Hangok Mozartról

"Nekem ő a minden!"

Se szeri, se száma Bécsben a Mozart-rendezvényeknek. Változatos helyszíneken nagyobbnál nagyobb művészekkel találkozhatunk. Közülük most hárman vallanak a zeneszerzőről.

A szabadgondolkodónak nevezett egyéni megfogalmazásáról híres olasz zongoraművész, Maurizio Pollini Pollini-perspektíva címmel a nemzet óriásának muzsikáját modernekkel keverve asszociálja és mutatja be a Mozart- évforduló alkalmával. Hangokban manifesztálódó felfedezőútra hívja a zene iránt érdeklődőt: úgy tárja elénk Mozartot, hogy közben a klasszikusokra nevel. Miért?

- Mozart számomra a kortárs zene megértésének forrása! Lelkemben Mozart nem lezárt zenei kincs, hanem a mai stílusokkal, műfajokkal vitatkozó zenei irányzat. Megpróbálok úgy közeledni hozzá, hogy elképzelem, hogyan komponálna, ha kortársunk lenne. A zeneköltő már annak idején is rugalmasan bánt az esztétika határaival, melódiái, harmóniái saját korában nem voltak természetesek. Amikor például Schönberggel ütköztetem, úgy gondolom, a klasszikus művek megértéséhez is előfeltétel a mai kor muzsikájának megértése. Klasszikus alatt nemcsak Mozartra gondolok, hanem a XX. század nagy zeneszerzőire, mint amilyen Boulez, Ligeti, Berio vagy Stockhausen. Ha ez utóbbiak repertoárját gyakrabban tűznénk műsorra, megteremtenénk a feltételt a XXI. század zenéjének megértéséhez is. A régiből az új klasszikusba átívelő hidat soha nem szabad felégetni magunk mögött. Ezt az elvet az interpretációban is szem előtt kell tartanunk!

Jegyezzük meg zárójelben, hogy Mozart divat lett, nemcsak zenéje, de még öltözködése is. Míg a legnagyobb divatdiktátorok elképzelik, hogy öltözne, ha napjainkban élne, és Prada, Cavalli,McQueen úgy fonják egybe a hagyományosat az újjal, ahogy a Don Giovanni keverhető a heavy metallal, a világhírű rendező, Patrice Chéreau sem jár el másképp a Cosi fan tutte új rendezésével, melyben Mozartról vall. Arra kérdésre, hogy vajon létezik általános Mozart-filozófia, vagy érzelmei konkrét műhöz kötődnek, a francia rendező így válaszolt:

- A hagyományos Mozart nagyszerű, de hogy ne váljon unalmassá, érdemes modernizálni, ez viszont csak konkrét esetben érvényesíthető. Ilyen konkrétum számomra a Cosi fan tutte, melynek bemutatója 2006 június 3-án lesz. Miközben rendezem, elgondolkozom azon, hogy mozgatná ma figuráit, mit üzenne napjainkban a nézőknek. Ilyen gondolatok következménye, hogy kiváló, de fiatal művészeket állítok a főszerepekbe. Angelika Kirchschlager, Elina Garanca számára nem ismeretlen a szerelem, élettapasztalatuk azonban még kevés. Rendezésem szerint a művészek a közönség soraiból lépnek színpadra, hogy eltöröljük a szakadékot a színpad és a néző, Mozart és a közönség között, hogy életszerűvé tegyük meséjét. A szereplők öltözéke is lezser, nem követi a történelmi hűséget. Sok fordulattal dolgozom, hiszen számomra Mozart a kiapadhatatlan meglepetések forrása is. Mozartot nem könnyű modernizálni. Wagnert lehet, hiszen története fantázia, mondakör. Mozarttal azonban szorosan összefügg a melankólia, komikum, a játékosság a Cosiban, a misztikum a Don Giovanniban. Számomra Mozart az emberi tulajdonságok gazdag tárháza: ezért hangsúlyozom szereplői emberi tulajdonságait: a szenvedélyességre, tréfás kedvre, könynyed könnyelműségre, illanó vagy örök szerelemre építek. Ami pedig a Mozart-évet illeti, meg is feledkeztem róla. Most sem több nekem Mozart, hisz máskor is ő a minden! Mozart mindig Mozart marad, akár aktualitás miatt foglalkozunk vele, akár lelkünkben halljuk csak muzsikáját!

Peter Sellars excentrikus amerikai rendező azonban New Crowned Hope, azaz Megkoronázott reményhez címzett modern Mozart-fesztiváljában egyetlen Mozart-hang nélkül idézi Mozartot.

Miért választja ezt az utat kedvence megközelítéséhez?

- Ez a fesztivál nem a megszokott utat jelenti a világ zsenijéhez! Zeneszerzőket, filmeseket, képzőművészeket és más művészeket kértem fel, hogy teremtsenek valami újat Mozart szellemében. Mozart számomra ugyanis a kiapadhatatlan lehetőségek és fantázia forrása. Úgy gondoltam, akkor adózunk szellemének a legnagyobb tisztelettel, ha nyugtalan, örökké újat kívánó lelkének törekvéseit, vízióit a meghívott művészek vízióiba, saját élettapasztalatába ágyazva jelenítjük meg. Izgalmas feladat, nem? A fantázia egyébként is az egyetlen remény az élethez. Amikor Mozart elvesztette Leopold császár kegyeit és állását, képes volt a Varázsfuvolát komponálni a bécsi külvárosnak, a La Clemenza di Tito zenéjét szerezni Prága megbízásából, halálos betegen megírni a Requiemet, sőt az egyetlen szabadkőműves páholy számára minden publicitást nélkülözve kantátát komponálni. Számára mindig volt "új", és lehetséges volt az újrakezdés. Harmincöt évesen hunyt el szegényen, azt sem tudjuk igazán, hol nyugszik. Ahol ő befejezte, ott kezdjük mi emlékének újrafelfedezésével újszerű módon.

Reviczky Katalin

(Bécs)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu