékek igenlése - talán nemcsak a szavak, a deklarációk szintjén -, elkötelezettség amellett, hogy fontosak az egyetemes erkölcsi értékek, fontos a kereszténység, az egyházak, a különböző civil kulturális szerveződések erkölcsi szerepe.

Ugyanakkor a magyar társadalom mintha szétszakadni látszanék, erősödnék a gyűlölet.

- A politikai felszínen - úgy tűnik - ez valóban így lehet, de ez talán inkább a virtuális valóságot tükrözi. Nem gondolom, hogy a magyar társadalom legkülönfélébb csoportjai az egyetemes erkölcsi és az általános európai értékeket és nemzeti célokat tekintve ilyen föloldhatatlan ellentétben állnának egymással. A pártpolitikai osztottság a társadalom, a nemzet életében egyes kérdéseket politikai szempontból transzformál, s így a meghasonlottság képét idézi elő.

Azok a különbségek és megosztó nézetek, melyek a szegénység és gazdagság, a külföldi tőke magyarországi jelenléte, a határon túli magyarok helyzete, az országon belül az egyes egyházak és népcsoportok igaztalan értékelése kérdésében megjelennek, inkább a felszínes valóság részei. Hiszen annak a pártnak a fölfogása is, ha egyáltalán rögzült pártfölfogásról van szó, amely azt hirdeti, hogy Magyarország ateista ország, s az egyházak ne kapják meg azt a megbecsülést, amelyet intézményeik, működésük által érdemelnének, nem része az alkotmányos magyar közgondolkodásnak, igazában elszigetelt jelenség.

Látja-e annak esélyét, hogy a szomszédos népekkel javuljon a viszonyunk, s ezáltal a határon túli magyarságé is?

- Ha megszűnnek azok a körülmények, melyek felélesztik az ellentéteket, mint mostanában éppen a Vajdaságban - ahol végső soron a háború és a kényszerű betelepítés váltotta ki a konfliktusokat -, akkor a lassú javulás bizonnyal be fog következni. Sajnos az említett körülményeket tudatos politikai feszültségek is nehezítik. Ha az embereket és nemzeteket szembeállító helyzetek - például a háborús konfliktusok - megszűnnek, fokozatosan előtérbe kerülnek a pozitív értékek. A trianoni trauma a magyarság és a szomszédos nemzetek kiengesztelődését nagymértékben nehezíti, de ha közelebb kerülünk a személyes, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokban, akkor a gyűlölet lassan elolvad, mint a jég.

Meg kell adni a jogot, hogy a magyarok magyarokként élhessék meg emberi méltóságukat - nyelvi, kulturális, történelmi identitásukat -, bármely szomszédos ország állampolgárai legyenek is. Ezt jogilag elismerik a másik oldalon is, a valóság azonban gyakorta még mást mutat, bár több történt a magyarság identitásának erősítése és megélése javára, mint azt mi olykor gondoljuk.

Szélesebb összefüggésben: az emberiség javulásának és a közösségek jó kapcsolatának, a szolidaritás erősödésének van optimizmussal látható jövője. Húsvét üzenete messziről is idehallatszik.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu