Szentírás-magyarázat

"Látott és hitt"

Húsvétvasárnap - Jn 20,1-9

Két húsvéti fejezetében (20. és 21.), akárcsak művének egészében, János az egyént állítja elénk, "aki teljes személyiségével, értelmével és érzelmi világával együtt találja meg a Jézushoz vezető utat. Éppen ebben rejlik annak magyarázata, hogy az evangélium közvetlenül képes megszólítani bennünket: szinte részeseivé tesz a "(hit)élménynek" (B. Schwank).

Az üres sír felfedezésének történetét a negyedik evangélista tulajdonképpen csak azután mondja el, miután elbeszélte már, hogy Péter és a másik tanítvány miként futott a sírhoz, Mária Magdolna közlése alapján. Az elbeszélés felszínén ott ragyog még az emlékezés fénye; mindaz megelevenedik benne, amire húsvét hajnalától fokozatosan ráébredtek a tanítványok: Mesterük nem maradt a sírban, hanem feltámadt. Uruk nem halt meg, hanem él. Péter s vele együtt a másik tanítvány sietve, sőt együtt futva mennek a sírhoz. És futás közben a másik tanítvány megelőzi Pétert. A sírüreg nyílásánál előrehajolva látja a sírban az ott fekvő gyolcsot, amellyel a holttest körül volt tekerve. Amikor Péter megérkezik, belép a kamrába, és látja, amit már a másik tanítvány is észrevett: a gyolcsot, sőt a fej betakarására használt kendőt is, amely egy másik helyen feküdt.

Péter valóban ott volt a feltámadás első jeleinek szemrevételezésénél, s ő is lép be először a sírba, de a belső történést illetően a szeretett tanítvány mégiscsak az első a feltámadásban hívők között. Érdekes e jelenetet összehasonlítani a tanítványok meghívásának történetével. Annak ellenére, hogy Péter János evangéliumában is kitüntetett helyet kap, elsőként egy meg nem nevezett másik tanítvány - akiben a szeretett tanítványt sejthetjük - kereste fel Jézust András társaságában a lakóhelyén (1,40 skk.). Kettejüknek ugyanez a kapcsolata felfedezhető az evangélium utolsó fejezetében is: Péternek mondja Jézus: "Legeltesd juhaimat!" (21,16 skk.), ugyanakkor elsőként a szeretett tanítvány ismeri fel az Urat (21,7). Nem volna szerencsés, ha ezekben a jelenetekben Péter és János "csendes versengésének motívumát" keresnénk. Talán közelebb járunk a szerző szándékához és az evangélium üzenetéhez, ha úgy tekintünk húsvétvasárnapi szakaszunk három szereplőjére, mint akik a hitre jutás, a húsvéti hit fokozatosságát jelenítik meg drámai erővel. Mert ezen a hajnalon az üres sír láttán veszi kezdetét az a felismerés, hogy valóban feltámadt az Úr. Mária Magdolna még csak azt látja, hogy a sírról el van hengerítve a zárkő (1.v.). Az először érkező másik tanítvány azt is látja, hogy a gyolcs ott hever a sírban (5.v.). Péter, aki később érkezik, látja az összegöngyölt fejkendőt is (7.v.). Végül a másik tanítvány meglátja, megérti a történteket, és hisz (8.v.).

A másik (a szeretett) tanítvány (talán maga János) volt az, aki először éli át teljes mélységében a húsvétot, illetve ő az első húsvéti ember, aki "látott és hitt". Ő képviseli a húsvéti hitre jutottak közösségét, az egyházat. Ő döbben rá először, hogy Jézus feltámadt, Jézus él. Hogy Isten mindig többet ad, mint amit mi kérünk tőle. Ők halottat keresnek, és egy üres sírt találnak. Úgy gondolták, hogy halottat találnak, és az élettel találkoznak.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu