Prokopp Mária

A Magyar Sion

Az esztergomi főszékesegyház alapkőletételének ünnepén

A Szent István királyunk által alapított, közvetlenül a római pápa alá tartozó magyar egyházszervezet feje az esztergomi érsek. Székhelyén, Esztergomban a főszékesegyház a Nagyboldogasszony tiszteletére épült az 1010-es években.

Az egyházmegyét azonban a Szent Adalbert prágai püspök és vértanú oltalma alá helyezte Szent Istvánkirály, mivel nagy szerepe volt a magyarok keresztény hitre térítésében.

A pompás esztergomi székesegyház minden tekintetben: épületében, művészi díszítésében, szertartásaiban, énekkultúrájában, liturgikus felszerelésében Európa legjelentősebb egyházai közé tartozott több mint ötszáz éven át. Ezután, 1543-ban a mohamedán török állam foglalta el. Lőporraktárnak használták, amely felrobbant, és csak az üszkös falak fogadták Sobieski János lengyel király felszabadító seregét 1683-ban. Ezután az osztrák haditanács joghatósága alá tartozott az esztergomi Várhegy egészen 1820-ig, amely katonaságot helyezett el a várban. Számukra barokk stílusú helyőrségi templomot építtetett a romok mellé.

Magyarország egén 1820-ban fénylő üstökösként tűnt fel Rudnay Sándor hercegprímás, aki a kinevezését követően, ez év májusában ünnepélyesen bevonul székvárosába, Esztergomba, amelyet mintegy háromszáz évvel ezelőtt hagyott el egyik elődje, a török seregek elől menekülve. Rudnay érseki beiktatásával együtt elrendeli az érseki intézmények és a káptalan viszszaköltöztetését Nagyszombatból, a Szent István királyunk által meghatározott helyére, az esztergomi Várhegyre. Azonnal intézkedett az egykori fényes, országos egyházi központ méltó építészeti kialakításáról. Két év múlva, 1822. április 23-án, az esztergomi főegyházmegye védőszentjének, Szent Adalbertnek ünnepén - a már eltakarított romok helyén - országos ünnepség keretében, Rudnay prímás elhelyezte a Magyar Sion alapkövét. Erre emlékezünk különösen nagy hálával az idén, a bazilika felszentelésének százötvenedik évfordulója évében. Fontos, hogy felidézzük az alapkő letételétől a felszentelésig eltelt harmincnégy év hihetetlenül sok és nagy nehézségét, a rosszindulatot, amellyel a sátáni erők meg kívánták hiúsítani a régi dicsőségünkre utaló monumentális Magyar Sion építészeti kialakítását. Ezek ismeretében tudunk csak igazán hálát adni Istennek, hogy erőt adott az akadályok leküzdésére, hogy a reformkor hajnalán megálmodott Magyar Vatikán végül is, éppen az önkényuralom sötét éveiben, nagy részben elkészült. 1856. augusztus 31-én, az 1456. augusztus 6-i világra szóló nándorfehérvári hadi győzelem négyszázadik évfordulóján a Magyar Sion tornyában is megkondult a harang! És azóta is szól rendületlenül! Belekapcsolódott az egyetemes kereszténység diadalmas harangzúgásába, amelyet III. Callixtusz pápa 1456-ban rendelt el, hogy dicsőítse Istent a magyarok hősiességéért, amely megmentette Nyugat-Európát a török pusztítástól. Hirdeti, hogy nincsen lehetetlen dolog, csak akarat és hit kell hozzá! Hazánk rendkívül nehéz politikai és gazdasági helyzetében is fel tudtuk építeni Európa egyik legjelentősebb klasszicista építészeti együttesét! A mi feladatunk immár a megbecsülése, az őrzése.

Ehhez azonban ismernünk kell értékeit. Tudnunk kell rácsodálkozni a Pilis hegykoszorújába komponált tömör kubusz nagyszerűségére, amelyet méltóságteljesen koronáz a magas dombon ülő, huszonnégy oszlopon nyugvó, vas- és kőkupola. Hild József építészünk a londoniSzent Pál- székesegyház kupolájának technikai eredményeit fejlesztette itt tovább, amint erre Pattantyús-Ábrahám Ádám professzor már több ízben rámutatott. A Visegrád felől érkezőket több kilométeres távolságból, ünnepélyes, egyenes út hívja, vonzza a Magyar Sion szívébe, a méltóságteljes homlokzat, a timpanonnal koronázott oszlopcsarnok tengelyébe.

Megdobban a szívünk, amikor a napfényben fürdő, egységes, harmonikus belső térbe lépünk. A hatalmas kupolát nem oszlopok tartják, hanem az altemplom, az érseki mauzóleum rotundájának tizenhét méter vastag fala. A háromhajós, tágas altemplom az egyiptomi piramisok transzcendenciára utaló világát idézi, amely a római császárok kör alaprajzú sírépítményei által ihletett rotundába vezet. 1823-ra, egy év alatt készült el, és a fiatal építészt, Packh Jánost dicséri. E remekmű a nemzetközi építésztársadalom elismerését is kivívta.

Packh János (1796-1839) a bazilika első tervezőjének, Kühnel Pálnak a halála után, 1824-ben vette át a Magyar Sion építésének vezetését. Az ő nevéhez fűződik a Bakócz- kápolna, az egyetemes európai reneszánsz építészet remekművének megmentése az új székesegyházba való áthelyezéssel 1823-ban, az egykori várárok fölé emelt viadukt, az úgynevezett Sötétkapu építése 1821-1824-ben, valamint a bazilika Szent István vértanú tiszteletére épült művészi kápolnája (1827-1830). Ez utóbbit Ferenczy István, a reformkor nagy magyar szobrászának pompás márványoltára és az olasz Giuseppe Pisani szobrász jeles klasszicista síremléke ékesít, amely Károly Ambrus érsek hamvait őrzi.

A bazilika főoltárképe az észak-itáliai Pordenone jeles klasszicista stílusú festőjének, Michelangelo Grigolettinek kimagasló alkotása már ott tündökölt a székesegyház százötven évvel ezelőtti felszentelésén. S alatta már ott állt az első magyar szentek között tisztelt papjaink - Szent Márton, Szent Gellért, Szent Adalbert, Szent Mór - szobraival ékes, fehér carrarai márvány-oltár, amely Pietro Bonani jeles alkotása.

A Magyar Sion, az esztergomi bazilika építészeti és képzőművészeti kialakítása a kor kiemelkedő magyar, olasz, német, osztrák művészeit dicséri, de megbízásuk az esztergomi prímás-érsekek érdeme. Áldozatkészségük, igényességük, hitük és akaraterejük legyen példa a XXI. században is honfitársaink számára!

Fotók: Mudrák

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu